Álom

Nem értem mi van van velem! Valami súlyos és baljós közeleg (balhüvelykem bizsereg)! Az mégiscsak abnormális, hogy semmi akadályozó tényező (Grafi házibuliba ment) és nekem mégis 4:04-kor kinyílik a szemem! Nekem, aki simán megalussza a napi 8 órát. Klímaváltozás? Ózonlyuk? Felfoghatatlan! De ha már így alakult legalább alkalmam nyílik színes és érdekes álmomat megosztani, ami ezúttal még az egómat (nem összekeverendő az Ergo-mat-tal) is  megsimogatta. Onnantól emlékszem a fejleményekre, hogy valami zavaros oknál fogva konferenciát kellett szerveznünk, aminek egyik és feltehetőleg legfontosabb vendége egy argentin állatkert volt. Oda akartunk faxolni. Így ébren azt mondom ezt sokkal egyszerűbben is megtehettük volna, de akkor és ott egész más ötletek jutottak eszembe, és még azzal is én vittem a lobogót. Mondtam a többieknek, hogy csak egy sima fax egy ismeretlen telefonszámra felelőtlen dolog, ki tudja célba ér-e. Le kell ellenőrizni. Előtte írjunk emailt. Most valahogy felfoghatatlan, miért IP címet keresgéltem. Valaki mondott egyet, én egy képeskönyvben találtam egy másikat. Aztán szóba került hátha valakinek  van argentin barátja, de nem volt. Itt egy logikai feketelyuk következik, mert a következő percben valami szertárban Messivel beszélgettem, de nem az argentin állatkertekről, hanem a Madrid elleni BL döntőről, ahol bár 5:4-re kikapnak, de Messi rúgja a Barcelona mind a négy gólját. Én vigasztaltam őt, mint testi-lelki jóbarát. (A testit kéretik nem félreérteni :) ) Aztán volt még egy autó, amivel menekülni kellett, és úgy iszkoltunk el az üldözők elől, hogy belehajtottunk a vízbe (sőt ugrattunk) és egy gombnyomás hatására a kocsiból motorcsónak lett (ez nyilván James Bond hatás). Mindennek a helyszíne a pesti Felvonulás tér volt, ahol lagúnaszerűen víz alatt voltak az utcák, de az épületek pont ott voltak, ahol lenniük kell. És valahogy bele is borultunk a vízbe, szóval még úszni is kellett. Eme intermezzo után újra az irodában találtam magam, és akkor az jutott eszembe, hogy hívjuk fel telefonon az argentin nagykövetséget, és náluk érdeklődjünk. El nem tudom mondani, akkor és ott milyen büszke voltam magamra, hogy lám parádés ötletek jutnak eszembe. Hogy a Google miért nem villant be - rejtély, ahogy már Kovács Erzsi is megénekelte (uff ezzel kicsit elárultam koromat) Ennyi! A végén még valami fényképek nyomtatása is szerepelt, amiből elkértem egyet, de több nem történt, felébredtem.
Ha sikerülne életet rugdalni ebbe a Blogspotba még publikálhatnám is eme agymenésemet. De se újat nem tudok írni, se megnyitni szerkesztésre egy előzőt! Kezdődnek a gondok. Emiatt hagytam ott a korábbi blogjaimat is mert már több bosszúságot fialtak, mint örömet. Tiszavirág? Most itt ücsörögjek tovább a Jegyzettömb keretei között? Ötletem sincs, mert nem ír ki hibaüzenetet, csak kapok egy nagy fehér képernyőt, tetején a fejléccel.

Na végre! Megszánt az informatika tündére! És nem mellesleg az is megtanultam, hogy Argentína, de argentin - lásd az "í" betű változását. Óóóó, kongatják az 5 órát és Grafi is a párkányon ücsörög ...