Nem mintha Horatiushoz hasonlítanám magam, de nekem ez a látványborospince lesz az emlékművem. Igazi példa arra, hogy jó munkához idő kell, hiszen már valamikor áprilisban elkezdtem csinálni. Akkoriban az
ásás tett próbára, az agyagfalba kell "alagutat" fúrnom. Aztán elmentem nyaralni, az agyag kiszáradt, és olyan kemény lett, hogy az ásó kicsorbult rajta. Ilyenkor amennyire lehetett belocsoltam a terepet, de egy függőleges falat nehéz beáztatni, alul meg már pocsolya terebélyesedett. Egyszóval borzasztó lassan haladtam. A szomszédtól kölcsönkapott spéci kapa már hathatósabb segítség volt, így a múlt héten végre azt mondhattam, hogy a "barlang" ürege már elég nagy. Ekkor bejelöltem a 2 x 1.5 méteres sávalapot, és kiástam 50 centi mélyen. Ez már könnyen ment, két nap alatt végeztem is. Szépen bevasaltam (erről valahogy elveszett a kép), és jöhetett a betonozás. Ez volt a mai nap eseménye. Tavaly óta nem betonoztam, de olyan ez, mint a biciklizés - nem lehet elfelejteni. 3 lapát cement, 10 lapát sóder, és - szakácskönyv szófordulattal élve - annyi víz, amennyit "felvesz". Az időjárás a kegyeibe fogadott, egész nap szépen sütött a nap. 9:30-kor izzítottam a betonkeverőt, és délre már a felével kész is voltam. Gyors ebéd, aztán vissza a lapáthoz. Fél 4-kor az utolsó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése