2013. szeptember 6., péntek

Bájoló

Ha az ember belekerül a YouTube örvényébe, akkor nem könnyen szabadul. De olykor nem is ellenkezem, mert ha le is húz magához, de üdén és frissen, szárnyalón bukkanok fel a habokból. Megrázom fejem, hajamról a vízcseppek ragyogva írnak le szédítő pályát, tüdőm teleszívom éltető, illatos levegővel és már nevetek a Napba, dúdolva, énekelve a lágy, mesélő melódiát.
Igazából a középső rész kevésbé tetszik, de már a Rózsa is megmondta, hogy a pillangók végett el kell viselni a hernyókat, és azért az a rész se annyira rémes, csak nem ér fel Radnótihoz.

2 megjegyzés:

  1. "Rebbenő szemmel ülök a fényben..."
    Ki tudja már hányadszor hallgatom végig!?
    Újra és újra elindítom...
    Felkavarja, átjárja a lelkem, nem tudok kilépni a vonzásából...
    Szerintem, semmi gond a középső résszel sem! Olyan érzések szabadulnak fel a rapen keresztül is, amelyek nem elvesznek Radnóti versének értékéből, hanem hozzátesznek.


    VálaszTörlés
  2. Örülök ha így gondolod. Nekem bár annyira nem tetszik, de ha ők ezt így oldották meg, nem akartam miskárolni a művet. Megtaláltam más előadótól is ezt a zenét, de ott kevésbé tetszett a hangzás, ezért maradtam eme verzió mellett.
    Hallgasd tovább :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...