Ho-ho-hó lapátolás

Lassan már csukott szemmel is el tudnám takarítani a havat, úgy belém ivódott a koreográfia. A női napozóval kell kezdeni, ami szürke napjain (és még csak ilyen volt neki) szimplán terasz. Át a Sóhajok Hídján, 4-5 csík előre, aztán oldalvást jobbra kettő, majd balra kettő - közben némi erotikus csípőmozgással színezve, hogy ne munkaként hasson a művelet. A végeken újabb dupla túrás a tó irányába, és alapos hajítás, hogy a trombitafolyondárok nyaka ne legyen "elszorítva". Ha idáig jól csináltad egy óriási és feltehetőleg otromba E betű vigyorog rád. Most már csak a közöket kell eltüntetni. Már kicsit bánom, hogy annak idején fával oldottam meg a terasz burkolását, mert a kiálló szögfejek (mert mindig kíváncsiak és kidugják butus fejüket) meg az ilyen-olyan csomók időről-időre megakasztják a lapát tologatást. A terasz után a lépcső jön ami síkos mint a veszett fene, utána a kapuhoz futó ösvény, végül a garázsnál kell két nyomot felszabadítani. Ja és hogy a kapu is nyíljon, ama két szárny pályáját is szabaddá kell tenni. Ha elszántabb vagyok a kerítést is letakarítom, mert túl friss és közeli "gyermekem", és meg elevenen él bennem a vele töltött két meghitt hónap. Volt olyan alkalom, hogy négy órát tüsténkedtem, mert a hófúvás "jóvoltából" a félméteres lábazatot is belepte a hó, és mivel akkor már sokadszor hánytam a havat, nem is volt hova dobni a következő adagot, tehát először a korábbi torlaszt kellett odébb tessékelnem. Ami persze már kellően tömör és ellenálló volt.
Na ezzel is megvolnánk! Tavaly ilyenkor már lecseréltem a kocsin a gumikat, és már a szomszéd vadászkerítését is megalkottam. Fákat ültettem, metszettem, stb. stb. Grafi érdekes módon élvezi a havat, a domboldalon alácsuszamló hólabdacsok után veti magát, jobbra-balra iramlik, tiszta kerge :) Persze úgy néz ki, mint a viccben, mikor az agár azt mondja a tacskónak: - A térdem is havas! Mire a tacskó: - Csak a térded? Jó neked! És képzeljünk hozzá egy rajzot.
Na azt hiszem megérdemlek egy reggelit! Nektek is jó étvágyat!