Poligamy

Hétvégén láttátok a Poligamy című filmet? Sok jót tudok róla mesélni, kezdem azzal, hogy magyar film és romantikus vígjáték. Dús fantáziavilággal, merthogy a főhős mindennap más nő mellet ébred fel, aki pedig egy és ugyanaz a személy, a felesége. De ő naponta más külsővel látja őt, sőt a lakása is változik. Kicsit skrizofén helyzet. Jópofa párbeszédek vannak a filmben, legjobban a terhestornán folytatott beszélgetés tetszett, ahol rövidítésekkel társalognak. ÖHM. A lány olvasatában ez: "Örülsz, Hogy Megismertél?", míg a fiúnál: Ösztönösen Hülyeségeket Mondok". Mindenkit megnyugtatok, ahogy a műfajhoz illik a befejezés teljes mértékben pozitív kicsengésű. :) És ha ez nem lenne elég, a végén van egy kedves dal, amit meg is kerestem, hogy ugyan ki énekli. Nos: Anima Sound System. (A video kezdete kicsit fura, mert a vágás rosszul sikerült ...)

A film letölthető a netről, ha valakit érdekel ...

Rejtély - rejtvény

Kíváncsi vagyok, kitaláljátok-e, hogy mi van a képen?

Azúr víz az úr

Be kell vallanom, régtől fogva rabja vagyok a víznek, vízeséseknek és úgy általában majdnem mindennek, ami a H2O-val kapcsolatos. Így persze a vízimalomnak, vízkeréknek és spéci vízemelőknek is. Talán ebből fakadóan négy ciszterna van a telken, és ebben gyűjtöm az esővizet. Bonyolult csőhálózat köti össze őket, és egy "római vízvezetékkel" is büszkélkedhetek. :) Ilyen előzmények után már nem lesz meglepő az alábbi video:

http://toochee.postr.hu/a-vilag-legnagyobb-vizkereke

Összeomlás

Egy filmről fogok mesélni, amit szerencsére Ti is meg tudtok nézni a neten. Nem gyerekeknek való, bár azért elgondolkozom, hogy a Rambók és Terminátorok világában mi számít erőszakos filmnek. Ebben "csak" annyi van, amennyit a történet és a dráma megkíván. És nem unaloműző tucatmészárlás, hanem egy logikus sodrása az élet által olykor előidézett fata morgánának. (Huh, ezt Réz András se mondta volna szebben :) ) Régóta hallottam már ennek a filmnek a hírét, de eddig valahogy sosem futottunk össze a képernyő előtt. Michael Douglas a főszereplő, aki egy közlekedési dugóban ülve elveszti a türelmét, és elindul haza, gyalog. És innentől egyfajta road-movie a film, egy szolid ámokfutás. Amitől a film elgondolkoztató, hogy nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy egy ember bekattanjon. Pontosabban szólva, hétköznapi dolgok is tudnak odavezetni, hogy az ember elveszti a fejét, megtesz egy apró hibás lépést, amire jön valami idegesítő reakció, és már bontakozik is ki az agresszió. Erre mondják, hogy valaki rosszkor volt rossz helyen. Nem mondom, hogy ez bárkivel megeshet, de olyan feszült társadalomban élünk, és az erőszak annyira beépült a mindennapunkba - akár a tévén keresztül - hogy a Nyúl Bélák is lehetnek Oroszlán Szigfridek. A zárójelenet is ott van a szeren, ahogy az "őrült" pasi "megvilágosodik" és gyakorlatilag feláldozza magát a családja javára. Beleborzongtam. Kemény film, de nem brutális. Ja, és nagyot vigyorogtam, mikor a végén a nyomozó elkáromkodja magát. Na, így kell indulatot levezetni!

Ha kedvet csináltam a filmhez: http://www.putlocker.com/file/2F806342264E8AF9#

Nordic Walking

Hallottatok már róla? Olyan, mint a sífutás hó nélkül. Szóval, mikor a gyaloglók két bot segítségével sportolnak. Gondoltam, ha már ennyit túrázom, akkor érdemes kipróbálnom ezt az eszközt. Ráadásul egy ismerősöm már próbát tett, szóval volt referenciám is. Megnéztem az általa javasolt oldalt (http://www.nordicwalkingsport.hu/) és örömmel fedeztem fel, hogy még Camino-s tanácsadás is van. És nem utolsó sorban, aki az edzést tartja egy világbajnoki bronzérmes ezen a területen. Ja, és még csinos is :) Ettől kezdve nem volt kérdéses-kétséges, hogy elmegyek egy ilyen tanfolyamra. A tanfolyam nem is jó szó, hiszen egy alkalomról van szó, 3 óra keretében elmagyarázzák a megfelelő bot kiválasztását, és annak hatékony használatát. Az ára 4900 forint, de ebből 3000 levásárolható a túraboltjukban. Ilyen előzmények után érkezett el szeptember 22-e. Nagy várakozással indultam el a Margitszigetre. Mondjuk a déli 12 órás kezdés meglepett, mert kettévágja a napot, és ebédelés szempontjából sem ideális, de az alkalmazkodás az egyik erősségem :) és nem is volt választási lehetőségem.
Korán odaértem, de legalább volt időm nézelődni:

Először egy svéd típusú játszótér ötlött a szemembe, igazán impozáns volt. Utána hamarosan megleltem a Zenélő kutat, ami sajnos tatarozás alatt áll, immár több éve. Pár méterrel odébb a Japán kert (?) lenne, de az is borzasztóan lehangoló állapotban található, állítólag az árvíz tette tönkre. Hmmmm.

