Nem tehetek róla, még a dalok hatása alatt vagyok. Annyira imádom, ha egy dal költői, és megpendít valamit az emberben. Ha életre kel, megelevenedik és egy történetet mesél el. Most kb. zsinórban hétszer-nyolcszor meghallgattam, és mégis lúdbőrözöm tőle. Nekem ez a zene legfontosabb fokmérője. :) Meg az jutott még eszembe, hogy 40 évvel ezelőtt még elég volt szépen és szívből énekelni. Nem kellett füstgép, ugribugri tánccsoport a háttérben, szemkápráztató és idegesítő videofal, rengeteg csicsa és körítés. Nem tehetek róla, annyira bosszant, ahová halad a "civilizáció". Épp az emberség vész el, a normális kapcsolatok, de nem is folytatom, mert megkopaszodom idő előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése