Kutyaharc

Mostanában elég egyhangúan telnek napjaim, kevés olyan dolog történik, amiről érdemes lenne beszámolni. Többnyire olvasás, filmnézés az elmúlt napok "produktuma". Jó, jó, apróbb barkácsolások, "ügyeskedések" történnek (most egy oroszlánfejet gravírozok fába), de nem elég számottevő ahhoz, hogy írjak is róla. Persze ha már kész lesz, akkor örömmel kürtölöm világgá, de most még korai lenne.

Ellenben ma reggel volt egy kellemetlen esetem, amit a címben írtam a lehető legtömörebben. Reggelente viszem magammal Picúrt a közértbe, mert neki ez nagy élmény. Odafelé nem is volt baj, szépen megvárt a postánál és a közértnél is. Visszafelé azonban kóbor kutyába botlottunk. Valami pincsiszerű szőrgomolyag volt, az arra sétáló gyerekek Fifiként üdvözölték. Szóval csak olyan hobbi kóbor kutya, mint az enyém. Az acsarkodás nem is tartott sokáig, és inkább erőfitogtatás volt a jellege. Emiatt még nem is említeném az esetet. Tovahaladva azonban egy újabb, nagyobb és feketébb dúvad állta el utunkat. Mint mikor a legkisebb királyfi elindul világot látni, és ki kell állnia három próbát. Épp az imént győztük le a hatfejű sárkányt, erre most jön a tizenkétfejű. Ekkor már a vasútállomásnál jártunk. Mint a fergeteg jött a másik eb, és borzasztó fogcsattogtatásba kezdtek mindketten. Picúr pórázon jött, ez eléggé zavarhatta őt, de ezt persze nem mutatta. Pörögtek, forogtak a kutyák, rossz volt nézni, ahogy olykor egymás nyakát elkapták. Én közben próbáltam távol tartani a másik ebet, hol a bevásárlókosárral, hol a bakancsommal. De közben Picúr is annyit tüsténkedett, hogy a póráz a lában köré tekeredett, és magam se értem hogy nem estem el. Időnként sikerült egyet-egyet belerúgnom az ellenfélbe, de elszántságán ez mit sem változtatott. Én már kezdtem fáradni. Szerencsére addigra odaértek az iskolába induló srácok, és ők is beszálltak a kutyakergetésbe. Ez végre hatásos volt. A fekete "szörny" a hatszoros túlerő láttán megfutamodott. Én úgy lihegtem, mintha egy kilométert futottam volna, pedig csak forogtam, mint egy kerengő dervis. Megköszöntem a srácoknak a hathatós segítséget és siettem haza, mielőtt megjelenik a 24fejű sárkány is. Ez a nap is jól kezdődik!