Ám hogy némi jót is csepegtessek, a teknősök még meg vannak, és a jó időnek köszönhetően éppen napoztak a hableány lábainál.

De beszéljünk a nordic walking-ról! Kb. tízen gyűltünk össze a buszmegállóban, és hamarosan jött Zsófia és Ferenc. Átsétáltunk a sziget egy nyugodtabb pontjára, és kezdődhetett az okítás. Nem venném magamra a távoktatás ódiumát, még félő hogy valamit rosszul tanulnátok meg. Először fontos a bot hosszának megválasztása, szerencsére egy profi boltban ezek 2.5 centiméterenként kaphatóak. Én egy 110-es bottal kezdtem, de aztán mégis az eggyel kisebb mellett döntöttem. Ellentétes láb és kéz van elől, a botot a lépésközbe kell szúrni, és kézzel tolni magunkat. Dióhéjban ennyi, de ezért gondolhatjátok nem olyan egyszerű, ha három órán keresztül tanultuk azt, amit egy sorban leírtam. Mert azért tegyünk különbséget egy nordic walking-oló túrázó, és egy lelkes falevélgyűjtő parkőr bácsi között ... "csak az a szép zöld gyep, az nagyon fog hiányozni" ... Ha jól csináljuk, akkor érezni fogjuk, ahogy mozog a váll, a tricepsz és a hát is. Nálam leginkább a tricepsz adott le SOS jeleket. Tehát a lényeg, hogy immár nem csak a láb dolgozik, hanem a felsőtest is, ezzel terhet levéve a lábakról. Ugyanakkor  szimmetrikusan fejleszti a testet, más sportágakkal ellentétben. Ami nagyon tetszett, hogy Zsófi (mert a sporttársak persze tegeződnek) rendkívül szellemesen, humorosan és szemléletesen tanított minket, ha csak egy padon ülve hallgattam volna, akkor is élveztem volna az előadást. El ne felejtsem! Volt bemelegítés, és a végén nyújtás is. Kellemes meglepetés volt, hogy a gyakorlatok zömét néptáncos előéletemből már ismertem. Persze mindenki kapott botot, hogy az elméletet gyakorlatban is ki tudjuk próbálni. Kíváncsi mókusok leskelődtek a fák tetejéről.

Konkrétan még nem döntöttem, hogy milyen botot  vásárolok, mert azért annyira nem olcsók a botok (12-18 ezer) de az is igaz, hogy utána egy életre szólnak. 

Nekem ennyi jutott eszembe eme sport kapcsán, ha valakinek kérdése lenne, ne habozzon és ossza meg velünk. :)

Vakond és a kaki

Ma egy tündéri könyv volt a kezemben, ami a méretét, oldalszámát és kidolgozását tekintve mesekönyv, ugyanakkor a témája kicsit szokatlan, formabontó, és akkor még udvarias voltam. Nekem nagyon tetszett, mert a humort sem nélkülözi, de lehet, hogy sokan megütköznek rajta. Viszont ha jobban belegondolok, nincs ebben semmi ördögtől való. Német szerző műve, amit harminc nyelvre fordítottak le, és úgy hirdetik: A világ legnépszerűbb és legszebb kakis könyve. :) 

Kedvenc részem, mikor a vakond látja milyet kakil a ló, és le lesz nyűgözve.

Itt bele tudtok nézni a könyvbe: http://www.pagony.hu/lookinside.php?id=20432 vagy pedig emitt: http://gyermekszoba.blog.hu/2013/01/23/a_vakond_akinek_jol_a_fejere_szartak 
Sőt ha tudtok németül, akkor íme egy rövid video:

Grafi a pákosztos

Kétnapi csavargás után, ma reggel Grafi előkerült. Persze csuromvizesen. A hajnali harmatos fűben való bóklászástól úgy nézett ki, mint egy felmosórongy. De legalább hazajött! Ilyenkor az ajtónál kemény és drákói lábtörlés következik, noha nem ő csiszatolja a pracliját, hanem én egy ronggyal. A mellsőket még csak-csak tűri, de a hátsó lábaira roppant kényes. Rángatja eszeveszett mód, de én megkeményítem a szívem. Amikor nagyjából már csak ázott veréb külalakja van, akkor engedem beljebb. Szalad a kajához. Papagájoktól és kanáriktól láttam ilyen viritykölést, ahogy ő eszik. Csak úgy repülnek az apró tápdarabok. Kétszer is adtam neki, olyan mohó volt. Aztán adtam neki a szaftos konzerv kutyatápból, és kicsi lecsókolbász darabot. Kitöröltem kenyérhéjjal a tegnapi zsírosbödönt, azt is megkapta. Közben én is kedvet kaptam az evéshez, nekiláttam tojást főzni, meg elővettem a párizsit. Persze a hűtő kinyitása számára az angyalok trombitája, már ott is volt a lábam között. Ilyenkor ágaskodik, mutatja, hogy ő már nagyfiú, és veszettül dorombol vagyis kunyerál. Egy falat nekem, egy Grafinak. De hogy ne legyen ennyire egyszerű az élet a kiürült tojásdobozba dobtam a darabkákat, azokba a tölcsér alakú mélyedésekbe. legalább kicsit ügyesedik is. Aztán kapott még sima kenyérbelet, mert kíváncsi voltam mennyire éhes. Azt is felfalta. Már kezdtem aggódni az egészségéért. Közben elkészült a főtt tojás. Szeretett volna besegíteni a pucolásba, és elkövettem azt a hibát, hogy közvetlen a szemetesbe hámoztam a tojást. Ettől kezdve már a szemetes is érdekelte, úgy kellett elhessegetni onnan. Na jó, gondoltam, itt egy kis tojásfehérje. Azt is megette. Közben én is jóllaktam. Most itt szuszog a hátam megett (stílusosan), estig le van a gond róla. Közben szépen meg is száradt, és tündérien összegömbölyödött. Szép napot mindenkinek!

Ui.: Ha a házban vagyok mindig mögém telepedik a kanapéra, de ha kimegyek a kertbe, akkor felszalad a tetőtérbe és egy régi lavórban vackolja el magát. Viszont ha újra bejövök, már szalad is le, hogy a közelemben legyen. :)

Érdekes állatságok

Az elefántok nem tudnak ugrani

A vízilovak napégés ellen az izzadtságukkal védik magukat

Csókkal azonosítják egymást a mókusok

A wombat ürüléke kocka alakú, hogy ne guruljon el 

 A házimacska futóversenyben legyőzné Usain Bolt-ot

És ha ez nem lenne elég, akkor ITT még más érdekességek is találhatóak.

Ezt a wombatos dolgot alig akartam elhinni, ezért rákerestem a neten:

Így alszunk mi

Kutyaharc

Mostanában elég egyhangúan telnek napjaim, kevés olyan dolog történik, amiről érdemes lenne beszámolni. Többnyire olvasás, filmnézés az elmúlt napok "produktuma". Jó, jó, apróbb barkácsolások, "ügyeskedések" történnek (most egy oroszlánfejet gravírozok fába), de nem elég számottevő ahhoz, hogy írjak is róla. Persze ha már kész lesz, akkor örömmel kürtölöm világgá, de most még korai lenne.

Ellenben ma reggel volt egy kellemetlen esetem, amit a címben írtam a lehető legtömörebben. Reggelente viszem magammal Picúrt a közértbe, mert neki ez nagy élmény. Odafelé nem is volt baj, szépen megvárt a postánál és a közértnél is. Visszafelé azonban kóbor kutyába botlottunk. Valami pincsiszerű szőrgomolyag volt, az arra sétáló gyerekek Fifiként üdvözölték. Szóval csak olyan hobbi kóbor kutya, mint az enyém. Az acsarkodás nem is tartott sokáig, és inkább erőfitogtatás volt a jellege. Emiatt még nem is említeném az esetet. Tovahaladva azonban egy újabb, nagyobb és feketébb dúvad állta el utunkat. Mint mikor a legkisebb királyfi elindul világot látni, és ki kell állnia három próbát. Épp az imént győztük le a hatfejű sárkányt, erre most jön a tizenkétfejű. Ekkor már a vasútállomásnál jártunk. Mint a fergeteg jött a másik eb, és borzasztó fogcsattogtatásba kezdtek mindketten. Picúr pórázon jött, ez eléggé zavarhatta őt, de ezt persze nem mutatta. Pörögtek, forogtak a kutyák, rossz volt nézni, ahogy olykor egymás nyakát elkapták. Én közben próbáltam távol tartani a másik ebet, hol a bevásárlókosárral, hol a bakancsommal. De közben Picúr is annyit tüsténkedett, hogy a póráz a lában köré tekeredett, és magam se értem hogy nem estem el. Időnként sikerült egyet-egyet belerúgnom az ellenfélbe, de elszántságán ez mit sem változtatott. Én már kezdtem fáradni. Szerencsére addigra odaértek az iskolába induló srácok, és ők is beszálltak a kutyakergetésbe. Ez végre hatásos volt. A fekete "szörny" a hatszoros túlerő láttán megfutamodott. Én úgy lihegtem, mintha egy kilométert futottam volna, pedig csak forogtam, mint egy kerengő dervis. Megköszöntem a srácoknak a hathatós segítséget és siettem haza, mielőtt megjelenik a 24fejű sárkány is. Ez a nap is jól kezdődik!

