Bár a mai napot lazítósra terveztem, a sors közbeszólt, de szerencsére pozitív értelemben. Ma nem akartam mást csinálni, csak 2 sor zsalukövet felpakolni, szépen függőbe állítani, gondosan betartva az a2 + b2 = c2 szabályt. Mellesleg ez az egyik legjobb példája, hogy az iskolában tanultakat hogyan tudjuk a mindennapi életben alkalmazni. Kíváncsi lennék, hogy hány kőmíves ismeri a Pithagorasz tétel, de azt valamennyi tudja, hogy ha a két falon felmérünk 2 illetve 3 métert, akkor 5 méternek kell lennie a két távoli pontot összekötő szakasznak (ami ugyebár az átfogó).
Szóval ennyi volt a terv, mert a zsalukövek kiöntése betonnal már nem fért volna bele a napba. Csakhogy pár telekkel arrébb a födémet öntötték ki betonnal, és kiderült, hogy marad vagy egy köbméter beton. Kérdezték kell-e. Hát hogyne kéne, de akkor még egy árva zsalukő sem pihent a helyén. Sebtiben kapkodni kezdtem, de azért próbáltam precíz is lenni. A kettő persze ellentmond önmagának, de igyekeztem megtalálni az arany középutat. Igaz ebédelni nem maradt időm, de 2 órára kész voltam azzal a mennyiségű munkával, amit amúgy 2 napra terveztem be. Hiába sokkal könnyebb úgy, ha más keveri helyettem a betont, ráadásul ez sokkal erősebb beton, mint amit én kevertem volna. Vagyis borzasztó elégedett vagyok, a fáradtság meg majd csak elmúlik. Inkább azért szurkolok, hogy ne legyen fagy, mert az állítólag nem tesz jót a betonnak. És ma a kezem se lett reszelős ... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése