Idén utoljára

Feltehetőleg. :) 

Süt a nap, és ettől igazán jó kedve kerekedik az embernek. Azzal nem árulok el titkot, hogy szeretem a nosztalgikus filmeket, főleg a régi sorozatokat. Mint például a Benyovszky Móric. Most volt a "Matt három lépésben" epizód. Hát ezen nagyon jól vidultam, és egyben erős kritika a kutyaütő rendező részére. Ahogy a címből is kiderül, Móric átvesz egy látszólag vesztes játszmát, és azt ígéri, hogy mattot ad ellenfelének 3 azaz három lépésben. Csak azt nem árulja el, hogy a futóval lólépést fog alkalmazni. Nem tévedés, jól látni, ahogy a futóval cikkcakkban halad a táblán. És abban se vagyok biztos, hogy a végén a matt tényleg matt. Tudom a regény szempontjából ez egy elenyésző probléma, de én képtelen lennék ilyen fércmunkát kiadni a kezeim közül.

Hosszú idő után, újra könyvet vettem a kezembe. Vavyan Fable Habospitéjét. Mióta szemüveg kell az olvasáshoz, nehezen szánom rá magam, mert zavar az okuláré. Szerencsére a monitor bámulásához még nem kell segédeszköz. :) De kicsit a könyvről, írójáról szólva, mindenkinek ajánlom, aki szereti a nyelvi fordulatokban rejlő humort, akiknek a mondatszerkezet többet jelent, mint a "kutya ugat, macska nyávog".
Vavyan Fable amúgy polgári nevén Molnár Éva, amit csak azért tartok fontosnak, mert akarva, akaratlan női szemmel nézi a világot.

Ma olvastam egy hírt, hogy Szendehely és Katalinpuszta között (ami innen csak 6-7 km) anyamedvét láttak a bocsával. Remélem nem esik bajuk.

BOLDOG ÚJÉVET !

Hahaha havazik

És lőőőn! Megérkezett a hó! Vakító hólepel borítja a környéket, és ennek köszönhetően immár hozzám is beköszöntött a karácsonyi hangulat. Nincs is jobb, mint meleg vacokból pislogni kifelé, bámulni a fehér tájat, és kortyolni hozzá meleg citromos teát. Kívánom, hogy Nektek is ilyen szép látványban legyen részetek!

Örömteli Ünnepeket

Kívánok minden Kedves Olvasómnak békés és melegszívű Karácsonyt, szeretetteljes hangulatot, vidámságot, egészséget.

és legyen sok mosoly ...

30 éves a kórus

Ugyebár folyamatos lemaradásban vagyok, ami a beszámolókat illeti, de nem is jó túl sűrűn jelentkezni, mert még csömört kaptok ... :)

Viszont ha országrengető dolgok történnek, akkor a krónikás se vonhatja ki magát az események sodrából, és kutyakötelessége fejet hajtani a sors akarata előtt. Immár második alkalommal szerepel Berkenye a nemzetiségi műsor palettáján. Mit tagadjam, ilyenkor némi büszkeség is feszíti keblemet, de ez talán még elnézhető nekem.

http://nava.hu/id/2047246/

GRAFI-ológia

Rég írtam már a cicámról, pedig igazán megérdemelné, hogy legalább hetente "papírra" vessem az őt érintő eseményeket. Szegény csak irigykedhet Alfimacsekra, akinek létét Simon Tamás olyan jópofán és kendőzetlen valóságában ecsetel a Facebook-on. Mert elöljáróban el kell mondanom, hogy Grafi sugárzik, virágzik, és elevenebb, mint kiskorában. Műtétje óta nem is csavarog, max 500 méteres körzetben tesz látogatásokat, főképp Béla vajszívét kihasználandó. Nyár óta a sportvadászat ősi láza is felülkerekedett benne, és sajnos jártam-keltemben olykor megcsócsált egértetemekre bukkanok. És nem is kis mennyiségben. Párat sikerült kimenteni a karmai közül, de ez nagyon esetleges. És nem is tudom, mikor fogdossa szegény szürkebundásokat, mert a nap nagy részt itt tölti a kanapén. (Most is horkol.)

Velem elég vadul játszik, néha még én is menekülök előle. Imádja harapdálni a csuklómat és a kézfejemet. Persze én vagyok a hibás, hogy mikor ezt elkezdte, akkor nem szóltam rá erélyesen. Inkább én alkalmazkodtam, és immár csupasz alkarral nem mókázom Grafival. Sajnos ezek nem azok a pillanatok, amit könnyű lenne lefényképezni, pedig igazán látványos fotó készülne. Elárulom, egy macskába oltott lajhár nézne a képről Rátok. Mert mellső és hátsó lábaival átkarolja a karom, szorít erősen, és közben úgy csócsálja a kézfejem, mintha a mamája csecse lenne. És még akár fel is tudom emelni a karom, és akkor igazán úgy nézünk ki, mint egy fatörzsből kinyúló ág, rajta egy ragadozóval. 

Esténként néha megszánom és nem teszem ki a verandára, de aztán mindig megbánom. Mint Pavlov macskája, ha leoltom a villanyt, hogy álomba szenderüljek, ő akkor élénkül fel, és ha nem foglalkozom vele, akkor a macskafája helyett a bútorokon élesíti a körmét. Aminek azért is van bosszú avagy figyelemfelkeltés jellege, mert máskor sosem csinálja. Ha felkelek, akkor örömében rövid vágtákat hajt végre, melynek egyik vége a szoba átellenes sarka, a másik pedig az én csupasz és lúdbőröző lábam. Ugyanis azt is szereti a fogai közé kapni, ha a kezem éppen nem áll rendelkezésére. Nos, ilyenkor szokott kitelni a becsülete, és a végeredmény, hogy mégis a verandán tölti az estét. (Gyanítom ilyenkor rendez vérengzést az egérnemzetségben.)

De ne bánjak csínján a dicsérő jelzőkkel! Pompásan eszik, legyen az macskatáp, kutyatáp, kenőmájas, párizsi, lecsókolbász. De régen megette az üres tésztát, meg a kínai csípőslevest is. Sőt szoktunk kutyásat is játszani, mikor én az asztalnál falatozom, ő meg ül a két hátsó lábán, és nézi a szájamat. Ilyenkor levágok egy kisebb karikát és eldobom, ő meg lohol utána. Nagyon jól érzékeli a testcseleket, és pillanatok alatt felismeri, ha át akarom verni.

Nos ennyit a ház uráról, azt hiszem elég bőven ecseteltem őfensége hétköznapjait. Csak annyit felejtettem ki, hogy reggelente felugrik a párkányra és onnan néz befelé, hogy ébren vagyok-e már.

Uciekaj moje serce

Vagyis "Menekülj szívem". Az egy lengyel sorozat, a Jan Serce betétdala, ezért írtam a címét lengyelül. Ám, hogy több emberhez eljusson a tartalma és tán a fülnek is kellemesebb legyen, (ha valaki nem tud lengyelül) ezért egy francia verziót raktam fel. De mondanom se kell a dallam annyira megkapó, hogy szerintem szingalézül is tetszene. Edyta Geppert énekli Seweryn Krajewski szerzeményét.

Ce couloir d'hôtel, on s'est frolé a peine
Nos mains se cherchent sur la plage - un regard
La rettre venue sans retard
Un sourire de vanité
Toujours trop peu mon pauvre coeur pour subsister

Sauve - toi au petit jour
La honte aprés l'amour
Te poursuivra toujours
Pauvre coeur un peu balourd

Sauve - toi au petit jour
La honte aprés l'amour
Te poursuivra toujours
A jamais sans retour

Ces jours de pluie aprés tant de beaux dimanches
Une illusion de plus, c'est rien mais ça fait mal
Il n'est pas vrai qu'c'était fatal
Porquoi etais - je si pressée
Toujours trop peu mon pauvre coeur pour subsister

Sauve - toi au petit jour
La honte aprés l'amour
Te poursuivra toujours
Pauvre coeur un peu balourd

Sauve - toi au petit jour
La honte aprés l'amour
Te poursuivra toujours
A jamais sans retour

Départs furtifs a la va-vite, désagréables
Poupées trompées, ton ours en peluche lui aussi
Un bouqet de fleurs dégarni
L'espoir encore, dernier essai
Toujours trop peu mon pauvre coeur pour subsister

Sauve - toi au petit jour
La honte aprés l'amour
Te poursuivra toujours
Pauvre coeur un peu balourd

Sauve - toi au petit jour
La honte aprés l'amour
Te poursuivra toujours
A jamais sans retour

(honte = szégyen, poursuivre = gyötör, peine = büntetés, balourd = kiegyensúlyozatlanság, subsister = fennmarad)

Csóványos télen

Tomi barátommal régen találkoztam, mert külföldön teljesített szolgálatot. Mikor végre letelt a négy év, adta magát, hogy egy túra keretében beszéljük meg az elmúlt évek eseményeit. Persze az internet segítségével tartottuk a kapcsolatot, de azért az mégsem ugyanaz. Kicsit sokáig tologattuk a túra időpontját, így aztán eléggé zord időjárás közepette került sor a kirándulásra. Az út első szakasza még nem is volt olyan vészes, bár a vizes fűtől elég hamar beázott mindkettőnk bakancsa, és volt pocsolya is bőven, amit kerülgetni kellett, olykor pedig gazellamód átszökellni egy-egy vízátfolyáson. De haladtunk kitartóan, és egy lendülettel fel is értünk a Fultán kereszthez. Itt vannak padok, asztalok így ideális hely egy kis piknikre. Kivéve, hogy piszok hideg volt. Mozgás hiányában az átizzadt póló kezdett kíméletlenül hűvös lenni. Igazából a pálinka se segített, a tea meg eddigre már kihűlt. De azért a kolbászos szendvics jól esett. Az útbaigazító tábla szerint innen még 45 perc a Csóványos, igaz, ezt nem téli körülményekre értelmezik. Merthogy egyre zimankósabb lett az idő. Eddig csak a fákon tűnt fel a zúzmara, de itt már a talaj is fehér volt. És a kövek olyan sikamlóssá váltak, hogy ihaj. Az utolsó 300 méteren pedig kimondottan hóban botorkáltunk. Szóval férfias (amazonos) küzdelem volt feljutni a csúcsra, de szerencsére megérte. A kilátó igazán impozáns, és ami még múltkor nem tetszett, valahogy mostanra az is szimpatikussá vált. Egyébként olyan érzete volt az embernek, mintha egy Amundsen expedíció tagja lenne, de ezt hamarosan ti is belátjátok, mihelyst a képeket meglátjátok. Rajtunk kívül is akadtak még fanatikusok, akiknek szintén nem volt jobb dolguk, mint kiszakadni a kanadalló melegéből, és dideregni egy jót 938 méter magasan. Maga a kilátó amúgy 22-23 méter magas, négy szintje van, és összesen 133 lépcső vezet a legfelső emeletre. És akkor némi vizuális támpont számotokra:

(Mivel nagy köd is volt, ezért panorámakép nem készült)

Tortásoknak

Közelg a tél, hiszen Szent András havának utolsó napjait írjuk. Ilyenkor egy kis édesség feldobja az ember hangulatát, hamár odakünn lám zord idő uralkodik ...

 

 

 

 

 

 

 

Hesz Mihály

Nem tudom, ez a név mennyire veszett homályba, remélem még emlékeznek rá páran. 1943-ban született, és aranyérmet nyert Mexikóvárosban 1968-ban. Kajakozó volt. Nem olimpiai bajnokokról akarok ám írni, mert eme veretes név - bár régről ismerem, - pár napja más miatt kapott jelentőséget számomra. Kiderült, hogy a szomszéd falu, Nógrád szülötte. Mindez akkor jutott tudomásomra, mikor a kórust meghívták, hogy a nógrádi iskola névadó ünnepségén vegyen részt. Ugyanis felveszik a Hesz Mihály nevet. Akkor még azt hittem, hogy Hesz Mihály (a helyieknek Miska) már nincs az élők sorában, de szerencsére ezt rosszul gondoltam. 

Szóval szombat reggel a kórus autóval átment Nógrádra. Nem sokkal 10 óra előtt érkeztünk, a faluban már nagy volt a nyüzsgés, szinte minden kereszteződésben polgárőr álldogált, amolyan virítós kukásmellényben. Az iskolában is rajzottak az emberek, és épp az egyik vitrin előtt tébláboltam, mikor megállt mellettem egy szép szál, termetes férfi, markáns arcvonásokkal. Ki más, mint maga a nap hőse. Mit mondjak, szeretnék én is így kinézni 71 évesen. 

Maga a műsor nagyon hosszúra nyúlt, és bár voltak nagyon meghitt és nosztalgikus részei, de kicsit túl sokan fürödtek az olimpiai bajnok dicsőségében. Vagy négy szervezet is fontosnak tartotta, hogy elmesélje az életét. Elsőnek ez persze izgalmas volt, de negyedszerre már eléggé szócséplés jellege volt. És kapaszkodjatok meg, legfájóbb a MOB képviselője volt. Egy körülbelül 45 éves nő, - aki valami főtitkári titulust bitorol (nem, nem csak birtokol) a szervezeten belül - emelkedett szólásra. Még egy pillanatra szimpatikus is volt, hogy nem papírból beszélt, de aztán úgy hebegett-habogott, mint a Rossz Tanuló a "Tanár úr kérem"-ben. A koronát azzal tette fel "művére", hogy Ferencnek nevezte a bajnokot. Engem személyszerint oltári módon felháborított a dolog. Mondjuk Schmitt Pál esete óta már amúgy is lesújtó véleményem van erről a gittegyletről, de mindig fájó szembesülni a ténnyel, hogy érdemtelen emberek kerülnek magas és jólfizetett polcra. De nem hergelem magam, mert újra érzem, hogy emelkedik a pulzusszámom.

Szóval ezt az incidenst leszámítva flottul lezajlott a műsor, és én is ama szerencsések közé sorolhatom magam, aki kezet fogott Miska bácsival. (Egyébként már volt szerencsém olimpiai bajnokhoz személyesen, de az inkább a csalódás kategória volt, ezért nem is mondom a nevét).

Hablaty, Pléhpofa

Nem tudom, kinek csillan fel a szeme a fentieket olvasva, de ők nyilván már látták az "Így neveld a sárkányodat" című filmet. Nekem ez az élmény most adatott meg, és egyből dupláztam; megnéztem a második részt is. Az sem okozott csalódást. Már a történet színhelye, Hibbant sziget is ígéretes. Tündéri, hogy a sárkányok kicsit úgy viselkednek, mint a cicák. Pajkosak, törleszkedőek, szerethetők. És a történet is mesebéli. A sárkányok meg a tájak nekem kicsit az Avatar-t idézik, nem tudom, ez mennyire véletlen, és nem is bántásnak vagy kritikának szántam. Szóval igazán kitűnő szórakozás megnézni ezt a két filmet.

Séta közben

Íme egy hangulatos, békés vers, - nekem a kacsás, malacos rész szinte a retinámon vibrál :)

Szabó Lőrinc: Séta közben

Jó volna csöndben, egymagam,

úgy élni, békén, boldogan,

mint a pipacs vagy ott alább

a margaréta, a szarkaláb, -

jó volna egy kis tanyai ház
előtt őrt állani, nyurga akác,
és megborzongani, szótlanul,
ha az égre éji vihar vonul,
és reggel a fénybe kéjesen
belemosni millió levelem.
 

Jó volna szállni, ameddig a szem,
kék fátyol lenni a hegyeken,
felelőtlen, kóbor szelek
módján futkosni, egyre szebb
és távolibb országokon át,
jó volna, mint a kis kacsák,
fürödni, patakban, szitakötők
fia lenni, vagy malacok között,
akiket nem kínoz öntudat,
heverni a sárban a nap alatt.
 

Jó volna, – óh, de nehéz a szívem! -
átszűrni magam az elemeken,
hisz csoda-balzsam a puha sár,
mit esőből s porból kever a nyár:
óh, elaludni a föld vegyész
kezében, úgy, hogy az ébredés
kihagyja a bűnt, embert, – s virág
lenni csak, pipacs, szarkaláb,
vagy legfeljebb a tanyai ház.

Irány Berkenye

Amióta ezt a blogot írom, - és ennek immár másfél éve - készülök egy átfogó és teljes képet adni kicsiny falumról. (Milyen fura, hogy úgy írok erről a településről, mintha itt születtem volna, pedig csak hét éve vagyok a lakosa.) Szóval tervek, elképzelések voltak és vannak, csak valahogy mindig más volt fontosabb. Most viszont találtam egy képet, ami szinte visít, kiált, sikolt, hogy ennek a témának a mozgatórugója legyen. Oly művészi, hogy nem találok rá szavakat :)

Ez az út vezet be a faluba, a házak lent vannak a völgyben. Zsákfalu.

Szendehely

Jól hangzik ugye? De ne tévesszen meg senkit, ez nem a törpék lakhelye, sem szűzies lények találkozási pontja, hanem kicsit prózaian szólva a szomszéd település, tőlünk mintegy 5 km-re. És azért került említésre, mert tegnap, azaz szombaton bált tartottak ott. Még ez sem lenne elég ok, ha nem lettem volna ott, mint a fellépő kórus egyik tagja. A szendiek (mert "szakmai" berkekben csak így hívjuk őket) sváb bált szerveztek, ahol a számos fellépők között a mi vegyeskórusunkat is meginvitálták. Hét órakor kezdődött a rendezvény a helyi tornacsarnokban. Szépen, ízlésesen fel volt díszítve a terem, csak egy dolog csípte a csőröm. A zenekar már bemelegítésnél olyan vehemenciával játszott, hogy a búrám a duplájára dagadt. A tőlem félméterre lévő ismerősnek sem értettem a szavát. De legalább kaptunk pogácsát, meg egy pohár üdítőt. Ha némi csúszással is, de elkezdődött a műsor. Először a gyerekek ropták a táncot a színpadon.

Ez még rendjén is volt csak aztán nem értettem, hogy a perui pánsíp alapokon nyugvó népzene, hogy került az előadásba. Viszont jópofa dolog volt, hogy a műsor zárásaként a gyerekek felkérték a nézők egyes tagjait táncolni. Ezt követően voltak énekkarok és tánccsoportok felváltva. Mi valahol a műsor közepe táján kaptunk lehetőséget szerepelni. Hoztuk a szokott formánkat, ami egy megbízható középszer. :) Legnagyobb sikere a helybéli táncegyüttesnek volt, ami nem is csoda, mert rendkívül látványos elemei vannak a táncuknak. Körülbelül két órás volt a műsor, utána kaptunk virslit. A bál gondolom hajnalig tartott, de én az első adandó alkalommal elmenekültem. Elég rosszul viselem a tömeget meg a zajt, de azt hiszem ez egy remetétől nem is annyira szokatlan. Így is majdnem 10 óra volt, mire beálltam a garázsba.

 

 

Irodalmi est

Ugye, milyen szorgalmas hangya lett belőlem? Ez ma már a harmadik bejegyzésem. 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer (és van) egy bájos falu, ahol az emberek évente egyszer bezsúfolódnak a helyi kultúrházba, hogy adózzanak Thalia oltárán. Idén sem volt ez másképp, november 8-án, szombaton összegyűltek az irodalomszerető emberek. Ki azért, hogy előadja a maga kedvenc-kedves versét, ki pedig azért, hogy meghallgassa azt. Összesen 13 műsorszám volt, köztük két rövid de annál  vidámabb jelenet. Magam is kivettem a részemet, két verset is mondtam, és persze a kabarédarab se nélkülözhetett engem. Talán mondanom se kell, hogy fergeteges volt a hangulat, pedig a süti meg a forralt bor csak a műsor után került elő. Még szerencse, mert rájöttem, hogy szeretem a bort, ha meg van kicsit bolondítva. :)

És hogy Ti is kapjatok ízelítőt, kóstolót:

Ho'oponopono

Hogy valami értelmes is kerüljön ide a nyavalygásaimon kívül, nos felhívom figyelmeteket a ho'oponopono-ra. Tudom nyelvtörő szócska, főképp azoknak, akik nincsenek otthon a hawaii nyelv rejtelmeiben, és valljuk ők mi vagyunk többen. Ez egy életjavító mantra, de nem törnék pálcát felette, mert adjuk meg mindenkinek az esélyt. Ha felkeltette a figyelmedet, javaslom kicsit kutakodni például a wikipédia oldalain. Én leginkább az alábbi zene miatt illesztettem ide ezt a bejegyzést. Mert bár lehet kételkedni az elmélet hatékonyságában, de például az ilyen zene mindig kellemes hatással van rám. Mindamellett tisztában vagyok, hogy ez ízlés kérdése. Kinek a pap, kinek a papné és a paplan.

Újra

Érdekes, milyen nehéz ennyi idő után újra fellépni a porondra, és pőrére vetkőzni. Mert valamilyen szinten egy ilyen blognak az írása afféle magamutogatás. Voltaképpen nem is értem, hogy miért írom :) Nyilván ez valami pótcselekvés. Naplót írhatnék csupán magamnak is, miért gondolom, hogy valaki veszi  a fáradságot, és elolvassa mi történik velem. Talán ha tematikus blogot írnék, és a sörfőzésre, barkácsolásra, túrákra szakosodnék ... akkor lenne mi mögé bújnom. Hányszor, de hányszor láttam valamit, amit fejemben rögtön mondatokba szerkesztettem azzal a tudattal, hogy majd iderakom a blogba, mert az milyen érdekes lesz másoknak. Azt eltelt néhány nap és valahogy a dolog olyan semmiséggé törpült, hogy már magam is csodálkoztam mit akartam én ezzel kezdeni. Mert például a gombából kialakult boszorkánykör elég izgalmas-e. Annak, aki már látott ilyet, feltehetőleg nem. Az egyik egérke jobblétre szenderülése se nagyon hoz lázba másokat, én is csak egy szomorú főbólintással nyugtáztam a történteket. A berkenyei irodalmi est talán már érdekfeszítőbb, de ennek kijelentéséhez is kell némi elfogultság. Annyi enyhítő körülményt tudok felmutatni, hogy szeretem a szavakat egymáshoz fűzni ... na jó, nem rágom tovább a gittet. :)

A kerti munkák lassan véget érnek, beszorulok a házba, és ez talán lendületet is ad.

Hétfő

Kívánok mindenkinek kellemes, napsütésben és örömökben gazdag hetet. Nyolcat, kilencet ...

Mea culpa, mea maxima culpa

Restellllllllllem - bizony ennyire - hogy módfelett elhanyagoltam ezt a rovatot. Szégyenszemre csupán két bejegyzésre futotta szeptember hónapban. Mint ahogy a természetben is, nálam is ciklusok vannak, és merő véletlen ha 28 naponta jönnek elő. Szóval mostanság leginkább a kertben ügyködtem, szorgoskodtam, és bár néha fényképet is csináltam, de még mindig nem tudtam ide a gépre áttenni ezeket a fotókat. Pedig miközben füvet nyírtam még fejben meg is fogalmaztam mit fogok ide írni, de aztán estére már nem volt lelkierőm "papírra" vetni gondolataimat. És az is igaz, hogy játszani, filmet netán focit nézni sokkal kényelmesebb. 

Kezdem a legfontosabbal - jééé ezt nem három B-vel kéne írni??? Felsőfok + val-vel hasonulás ..... - erre vajon mit mond a helyesírási tanácsadó? Vissza a mederbe: Grafi, Picúr és az egerek jól vannak! :) Sőt Grafi ivott valami csodaszert, és kezd fiatalodni. Gyerekként alig játszadozott, ami akkoriban fájdalmasan is érintett. Ellenben most olyan virgonc, mint valami siheder. Szöcskék után ugrándozik, földgöröngyöket kerget, és kedvenc játéka Picúr farkának pofozása. Szerencsére Picúr flegmán tűri, neki csak az a fontos, hogy vele foglalkozzam, ne a macskával. Borzasztó féltékeny, de a cicát (cicákat) nem bántja. Sőt, múltkor Grafi Picúr hátán gyakorolta a bakugrást, és a jámbor eb ezen se háborodott fel.

Szóval a kerti munkák hónapja zajlott. A fűnyíráson túl egy ajándékba kapott hintaágyat újítottam fel (igaz még csak félig), készül a fészer, és belevágtam a kerti tó projektbe is. Ami persze úgy kezdődött, hogy a maradék sódert át kellett pakolnom egy másik helyre. A maradék alatt 2 köbmétert értsetek. és ha ez nem lenne elég - átraktam a sódert, de a nagy tömeg bedöntötte a kerítést, szóval újra el kellett lapátolnom az anyagot, megjavítani és megerősíteni a kerítést és vissza a sódert. Így lett a 2 köbméterből 6. 

A kerti tó ásása se annyira egyszerű, mert egyrészt az agyag nem adja olcsón a bőrét, másrészt domboldalon felfelé kell eltalicskázni a földet. De legalább látványos művelet, és szeretek is ásni.

Elkezdődött a foci, tegnaptól a tánc is - parányi bánatomra ugyanazon a napon van mindkettő. Kicsit sok.

Ééééééés .... november elején jön az Irodalmi Est. Két vidám jelenetet is előadunk, az egyiket csupa gyerekkel. Hat lurkót kellett beszerveznem, az egyik még problémás, de azért bizakodó vagyok. Szóval zajlik az élet. Szép őszt nektek is!

Völgyi Zsuzsi

Nem tudom már melyik adás volt, de az egyik Sztárban sztár műsor végén Völgyi Zsuzsi énekelt. Talán akkor, mikor kiesett és búcsúzott a műsortól. Nem emlékszem kit utánzott, de zavaróan hamis volt  időnként a hangja, és akkor még nem tudtam, hogy az is az imitálás része. Aztán jött az a bizonyos dal a főműsor lekeverése alatt. Szenzációs volt! Ezt próbáltam megkeresni a YouTube-on, de nem jártam sikerrel. Cseré(p)ben viszont ezt találtam:

Közben eszembe jutott, hogy Samantha Fox-tól énekelte a Touch Me-t. Mármint az volt a nyivákolás, mikor a macskák a kertek alatt egymásra gerjednek :)

Ezer év

Most ennek a hatása alatt vagyok, ...   :o)    ... ismerős netán?

Csóványos

Mivel hamarosan megyek majd túrázni a Magas-Tátrába (Rysy 2499 méter), ezért gondoltam nem árt, ha kicsit edzem a lábamat. A Camino már idestova 3 hónapja lezajlott, és azóta nem is gyalogoltam egy kiadósat. Márpedig a Tátra esetében nem is annyira a távolság a mérvadó, hanem inkább a magasság. Tehát nekem is emelkedős terepet kellett választanom, és ez mi más lehetett volna, mint a Csóványos, a maga szerény, de azért tüdőpróbáló 938 méterével.

A tájról kevés képet csináltam, hiszen már jártam errefelé, viszont sok gombát láttam, és ezeket örömmel örökítettem meg. Nógrád határában nagy építkezéssel találkoztam:

 Ezek itt nem földönkívüli lények petéi, hanem hatalmas szénabálák befóliázva.

 Bár a lakótelepről nekem betonkolosszus, emeletesház és panel jut eszembe, de ez nem feltétlen igaz:

 Mert ez az a telep, ahol laknak.

 Ez pedig egy kastélyszálló bejárata, ami egykor honvédségi ingatlan volt.

És akkor jöjjön a gomba mustra:

40-es számú madárlak:

Íme egy pazar hangyaboly, aminek több mint egy méter az átmérője:

Ugyanaz közel(ebb)ről:

Ez ha nem tévedek egy őszi kikerics ...

Felújítás alatt a kilátó ... hát, szebbet is el tudok képzelni:

Épületvetítés

Nem tudom ki találta ezt ki, de áldassék a neve. Engem lenyűgözött és elvarázsolt:

Fényfestésnek is szokták hívni:

Kár, hogy olyan messze van Lökösháza ...

Cickány

Tegnap, szorgoskodás közben megismerkedtem kertem egy új lakójával, egy kis cickánnyal. A betonkeverőt bányásztam ki megszokott helyéről, és miközben a mellé hordott deszkákat dobáltam, egyszerre felbukkant egy izgatott orrocska. Talán álmából ébresztettem, mert kicsit tétován téblábolt jobbra-balra, és szemlátomást meg volt zavarodva. Nála már csak én voltam jobban megilletődve. Egyrészt örültem, hogy egy ilyen kedves rágcsáló gyarapítja "állatkertemet", másrészt próbáltam sebtiben előhalászni a telefonom, hogy lefényképezzem Pinokkiót. Hegyes, hosszú nózija miatt kapta ezt a nevet. Szerintem még gyerek, de az ösztönök már működnek benne, és hamarosan megtalálta a rést a földön heverő deszkák között. Utána már hiába pakoltam el a léceket, többé már nem láttam a kis pöttömöt. A fotó sajnos nem készült el, de a rend kedvéért a neten kerestem egy fotót - noha ez negyed olyan aranyos sincs, mint az ÉN cickányom.

Fekete tulipán vs Öreg bánya titka

A "Fekete tulipán" (La tulipe noir) több okból jelentős számomra. Egyrészt velem egyidős a film, másrészt szerepel benne Virna Lisi, akiről mindig az az anagramma jut eszembe, hogy Ni a Virsli. Olasz és elbűvölő. 

Egyébként épp most ért véget az M1 adón. Mármint a film, aminek a zenéjéről szeretnék szót ejteni. Éreztem, hogy ismerős, míg nem az egyik pillanatban beugrott, hogy "Az öreg bánya titka"-nak is ez a zenéje. Utóbbi sorozat 1973-ban készült. Kisvacak, Pocok, a Kenguru testvérek és Pirosfej tizedes ... rémlik már?

Ennél már csak az "Őrjárat az égen" zenéjének körülményei érdekesebb. Hivatalosan Hidas Frigyes a zeneszerző, de erősen áthallásos Morricone "hatása", csak meg kell hallgatni "A Jó a Rossz és a Csúf" Marcia című betétdalát. A magam részéről annyi enyhítő körülményt találok, hogy a magyar verzió hangszerelése szerintem egy kicsivel jobb.

és az etalon:

Látványborospince

Elkészült a mű, az alkotó pihen. Közel kétéves projekt végére tettem pontot, de immár zárható is a házibunker. Grafi fel is avatta egy áldásosztó pisilés keretében. Mellesleg a csigák is roppantmód szeretik az "odút", naponta hajítok ki 4-5 egyedet. Most leginkább tűzifát tartok benne, meg pár kertiszerszámot. A mérete 1,5 x 1 méter és a belvilág a legmagasabb pontját 1,75. Én még épp fel tudok állni benne, de a bejárat csak 1,5. Direkt csináltam ilyen hobbit méretűre, mert nem is annyira a tárolás volt a lényeg, hanem az utcáról való látvány. Persze arra azért figyeltem, hogy a talicska azért elférjen benne, ha már ennyi munkát áldozok erre az építményre. Sok fáradságot feccöltem bele, de igazából öröm volt ez a foglalatosság. Jól sikerült a téglaborítás is, amitől egy kicsit féltem. A téglákat a végén többszöri átkenéssel beitattam lenolajjal, hogy a felületük fényesebb és élénkebb színű legyen.

 

 

 

 

És bónuszként beteszek egy képet a wallisi feketeorrú bárányok számára létesített karámról is. :)

Ja, és azt akartam még mondani, hogy már kitaláltam a jövő évi elfoglaltságot is, ilyet szeretnék építeni: (veszek lottószelvényt): https://www.youtube.com/watch?v=jn0M9qQJEuw