Charly

A főhős. Daniel Keyes főhőse a Virágot Algernonnak írásából, ami 1960-ban egy novellának indult, és hat évvel később lett belőle regény, amit kétszer is feldolgoztak filmrendezők.

Először 1968-ban, majd 2000-ben. Előrebocsátom, a regényt több mint 20 éve olvastam, ezért nem tudom megmondani, melyik film ragaszkodik jobban ez eredeti íráshoz. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy minden jobb, amit régebben csináltak, de nekem a Cliff Robertson-féle verzió tetszik jobban. Azt is megmondom miért. Mert drámaibb. Mert jobban ábrázolja a szellemi sérültek és "normális" világ között tátongó űrt. Nekem zavaró volt az új feldolgozásban, hogy már a 12. percben megoperálták a fickót, és nem ábrázolták kifejezően azt a világot, amiből jött Charly. Ez a rész sokkal hosszabb a 68-as filmben, és ettől igazán kontrasztos a két életmód. A régebbi filmben van egy jóslatféle látomás a jövő világából, hogy hova fejlődik az emberiség. A modern feldolgozásban Charly találkozik anyjával. De a katarzis elmaradt. Viszont mindkét filmben szépen van megoldva, hogy miként kell elengedni valakit, akit szeretünk. Amíg az emlékek vakítóak és sziporkázóak.

Nehéz erről a filmről elfogultság nélkül beszélni, nagy szavak nélkül, tárgyilagosan. Szól az értelemről, a szeretetről, a megbecsülésről, tiszteletről, odaadásról, és mindezek bonyolult összefonódásáról. Fájdalmas alkotás.

Patch Adams meg a többiek

Először csak a mai filmről akartam mesélni. Ugyanis ma volt a Viasat3 adón a Patch Adams. Ezt a filmet akartam éltettni, majd megkérdezni, hogy Nektek mely filmek tetszenek. És akkor zavarbaejtő felfedezést tettem. Bár alapvetően a vidám filmeket szeretem, de azért jó pár olyan film is van ami leginkább a dráma kategóriába illik, és ... sorolni kezdtem magamnak: Patch Adams, Száll a kakukk fészkére, Virágot Algernonnak (bár ez Charly cím alatt futott). És mi a közös ezekben a filmekben?
Ha nem jöttetek volna rá, akkor elárulom, hogy valamennyi a mentális képességek körül forog. Sőt elmegyógyintézetben játszódik nagy részük. Biztos sok más film is tetszik, de most egyszerűen nem tudja felszínre verekedni magát.

Na jó, most hirtelen mégis beugrott egy: Holt Költők Társasága. Valahogy ezek a filmekben katarzis van. Küzdelem, kínlódás, dac, helytállás, lázadás és a végén győzelem, de sokszor mégis keserű vég, viszont az hősies.

Visszatérve Patch Adams-re, az ő nyomán terjedtek el a bohócdoktorok, merthogy a film valós történetet dolgoz fel. Kedvenc részem, mikor a nőgyógyász professzorokat fogadja az egyetem, ... de nem árulom el a poént. :) És ha fennkölt pillanatra vágysz, akkor ott a pillangós jelenet, bár egy nagyon szomorú dolog történik előtte, ami értelmet ad ennek a résznek. Ha még esetleg nem láttátok ezeket a filmeket, akkor a legmelegebb szívvel ajánlom nektek. (Időközben eszembe jutott még egy film, A 200 éves ember. Szintén Robin Williams alakítása fémjelzi a filmet. Abban viszont egy nagyon fura szerelmi történet van. De a szerelmes filmekről majd egy másik alkalommal beszélgetünk :) ... már ha van rá igény :)

