A főhős. Daniel Keyes főhőse a Virágot Algernonnak írásából, ami 1960-ban egy novellának indult, és hat évvel később lett belőle regény, amit kétszer is feldolgoztak filmrendezők.
Először 1968-ban, majd 2000-ben. Előrebocsátom, a regényt több mint 20 éve olvastam, ezért nem tudom megmondani, melyik film ragaszkodik jobban ez eredeti íráshoz. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy minden jobb, amit régebben csináltak, de nekem a Cliff Robertson-féle verzió tetszik jobban. Azt is megmondom miért. Mert drámaibb. Mert jobban ábrázolja a szellemi sérültek és "normális" világ között tátongó űrt. Nekem zavaró volt az új feldolgozásban, hogy már a 12. percben megoperálták a fickót, és nem ábrázolták kifejezően azt a világot, amiből jött Charly. Ez a rész sokkal hosszabb a 68-as filmben, és ettől igazán kontrasztos a két életmód. A régebbi filmben van egy jóslatféle látomás a jövő világából, hogy hova fejlődik az emberiség. A modern feldolgozásban Charly találkozik anyjával. De a katarzis elmaradt. Viszont mindkét filmben szépen van megoldva, hogy miként kell elengedni valakit, akit szeretünk. Amíg az emlékek vakítóak és sziporkázóak.
Nehéz erről a filmről elfogultság nélkül beszélni, nagy szavak nélkül, tárgyilagosan. Szól az értelemről, a szeretetről, a megbecsülésről, tiszteletről, odaadásról, és mindezek bonyolult összefonódásáról. Fájdalmas alkotás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése