Tegnap este a Duna tévé jóvoltából sikerült megnéznem az Anconai szerelmesek című színdarabot. Nem tudom rajtam kívül ki látta-e még közületek valaki, remélem sokan. A történet olyan igazi könnyed limonádé darab, aki a drámát szereti annak nem való. Még vígjátéknak sem egy falrengető bohózat, viszont sok-sok olasz zene van benne. A hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évekből. Az előadás valahogy úgy születhetett, hogy eme esztendők legismertebb dalait kiválogatták, próbálták felfűzni egy logikai lánccá, és írtak hozzá egy kerettörténetet. Színészek énekelnek, tehát azért itt-ott hagy kívánnivalót maga után a dalok élvezete, de számomra ezzel együtt egy kedves darab. Talán, mert nosztalgikus. Gimnazista éveimet idézi. Akkoriban még jóval több olasz sláger szólt a rádióban, még akkor is, ha ehhez a Slágermúzeum adását kellett hallgatnom. Illusztrációnak egy olyan dalt választottam, amit előbb ismertem magyarul, és később tudtam meg, hogy az igazából olasz szerzemény. Annak idején nagyon sok olasz dalnak átültették magyarra a szövegét, de nem nyúltak hozzá a melódiához, és nem törték kezét-lábát. És Caterina Caselli az egyik kedvencem abból a korszakból, de még folytathatnám a sort ...
scende lentamente sul mio cuore neve bianca
(lassan hó ereszkedik szívemre)
Mint láthatjátok a dal az 1971-es San Remo-i dalfesztiválon szerepelt, és bármily megdöbbentő, nem ez a dal nyert, hanem az "Il cuore è uno zingaro". Ismerős? És ha azt mondom: "Szívem egy vándorcigány"? :)
És akkor lássuk, halljuk mit hozott ki ebből az énekből Kovács Kati, Vándor Kálmán szövegével:
A Ninna nanna egyébként annyit tesz bölcsődal, altatódal.
Most nem láttam a felvételt - sajnos-, de egyébként nagyon kedvelem! Szervét Tiborral a főszerepben valaha fel is vettem még videokazettára.
VálaszTörlésIgen! Valóban jó volt a szereposztás is! Kedvelem Schell Juditot. :)
VálaszTörlés