Addig is, most ezt találtam: http://www.youtube.com/watch?v=vfjywN5CN0Y

Egy falusi Pesten

Igen, a szóban forgó személy én vagyok. Nem is írtam volna ezt, ha tegnap nem lett volna olyan érzésem, mintha külföldi lennék saját hazámban. Ezt minden keserű szájíz nélkül írom, szóval nem panaszáradat következik. Egy webáruházban (lám az angol szavak hogy idetolják a képüket :) a kis oktondi erőszakosak) rendeltem egy cipőt. Nem krokodil és nem olasz, egy "sima" Saucony futócipő. Mert a láb kényes jószág, főleg, ha  hosszútávú terveink vannak vele. Tehát ennek átvétele okán kerültem  a fővárosba, annak is a sűrűjébe. Viszont hétköznap parkolni Pesten felér egy Canossa járással, ezért én már a Domus közelében letettem az autót. (Ez két villamos megállónyira van az Árpád hídtól) Innen lavíroztam a Király utcába hol gyalog, hol villamossal. Lényeg, hogy sokat volt módom gyalogolni, és volt időm rácsodálkozni a pesti forgatagra. A West End mellett tört rám először az említett érzés, kapkodtam a fejem az utcazenészek és a bódés árusok között. Meg ott volt az a pompás szökőkútjáték. Tudjátok, ami ott van kb. a monstrum felénél, és nem állandóan folyik a víz, hanem innen-onnan pajkosan kispriccel. Többnyire jó magasra fel. De csak egy pici adag. Megy-megy fel, aztán erejét veszti és nagyot toccsanva érkezik a betonra. Olyan mókás. Valahogy a víz mindig elbűvöl.
De ezúttal siettem, mert már délután volt. Rengeteg ember tolongott az utcán, és már el vagyok ettől szokva. A Király utca is nyüzsgő és áradó volt, igazi színes kavalkád. Hát még mikor az itt látható masinát megláttam! Igazából akkor határoztam el, hogy ezt muszáj egy bejegyzés formájában megemlítenem. Igyekszem elmagyarázni a képet, mert azért annyira jól nem látszik, de ha a beerbike szót a keresőbe beírjátok, más képet is találtok. Én sem tudtam lefotózni a szerkentyűt, annyira váratlanul ért a látványa. Szóval adva vagyon egy kerekes bárpult, már ez önmagában frenetikus találmány. De itt nincs mixer vagy kocsmáros, mert mindkét oldalon ülnek a "kuncsaftok". És hogy mitől halad a masina? Bicikliznek a szorgalmas kortyolók. Sajnos nem tudtam a szerkezet alá nézni, pedig az is érdekes lehet, hiszen az ivócimborák a haladási irányra merőlegesen ülnek, és úgy tekernek, tehát nem egy sokszemélyes tandemet kell elképzelni. Nagyon látványos jószág, hozzátéve, hogy a rajta ülők sem citromnyalogatással vannak elfoglalva, ennek megfelelően a hangulat az egeket verdesi. Nekem is feldobta a napom, és vidáman ballagtam tovább.
Mellesleg a cipővásár is jól sikerült, tehát minden kafa, csúcs, isteni, szuper, király, klassz, frankó, zsír, sirály, tuti, tök jó, pöpec, príma, baró, fain, fantörpikus, karaj, okés, szupi. :)

Mesepszichológia

Háromnapos küzdelem eredménye ez a pár sor. Egy darabig azt hittem, a Blogger.com rendetlenkedik, és nem enged új bejegyzéseket tennem, de aztán láttam, hogy mások vígan írogatnak. Tehát nem az én grafomán hajlamom verte ki a biztosítékot. Újra telepítettem a Firefoxot. Semmi eredmény. Próbáltam az Internet Explorer-t (mert az adva vagyon a Windows alatt), de ott meg nem tudtam a belépési paramétereket. Erősen gyanakodtam, hogy valami vírusszerű ármány telepedett a gépemre, ezért kerestem egy másik masinát, és arra telepítettem egy új Windows-t, meg Firefox-ot, meg ami kell. És most működik, de ne kiabáljam el ... De amit itt láttok azt már két napja írtam :)

 

Mostanában pókcsípésszerű, fura és viszketős foltok keserítik meg életem, de nektek nem kell aggódni, nem terjed a neten keresztül :) És nézzük a jó oldalát, több időm van olvasni. Lám-lám, micsoda könyv került a kezembe: Kádár Annamária Mesepszichológia című könyve. Talán kicsit túl tudományos, de érdekes olvasmány. Még csak az elején tartok, ezért sommás véleményt még nem tudok alkotni, de a fejezetek felsorolásából látszik, hogy érdemes búvárkodni benne. Szó lesz érzelmi intelligenciáról, mesekorszakokról, és hogy miképp kell mesét olvasni. Nekem feltehetőleg ez lesz a kedvenc részem :)
Most épp gyerekszáj résznél tartok, ahol a sárkányt teregetik, és a mosóporból MOSOLYPOR lesz.

És most megpróbálom ezt feltenni a blogba ...

Börzsöny 50

Ez a kép a Teljesítménytúrázók Társaság (TTT) eseménynaptárából való. Csak azt a képet raktam be, ami engem érintett, mert igazából a Börzsöny 50 túra a BEAC Maxi 110 része. Az már igazán titánoknak való, mert ahogy a neve is mutatja 110 km. hosszú, és Hűvösvölgyben van a vége. Bámulatos! Én azonban Nagymarosnál befejeztem. Talán egyszer majd ... 

Pedig 15 km-nél már erősen nézegettem oldalt a bokrokat, hátha felfedezek egy mobil kivégző bódét ... 

 De induljunk az elejéről! Reggel 3/4 8-kor vonattal elmentem Magyarkútra. Döbbenetesen nagy tömeg torlódott már össze, természetesen ők Vác felől érkeztek. Szerencsére sikerült gyorsan regisztrálnom, és már indulhattam is. Bringások is indulnak ezen a túrán, szerencsére ők elég hamar elhagyják a gyaloglókat, de így is voltunk bőven. Ez a terep számomra ismerős, gyakorlatilag akár GPS nélkül is mehetnék. Talán ez tett elbizakodottá, talán a korábban teljesített 40 km-es túrák, lényeg az, hogy túl erős iramot diktáltam, sőt helyenként még futottam is. Nem tehetek róla,

másoktól is ezt láttam, és mindenki úgy ment, mint a mérgezett egerek. Egyszer utolértem egy női párost, akik kemény tempót diktáltak, mégis vígan fecsegtek közben. Csivitelésük serkentőleg hatott rám, és bár lógott a nyelvem, de nem akartam lemaradni tőlük. Hamarosan beértünk Nógrádra, ahol egy forrás mellett volt az első pecsételő hely. Pihenésképpen zoknit cseréltem, mert egy ilyen túrán az a legfontosabb, hogy jól bánjunk a lábunkkal, sőt a dédelgetés szót sem érzem túlzottnak. Főleg, hogy reggel úgy ébredtem, hogy a derekam is sajog, meg a bal sarkamon az előző vízhólyag is duzzog, hogy ő még pihenni akar. Isteni mázli, hogy egy ilyen túrán az adrenalin úgy

felpörgeti az embert, hogy ilyen apróságok eltörpülnek. Nógrádot elhagyva az alábbi kápolna gyönyörködteti a szemet. De be kell valljam luxus megállni fotózni, ezért most nem lesz annyi kép, mint máskor. Irány a Csóványos, ami ugyebár a Börzsöny, és ezáltal a túra legmagasabb pontja. Emberpróbáló volt. Csalódottan tapasztaltam, hogy MÁR fáradt vagyok, pedig még csak 14 km. volt mögöttem, és az út csak emelkedett, emelkedett. Bringásokat értem utol. Egyébként nem is értem hogy engedhetnek ide kerékpárosokat, elképesztő a terep. De nem csak ezen a szakaszon, hanem egy csomó helyen. Szóval a bringások tolták a drótszamarat, én meg kielőztem őket. Végre, valahára feljutottam a csúcsra.

Komplett érettségi találkozó zajlott már ott. Mármint a létszámot tekintve. Mindenki pihegett, ivott, falatozott. Pecsételés, majd zoknicsere, közben szalámis szendvics letuszkolása a torkon. Küszködtem a zsemlével, pedig éhes voltam, de olyan rágósnak tűnt, mintha valami vén bivaly húsát rágtam volna. A teám is elfogyott (1 litert vittem magammal), de tudtam, hogy a Nagy-Hideg hegyi turistaházban ezt a problémát orvosolni tudom. De addig egy eszméletlen meredek lejtőn kell lejutni. Aki ezt bringával bevállalja, az szerintem felelőtlen, eszetlen avagy esztelen, esetleg halnivágyó. De mégsem láttam eldobott kerékpárokat a bozótosban. Érthetetlen! Akkor mégis járható??? Kellemes módon a pihenő, no meg az új, illatos, friss zokni lelkierővel töltött fel, és a lábam is kevésbé háborgott. Hamar el is értem a turistaházat, ahol az egyik palackot megtöltöttem, és már mentem is tovább. Egy kisebb társaság mellé szegődtem, akik szemlátomást vérbeli turisták voltak, igaz ezt bárkire elmondhattam volna. GPS-t, térképet senkinél nem láttam. Mindenki ment az orra vagy az előtte lévő feneke után. Mellesleg a turistafelszerelés széles választékát is szemügyre vehettem. Bakancsban jóformán csak én voltam. Egyébként az új hátizsákom jól debütált, és úgy érzem fontos tapasztalatra tettem szert a használata során. Például felfedeztem, hogy a mell előtte műanyag csatba egy síp van beépítve. :) Gondolom nem meglepő, ha azt mondom, hosszan, nagyon hosszan lejtett az út. Kocogni kezdtem akár a többiek, de valahogy az ő iramuk nekem lassú volt, kénytelen voltam őket megelőzni. Jó 10 perces előnnyel értem Kisinócra. Igen, pontosan: pecsételés, zoknicsere. Sőt egy kerti csapnál félmeztelen fürdőzés. Óóó, de isteni volt! Kiöntöttem a fentebb vett vizet, és most mindkét palackot megtöltöttem. Következő állomás Törökmező. Kicsit újra fáradtnak éreztem magam, illetve, hogy jobban kell figyelnem az erőm

beosztására. Többen meg is előztek. Egy helyütt érdekes növényeket láttam. Olyan narancsos puffancsok, kicsit a kínai lampionokra hasonlít. :) Törökmezőn pecsételés, de zoknicserére már nem volt erőm, illetve már csak azt tudtam volna felvenni, amit korábban levetettem. Egyszer minden elfogy. Megettem egy újabb szendvicset, de ezt is csak egy belső kényszer hatására. Ekkor egy hosszú aszfaltos rész következett, akárcsak Kisinóc után. Apropó, az aszfaltról jut eszembe: Bár sportosnak tartom magam, de az az igazság, hogy ebben a közegben a kripli jelzőt még mindig nekem kéne viselnem. És egy ilyen aszfaltos etap közben lesújtó élményben volt részem. Csattogok az úttesten, erre jobbról megelőznek. De nem ám egy kenyai gazellalábú csokihuszár, hanem egy testes donna, akinek rögtön átadnám a helyem a villamoson. Lábaiból olyan kuffer emelkedett ki, Barcelonáig lehetne benne csomagolni. És a mozgása is olyan volt, hogy az ember szeme elborzadt. De frissen és fiatalosan rakta a lábait, hamarosan már csak a tovatűnő

sziluettje látszódott. Jó, nyilván én is lassabban haladtam ekkor, de akkor is! Végre az aszfaltút végén ez a tábla öntött belém erőt. Hegyes-tető 1.9 km. Ah, micsoda ajándék a sorstól. Még akkor is, ha ebből a távolságból 500 méter olyan kaptató, amilyenen Sziszifusz ügyködött. Ha a Hegyes-tető nem lenne ismerős (nem is értem miért így adták meg), akkor a Julianus barát kilátót keressétek. Nagyon pofás hely, az építmény úgy néz ki, mint egy bástya a sakktábláról. Masszív, tömzsi kőkolosszus, tetején körben korláttal. De mielőtt felmentem volna a tetejére - ha már erre jártam - előbb pecsételtettem, és dinnyét ettem. Ugye ti se gondoltátok, hogy idáig cipeltem egy dinnyét? :) Mennyei manna, amivel a rendezők kedveskedtek, igaz a mi pénzünkön. És annak is van előnye, ha az ember nem az

élmezőnyben halad, mert nekem már öt szelet dinnye jutott. Nem is utasítottam vissza. Tudom, hülyén hangzik, de azokban a pillanatokban tényleg úgy érzi az ember: ezért érdemes élni! :) Lakoma után felmentem a kilátóba és csináltam pár képet a KEDVETEKÉRT! Pedig vagy 50 csigalépcső vezet fel a tetőre! De azt is tudtam, hogy innen már csak le kell gurulni Nagymarosig. És tényleg, érdekes módon a fáradtság nem növekedett a megtett távval. Pedig akkor már valószínűleg vízhólyagom is volt. No de lássuk azokat a hírneves képeket, amik a kilátóról, kilátóból készültek.

 

Be kell vallanom a kilátót elhagyva egy erőteljes huszárvágást hajtottam végre. Az út ugyanis egy nagy kanyart ír le, mármint a jelzett turistaút. Ezért én úgy döntöttem, hogy megyek le a hegyről toronyiránt, aztán lesz ami lesz. Utólag azt mondhatom, nem volt rossz döntés. Végre volt látványosság is a túrán. Rengeteg rejtélyes lyukat láttam a földben. Vaddisznóra tenném a voksomat, de lehet, hogy rókalyukak voltak. Nem mertem jobban szemügyre venni, mert még kijön a tulaj, és ott kapok szívrohamot. Szerencsére a GPS segítségével ráleltem a kék turistaútra, és már robogtam is Nagymaros felé. Még hat óra előtt odaértem, ami azért fontos, mert akkor megy a komp. Már azoknak, akik folytatják a túrát. Nekem meg adva volt az elégtétel, hogy lépést tudtam tartani a nagymenőkkel. ) 9 óra 40 perc alatt tettem meg a 46 kilométert, meg vagyok elégedve magammal :) 

Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz ...

Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
eredj…
Szállj mint a fecske, délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
magasából a mérhetetlen égnek
kémleld a pontot,
hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
hiszed: a hontalanság odakünn
nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
hogy odakünn a világban nem ácsol
a lelkedből, ez érző, élő fából
az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
észrevétlen ezer új hangja támad,
süvít, sikolt,
s az emlékezés keresztfáira
téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

 

 Hajdanában Mikes se hitte ezt,
ki rab hazában élni nem tudott
de vállán égett az örök kereszt
s egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
meglátogatták az itthoni árnyak,
szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
a szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
inkább, semmint hordani itt a jármot,
szórd a szelekbe minden régi álmod;
ha úgy látod, hogy minden elveszett,
menj őserdőkön, tengereken túlra
ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
leszek az alj a felhajtott kupában,
az idegen vérben leszek a méreg,
miazma, láz, lappangó rút féreg,
de itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
mely temet bár: halló fülekbe cseng
és lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór,
a kanóc része, lángralobbant vér,
mely titkon kúszik tíz-száz évekig
hamuban, éjben,
míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!!

Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de addig, varjú a száraz jegenyén:
én itthon maradok.

Bájoló

Ha az ember belekerül a YouTube örvényébe, akkor nem könnyen szabadul. De olykor nem is ellenkezem, mert ha le is húz magához, de üdén és frissen, szárnyalón bukkanok fel a habokból. Megrázom fejem, hajamról a vízcseppek ragyogva írnak le szédítő pályát, tüdőm teleszívom éltető, illatos levegővel és már nevetek a Napba, dúdolva, énekelve a lágy, mesélő melódiát.

Igazából a középső rész kevésbé tetszik, de már a Rózsa is megmondta, hogy a pillangók végett el kell viselni a hernyókat, és azért az a rész se annyira rémes, csak nem ér fel Radnótihoz.

Itt van az ősz

... itt van újra, ... de most egy másik költő gondolatait szeretném veletek megosztani. Gyönyörű sorok, és ha nem látszódna a felvételről, akkor is annyira beszédes, hogy Radnóti :)

Ugye milyen gyönyörű? Nehéz betelni vele ... és hogy ezek a sorok hány művésznek adtak ihletet:

Zsiráfosoknak

Változatok egy témára :)

Macskásoknak

A világ leghosszabb szőrű macskája! Hivatalosan is!

És még ...

Nem tehetek róla, még a dalok hatása alatt vagyok. Annyira imádom, ha egy dal költői, és megpendít valamit az emberben. Ha életre kel, megelevenedik és egy történetet mesél el. Most kb. zsinórban hétszer-nyolcszor meghallgattam, és mégis lúdbőrözöm tőle. Nekem ez a zene legfontosabb fokmérője. :) Meg az jutott még eszembe, hogy 40 évvel ezelőtt még elég volt szépen és szívből énekelni. Nem kellett füstgép, ugribugri tánccsoport a háttérben, szemkápráztató és idegesítő videofal, rengeteg csicsa és körítés. Nem tehetek róla, annyira bosszant, ahová halad a "civilizáció". Épp az emberség vész el, a normális kapcsolatok, de nem is folytatom, mert megkopaszodom idő előtt.

Olaszos hangulatban

Tegnap este a Duna tévé jóvoltából sikerült megnéznem az Anconai szerelmesek című színdarabot. Nem tudom rajtam kívül ki látta-e még közületek valaki, remélem sokan. A történet olyan igazi könnyed limonádé darab, aki a drámát szereti annak nem való. Még vígjátéknak sem egy falrengető bohózat, viszont sok-sok olasz zene van benne. A hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évekből. Az előadás valahogy úgy születhetett, hogy eme esztendők legismertebb dalait kiválogatták, próbálták felfűzni egy logikai lánccá, és írtak hozzá egy kerettörténetet. Színészek énekelnek, tehát azért itt-ott hagy kívánnivalót maga után a dalok élvezete, de számomra ezzel együtt egy kedves darab. Talán, mert nosztalgikus. Gimnazista éveimet idézi. Akkoriban még jóval több olasz sláger szólt a rádióban, még akkor is, ha ehhez a Slágermúzeum adását kellett hallgatnom. Illusztrációnak egy olyan dalt választottam, amit előbb ismertem magyarul, és később tudtam meg, hogy az igazából olasz szerzemény. Annak idején nagyon sok olasz dalnak átültették magyarra a szövegét, de nem nyúltak hozzá a melódiához, és nem törték kezét-lábát. És Caterina Caselli az egyik kedvencem abból a korszakból, de még folytathatnám a sort ...

 scende lentamente sul mio cuore neve bianca

(lassan hó ereszkedik szívemre)

Mint láthatjátok a dal az 1971-es San Remo-i dalfesztiválon szerepelt, és bármily megdöbbentő, nem ez a dal nyert, hanem az "Il cuore è uno zingaro". Ismerős? És ha azt mondom: "Szívem egy vándorcigány"? :) 

És akkor lássuk, halljuk mit hozott ki ebből az énekből Kovács Kati, Vándor Kálmán szövegével:

A Ninna nanna egyébként annyit tesz bölcsődal, altatódal.

Sapienti sat

Találtam általam érdekesnek ítélt mondatokat, kifejezéseket. Van ami nem hangzik szépen, de gondoljuk végig ...

Vágy és erkölcs: egy trónhoz két király.

Aki szelídít, korcsosít is.

Ha gyűlöljük, jósága is sért.

Nem vagy oly rossz, hogy ne tudj sírni. De oly jó sem, hogy mindig.

Az újra hűtött szíven vastagabb a jég.

Lelkünknek elég a kép. A testünknek keret is kell.

A harisnyák élik a kalandot. A papucsok stoppolják.

A biztos megöl, de túléled. A kétely éltet, de belehalsz.

Férfihűség - szélcsendkakas.

A szép rögtön kell. Az igazira alszunk egyet.

Frigy

Ígérem, nem mesélem el a soron következő esküvőn való részvételemet, de ha szép verssorokkal találkozom, akkor azt miért ne osztanám meg veletek. Tehát az alábbi verset szavaltam szombaton a szigeten:

Illyés Gyula : Jó érezni...

Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és egyre-egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy a szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
s érezni azt, hogy szép, veled szép,
és csak veled teljes az élet.

Mit el nem értünk, külön tévelyegve;
talán egy kis fészek adja meg nekünk,
hol ajk az ajkon egymást átölelve,
nevetve-sírva boldogok leszünk.