Olyan izgatott vagyok, hogy az el sem mondható, szavakba sem önthető. A sok írogatás közepette vérszemet kaptam, majd vettem a bátorságot, és beneveztem egy irodalmi pályázatra. Úgy általában szeretem a kihívásokat, főleg az ilyet, aminek nincs igazi tétje. Ráadásul a témája közel áll a szívemhez, és ha itt sem tudok maradandót alkotni, akkor hol másutt. Örömmel mondhatom, hogy könnyű szülés volt (1821 szó, 11 877 karakter), és ahogy egy apának a saját gyereke a legszebb, úgy nekem is olyan ez, mintha belőlem nőtt volna ki, és tulajdonképpen így is van. Olyan eufória és elégedettség részesévé váltam, amit utoljára akkor éreztem, mikor elkészültem 40 méter kerítéssel. Pedig az két hónapig tartott, ezt meg gyakorlatilag fél nap alatt megírtam. Azt kell mondjam, annyi a titka, hogy az ihlet pillanatában éppen ne ásson az ember. Persze az elbírálók lehet teljesen más szemmel fogják nézni irományomat, de én bizakodó vagyok, és ha nem is nyerek semmit, elmondhatom, hogy ilyen is volt az életemben. A boldogságnak belülről kell fakadnia.
Ahogy Marcus Aurelius mondta - és nem feltétlen a Gladiátorban - "Az életed olyan, amilyenné a gondolataid teszik."
Mellesleg tudtátok, hogy Marcus Aurelius-nak emlékműve van Diósjenőn?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése