Kifli és Levendula oldalán értesültem Beatrix Potter személyéről. Én, mint meseszerető ember, erősen szégyellem, hogy ezidáig nem is hallottam erről az írónőről, pedig pont azt a stílust képviseli, ami szívemhez annyira közel áll, vagyis állatok a mesében. Az írónő életét most nem akarom kivesézni, arra ott a Wikipédia, ellenben szeretnék ajánlani egy filmet. Kifli és Levendula egyik hozzászólója hívta fel figyelmemet, hogy a meseíró életét feldolgozták filmen. Főszerepben Renée Zellweger, akinek Györgyi Anna a magyar hangja, és mondhatom ez sokat emel a film értékén. A történet az 1800-as évék végén játszódik, igazi kosztümös film, nekem csak a pofaszakáll volt visszatetsző, nem is értem hogy tudott kialakulni ez a szokás. A film igazából csak az írói karrier beindulásáról mesél, eme gazdag, 77 évnyi életpályából mindössze öt évet ölel fel, és a természettudós, természetvédő énjére maximum utalások történnek. Ami a legfontosabb Miss Potter személyével kapcsolatban, az az illusztrátori képesség. Valójában előbb és szívesebben rajzolt, mint mesét alkotott. És annyira szerette maga alkotta teremtményeit, hogy beszélgetett velük, és így születtek a mesék. Nyuszik, egerek, sünik, kacsák és mókusok népesítették be képzeletvilágát, tehát csupa olyan jószág, ami egy vidéki környezetben természetes. Nagyon nagy érdemnek tartom, hogy a filmben ezek a rajzolt állatfigurák megelevenednek, ezzel is kifejezve azt a szoros kötődést, ami őket és alkotójukat egymáshoz fűzte. Bár van egy szomorú szála is a történetnek, amikor Miss Potter jegyese, aki segített a könyvek kiadásában, jobblétre szenderül, de alapvetően egy kedves, családias filmről van szó. Különösen gyerekek merném ajánlani, akik megláthatják, hogy az ábrándozás és fantáziavilág gyümölcsöző is tud lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése