Gerald Durrell regénye jutott eszembe, mikor azon elhatározásra jutottam, hogy némi igazságot szolgáltatok többi állatomnak is. Hiszen nem csak Grafival osztom meg házam fedelét, de rajta kívül van egy kutyám, Picúr, és egy sündisznóm, Dezsőke. Hogy akkor ki ez a két jámbor rágcsáló a markomban? Prézli és Fáni. Mert van pár mongol futóegerem is. De kezdem az elejéről.
Úgy kábé egy éve laktam itt, mikor Picúr, aki akkor még csak az átlagos kóbor kutyák hitvány életét élte, hozzám szegődött. Nem állt szándékomban ebet tartani, és valójában ő választott engem, de azóta jól meg vagyunk. Dicsérhetném eszességét, ahogy minden gazdi teszi, de ezzel csak annyira adnám vissza a tényeket, mintha azt mondanám Mozart jó zeneszerző. Jól illünk egymáshoz, szeretem, hogy olyan kicsi és ragaszkodó, meg hogy nem bántja a macskákat. Azt se tudom, milyen idős, hozzám már felnőttként került, és velem van lassan négy éve. Nem egy elkényeztetett öleb, a sokat látott állatorvos is megjegyezte, milyen stramm kutya. Mert a mozgás a mindene. És nem csak én kedvelem, de több szomszéd gondoskodik a jólétéről, és néha jobbakat eszik mint én magam. Egyetlen hibája, hogy nem elég nagy neki a kert, és mint Houdini úgy változik kámforrá a kerítés dacára. Ezen a téren komoly harc dúl kettőnk között, én állok vesztésre. Kan kutya, ezért is lett a neve Pic-Úr és nem Ri-Csaj :)
Dezsőke ellenben új lakó, egy kedves ismerősömtől kaptam, akik új helyre költöztek, és nem tudták magukkal vinni. Ő egy afrikai fehér sün, és mint ilyen szereti a meleget. Ezért nyáron a padlástérben lakik, télen beköltözik a fürdőszobába. Szegényke nem egy szórakoztató jelenség, igazából alig látni. Napközben egy sapka alatt kucorog, éjszaka indul vadászni. Leginkább macskatápra, csirkemájra, kenőmájasra. Ha sikerül kiásnom pár gilisztát, akkor azt elégedetten tömi magába. Szelíd és bátor, érdeklődő a külvilág iránt. Az állandó lakók tekintetében már csak az egereket kell megemlítenem. Ők voltak az első "szerelem", nem számítva a bemelegítő hörcsögkorszakot. Annyira elevenek, murisak és kíváncsiak, hogy mindenkinek bátran ajánlom. Vizet nem is isznak, csak gyümölcsökből nyernek folyadékot. Ezáltal nincs átható pisiszag, mint a hörcsögöknél, és valljuk be ez sokaknál kiveri a biztosítékot. Nappal is ébren vannak, imádnak rágcsálni, és megtermelik maguknak az almot. Nem kell forgácsot venni, csak odavetek nekik újságot, szórólapot, pizzásdobozt, feltépett borítékot és ők apró szecskára szaggatják azt. Fő kedvencük a wc-papír guriga. A szárazkenyér nem jelent több gondot, mert egyik alapvető táplálékuk. De szeretik a főtt tésztát, napraforgót, mogyorót, almát, uborkát, répát. Talán még a töltöttkáposztát is, de azt nem próbáltam. Viszont a sajtért nem rajonganak, ez valami néphiedelem, hogy az egerek oda lennének a sajtért. 
Sebtében még megemlítem, hogy az egyik évben gyíkokat is neveltem, sajnos kevés sikerrel. A sok tojásból, amiket találtam ugyan kikelt 6-7 gyíkocska, de a tavaszt csak egy élte meg, akit gyorsan szabadon engedtem. Elég körülményes volt pókokat fogdosni nekik, a légylárva se volt igazi megoldás, mert hamarabb kikeltek, mint hogy megették volna.
Vidéki lévén még mesélhetnék vaddisznókról, őzekről, vadkacsákról, békákról, lepkékről, barázdabillegetőkről, rozsdafarkúakról (jaj micsoda asszociáció), siklóról, amit a csatorna aknájában fogtunk, a kék vércséről, ami a tetőgerendára költözött, az egerészölyvekről amik a ház felett köröznek, felsorolni is nehéz. De ettől szép vidéken élni. Két képet még bemásolok, csak úgy a poén kedvéért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése