Szent Jakab

Nem vagyok jártas vallási dolgokban, gondolom az egyik apostolról van szó, de igazából nem is róla, hanem a nevéhez fűződő zarándoklatról ejtenék pár szót. Mert ez a téma a közeljövőben feltehetőleg még sokszor fog elhangzani. Ugyanis a Szent Jakab zarándoklat nem más, mint ez El Camino, amit szeretnék jövőre teljesíteni. Létezik vagy 6-7 camino, de a klasszikus az a francia, ami Saint-Jean Pied de Port-ból indul és Santiago de Compostela az út vége. 800 km. Bár aki idáig eljutott, annak már vétek kihagyni, hogy elmenjen Finisterre-be vagy Muxia-ba, ami az óceán partja már.

Szóval ezek a tervek, és ennek szellemében voltam szombaton a budapesti El Camino Társaság találkozóján. Előzetesen beszéltem Kiss Péter, az elnökkel, és roppant szívélyes volt, lelkesen invitált. Három órára kellett menni a Podmaniczky utcába a Podma teaházba. Ez is szimpatikus volt, meg az, hogy bár ott voltam fél 3 után nem sokkal, a "főnök" már ott volt. :) Felmentünk a galériára, röviden bemutatkoztunk. Közben szivárogtak az emberek is. Rendeltem egy banános forró csokit, mert sajnos narancsos nem volt. Lassan összegyűlt úgy 15 ember, és háromkor Péter mesélni kezdett, hogy mire kell figyelni egy ilyen út során, mik a buktatók. Összeszedett és egész humoros volt, ugyanakkor visszafogott, szóval szinte tökéletes. Rajtam kívül más nem kérdezett, pedig a zöm még az út előtt áll. Sok hasznos információra tettem szert, sőt vettem egy német kiadású túrakalauzt, ami elképesztő profi módon van megszerkesztve. Fotók, térképek, magassági metszetek, távolságok, szállások, infrastruktúra, történelmi és művészettörténeti leírások. És mégsem lexikon méretben. Egy másik kellemes meglepetés volt, hogy egyszercsak feltűnt Megyeri Gyuri. Ő is a Varsói Katonai Akadémiát végezte, és utána sokáig egy helyen dolgoztunk. Sőt együtt voltunk a Tátrában túrázni úgy 15 évvel ezelőtt. Mint kiderült ő már vagy nyolcszor megcsinálta a Camino-t, és nem csak a franciát, de a portugált és az északit is. Elmondta - amit sejtettem is - hogy a francia út ... ööö ... "elqrvult" ... vagyis immár szinte iparággá fejlődött, és a zarándoklat mint egyházi kifejezés már rég nem igaz rá. Illetve egy-két helyen találkozni puritánsággal és szerénységgel, amúgy a turistaáradat kényeztetésére szakosodtak. És ember mint a tenger. Persze van ebben jó is, főleg ha az ember ismerkedni akar más országok hasonszőrű embereivel, de az elmélyülés, töprengés, befelé fordulás már kevéssé jellemzi az utat. Erre a célra a többi út jobban javallott. Mostanság sikk lett teljesíteni a Francia Utat, akár úgy is, hogy más viszi helyettünk a csomagot. Dehát mindenkinek a lelke rajta. 

Még egy dolog meglepett. Mikor arról beszélt Péter, hogy miért indulnak el az emberek. Kiszakadni a bűzös-bűnös városi forgatagból, elmerülni a természet adta csend és magány gyógyító erejében. Töprengeni az élet céljain, értékein. Csupa olyan dolog, amiért nem kell feltétlen külföldre utazni, és most nagyképű leszek: nekem itt Berkenyén mindez meg is adatik. vagy ha nem Berkenyén, akkor egy börzsönyi kiránduláson. Igaz nem 30 napon keresztül egyfolytában. Mert ennek is van varázsa. De ezt is ismerem már, mikor Rómába mentem biciklivel. Az tényleg varázsos, egyedül lenni a tájjal, a napi kemény munka (pedálozás) után elfogyasztani a megérdemelt vacsorát, és találkozni a vidéki emberek önzetlen kedvességével. Sajnos akkoriban nem írtam blogot, így már nem tudom hol történt, de a gesztus élénken él bennem, mikor egy helyi gazda sajttal, barackkal sőt kis üveg pezsgővel is megkínált. És mindezt csak azért mert Magyarországról az ő országát látogattam meg kerékpárral. Vagyis értékelte az erőfeszítést és a teljesítményt. De ez már egy másik téma lenne. Szóval az El Camino-ról még fogtok hallani. :)