Sajnos nem lehet szó nélkül elmennem a tegnapi focimérkőzés mellett. Tudom, ez a téma az olvasok zömét hidegen hagyja, és ez így is van jól, de én "sajnos" szeretem a focit. Mentségemre legyen mondva inkább a tevőleges labdakergetést, mint a tévé előtt való szemlélődést, hogy a stadionlátogatást már ne is említsem. A tegnapi eredmény viszont tollért és papírért kiált, és ahogy a HVG is megírta: "Történelmi vereséget szenvedett el péntek este Egervári Sándor válogatottja a holland csapattól. Nyolc gólt még sosem kapott a magyar válogatott, márpedig az amszterdami meccs 8-1 lett." Vagyis Egervári Sándor neve bevésődik az almanachokba. De erre ő se lesz büszke. Én igazából arra lennék kíváncsi, hogy ezért a "teljesítményért" mit kaszál havonta a szövetségi kapitány. A focistákat hagyjuk, ők legalább rohangálnak a pályán, mint egy csokor szerelmes lepke, na de Sanyi bá'? Azonkívül, hogy havonta kihúz 11 nevet 4-5 kalapból, hogy kik fognak játszani, vajon mivel tölti napjait? Ár-érték arány tekintetében ez hogy néz ki? Lassan a megaláztatást is elfogadja (megszokja) az ember, de ilyen produktum mellett milyen megalománia kell, hogy stadionokat építsünk, mikor kilóg a fenekünk a gatyából. És álmodozunk VB meg EB rendezésről (pontosabban én egy fikarcnyit sem)! Hajj, messze még a Kánaán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése