O mio babbino caro

Az alábbi ária Puccini Gianni Schicchi operájából való, és ha maga az opera nem is annyira ismert, de ez a melódia azt hiszem igen. Ha mégsem, akkor meg éppen itt az ideje. :) És nem vagyok operarajongó, de ami szép az szép.

Eredetileg egy másik előadás volt itt (ének nélkül, szöveggel kiírva), de aztán ráleltem erre az énekre, és annyira lenyűgözött, hogy muszáj volt ezt ide tennem. Felemelő érzés látni az arcokat, mikor rádöbbennek, hogy mekkora tehetséggel hozta össze őket a sors. Az ámulat és csodálat úgy kiül az arcokra, hogy az minden szónál többet mond. 2013 október 26-án hangzott el a dal. Várom, várjuk a folytatást. A kislány 9 éves. Isten éltesse!

Ház a tónál

A legjobb fikciós film! Mert nincsenek benne robotok, űrlények, szuper fegyverek, természeti katasztrófák, de rólunk szól, emberekről, illetve a férfi-nő kapcsolatról. Hihetetlen, rejtélyes és mégis reménykedsz, hogy hátha Veled is megtörténhet. Óóó, hogy miért nem nekem jutott eszembe ez a történet!? :)

A film egy bizsergető ötletre épül. A nő elhagyja a tóparti házat, de előtti ír egy levelet az új lakónak, és beteszi a postaládába. Csakhogy azt a ház előző tulaja kapja meg, aki két évvel korábban él az időben. És ezzel elkezdődik egy éteri levelezés a két idősíkból, egy ismerkedés, majd sóvárgás egymás után. És a sors egy groteszk fricskája révén találkoznak is. Óóó, az a jelenet a vasútállomáson ... Tudom abszurd történet, és mégis ...

"A szabadnapodon menj olyan messzire a kórháztól (munkahelyedtől) amilyenre csak tudsz! Keress egy helyet, ahol úgy érzed, ÖNMAGAD tudsz lenni."

"Kate, I'm here with you

Thanks for the lovely saturday together"

"Ugyan elválaszt az idő, de kifogom találni, hogyan gondoskodhatnék rólad."

"Nem volt még két ily nagylelkű szív, ízlések ily hasonlók, érzések ily összecsengők."

Különös lények

Kitaláljátok, hogy mik vannak a képen és melyik meséből?

 

Dominóelv

Meséltem a CanadaHun oldalról, ahol játszani szoktam. Legutóbb én tettem ki egy rejtvényt, és mivel nagyon közel áll szívemhez, ezért nem tehetem meg, :) hogy itt ne tegyem közkinccsé. Jó, egy kicsit az orcám is megnőtt, elismerem, de ha én nem simogatom gyermekemet, akkor ki tegye? És hátha Nektek is tetszik, és kedvet kaptok egy kis fejtöréshez. Az eredeti rejtvény sokkal nehezebb, mert mindegyik betű ki van cserélve egy másikra, de ezzel nem akarlak fárasztani benneteket, hiszen számomra úgysem az a részfeladat kedves, hanem ami utána jön, és ahonnan Ti is bekapcsolódhattok. Vagyis:

Az alábbi feladvány lényege, hogy értelmezni kell a "zavaros" szöveget, aminek alapján meg kell találni a "kincset". Tehát meg kell találni azt a koordinátát (betű,szám), ahol majd "ÁSNI" kell.

"Az Úr 1771. évének Boldogasszony havában útnak indultunk.
Több hónapi bolyongás és nélkülözés után végre feltűnt a várva várt sziget. Hajónk megfeneklett a Q9 öbölben. Már csak néhány lépés választ el minket a mesés kincstől ..."

MIDŐN HÉT NYULAT LÁTSZ NE KÉSLEKEDJ, HANEM FORDULJ,
ÉS HALADJ HAT ÉVSZAKON ÁT.
FÉKEZD AMA SZELET ÖTSZÖR,
MAJD TIZENKÉT TÉL
HIDEGÉVEL KÜZDVE ARASZOLJ, MÍG UGAT KILENC EB.
ELJŐ HAT ÉJSZAK, DE NE LANKADJ,
HANEM HÁROM NYELET RUMMAL ERŐSÍTSD LELKED,
ÉS LÁSS CSODÁT, NÉGY SZÉL CÉLBA ÉR.

Szépkorúak estje

Úgy szép az élet ha zajlik. Épp csak kettőt fújtunk az irodalmi est után és már itt is volt a falu következő rendezvénye, az idősek napja. Estefelé, a 60-65 év feletti lakosok az önkormányzat meghívására a fogadóban gyülekeztek. Ez a hagyomány is már több évre tekint vissza. Az óvodások és iskolások adnak műsort, valamint a vegyeskórus énekel. Beszédet mond a polgármesterasszony és András atya. Ezúttal Ildikó szavalt is, és Nusika újra előadta egy sváb disznóvágás kálváriáját egy schelmish Kind szemszögéből. És már jöhetett is a lakoma. Libasült párolt káposztával. Valami fenséges volt. Utána almáspite. És szomjaznunk se kellett. Az est végén szabad dalolás következett, híven a régi szokásokhoz. Nem emlékszem a sok-sok nótára, de álljon itt egy ízelítő, hogy miket énekeltünk, hátha nektek is kedvetek támad dúdolni.

Zavaros a Tisza vize, nem tiszta
Befogom a lovam
A Dunában úszik egy sámli
Mikor mentem hazafelé, sej a magam falujába
Vörösbort ittam az este
Részeg vagyok rózsám, mint a csap
Gólya, gólya, hosszú lábú gólya
Szeressük egymást gyerekek
Jegenyefán fészket rak a csóka
Túl a Tiszán faragnak az ácsok
Hogyha nékem sok pénzem lesz
Nagy a feje, búsuljon a ló

Aláfestésnek ez utóbbit választottam, a zsuppkocsi, a csacsik, meg a cvikipuszi miatt. :)

Ördöngős szavak

Majdnem az lett a cím, hogy Szavak bűvöletében, de hát azt már tegnap elhasználtam, és ennyire sablonos azért mégse lehetek. Nyilván a rossz idő, meg  a közelgő tél is okozza, hogy mostanában mással se tudok foglalkozni, mint a magyar nyelvvel, de remélem különösebben nem bánjátok. Próbálok azért a barkácsolás területén is helyt állni (vannak is futó projektek, hiszen mikor nem voltak), de nem tudok konkrét eredményről beszámolni. Viszont tegnap találtam valamit!

Ehhez viszont vissza kell mennem az időben. Történt vala pediglen, hogy a bűnös pár kiűzetett az paradicsumbul ... Na jó, ennyire nem, csak úgy 2007 tájára. Akkor regisztráltam a CanadaHun oldalra, aztán némi rákészülődés után 2009-ben játszani kezdtem. Próbálok tömör lenni, de el kell mondanom, hogy leginkább a Kódfejtés és a Móricka nevű játékok hoztak lázba. Ja és volt ott egy verselős oldal is, bizonyos Blázser Bozsók nevéhez kötve. A Kódfejtésben a mai napig aktív vagyok, a másik kettő időközben elhervadt, kiszáradt, az enyészeté lett. Eme játékok kapcsán számos kedves barátra tettem szert, volt, hogy hő vonzalom is támadt, esküszöm ez jobb platform, mint a Randivonal vagy az Elittárs, mert játék közben ismerhető meg legjobban a másik. Na, hogy rövidre fogjam, a következő gyűjteményt Antikbakfistól kaptam, idestova másfél éve, de most újra előkerült, és rájöttem, hogy ez pont ide illik. Na, akkor lássuk a medvét:

Ne tévesszük össze:

a boka táját a toka bájával,
a borztanyát a torz banyával,
a csárda zaját a zárda csajával,
a száradt füzet a fáradt szűzzel,
a fartőt a tar fővel,
a harcsa máját a Marcsa hájával,
a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával,
a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
a foltos bölényt a boltos-fölénnyel,
a hős ember nevét a nős ember hevével,
a réti pipacsot a péti ripaccsal.

Továbbá nem mindegy, hogy:

egyöntetű vagy ön egy tetű,
vízibusz vagy buzi visz,
mögöttem vagy nem öttem mög, 
rovarszervet ivartalanítani vagy ivarszervet rovartalanítani,
mire fekszel: nedves kőre vagy kedves nőre,
helyet cserélni vagy csehet herélni,
vörös szalag vagy szőrös valag,
véres párbaj vagy páros vérbaj,
köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz,

Gödön van szobrod, vagy Szobon van gödröd.

Erről már csak az jut eszembe, hogy: Fejemen a görbe sörény, hogy került a sörbe görény? Ha tudtok még ilyet bátran küldjétek el, kivéve a teniszpályásat, mert azt direkt kivettem a listából, hogy gyerekek is olvashassák. :)

Versek bűvöletében

Visszatérve a szombat estére, szeretnék egy életképet festeni elétek. Igen, a szokásos irodalmi esténkről lesz szó. Mi szervezők, szereplők, már 4 órakor ott tüsténkedtünk a kultúrházban. Fűtés, hangosítás, díszlet elrendezés, végső próba ... efféle nyalánkságok. Fél 5 felé már szivárogtak a nézők. Van nálunk egy olyan kedves szokás, hogy bár nincs belépti díj, de önkéntes alapon a nézők hoznak süteményt, amit műsor után vidáman beszélgetve együtt fogyasztunk el. Öt órakor elcsendesült a nézőtér, és Nusika köszöntötte az egybegyűlteket. Örömmel láttuk, hogy fiatalok és idősek egyaránt érdeklődtek műsorunk iránt. A műsorfolyamot Nusika kezdte Sík Sándor versével, utána a gyerekek jöttek, Dóri, Laura és Lili személyében. Zelk Zoltán őszi versét, Romhányi József panaszos sündisznóját és Kovács Sándor Pisze Nyusziját

hallgathattuk meg. Nagy-nagy taps fogadta valamennyi produkciót. A versek miatt is, meg olyan üdítő volt látni, hogy végre a fiatalok is kezdik megkedvelni a verseket. 

Ezt követően komolyabb hangvételű szavalatok következtek Jókai Anna, Sajó Sándor, Kosztolányi Dezső örökbecsű sorai hangzottak fel. Kicsit lazítva a komor hangulaton Bardócz Csaba gitáron adta elő saját szerzeményeit, majd a jegyző asszony következett egy verssel a szeretetről. Őt Tihamér követte, Márai Sándor versét adta elő mély átéléssel. Ekkor már nem tudtam annyira figyelni, hiszen Brigivel készülődtünk a Válásra. Ez egy kétszemélyes vidám darab, amit eredetileg Pálos Zsuzsa és Sztankay István adnak elő. 

Újra Ildikó verse következett, ezúttal József Attila Kései siratóját adta elő, utána pedig én szavaltam Reményik Sándor versét. Nem árulok zsákbamacskát, azokat a verseket mondtam, amit már korábban ide is kitettem. Csaba gitározott újra, majd jött az est nagyszabású vállalkozása, egy 5 azaz ötszereplős bohózat. Veszélyeztetett gyerek a darab címe. Röviden arról szól, hogy a család egyik gyereke bukásra áll irodalomból, és jön az osztályfőnök családlátogatásra. A família elhatározza, hogy az apa eljátssza a részeges dúvad férjet, ezzel indokolva, hogy miért nem tud a gyerkőc tanulni otthon. 

Szépek, szépek a versek, de számomra ezek a vidám jelenetek az igazi örömforrás. Utánunk még Nusikának volt egy fergeteges előadása egy disznóvágásról, csak annyi sváb szóval volt megtűzdelve, hogy én biz' sok helyütt nem értettem. Műsor után még volt egy kis beszélgetés süti majszolás közben, de volt üdítő és bor is, sőt forralt bor, ami még nekem is ízlett. Szerintem mindenki pompásan érezte magát. Mikor már kicsit kevesebben maradtunk, még elmondtam két vidám verset, Nusika pedig parádés vicceket mesélt. Én a magam részéről igazán sajnáltam, hogy haza kellett jönni, és már most várom, hogy mikor lesz a következő irodalmi est.

Utolsó bölény

Kedves barátaim! Hamarosan beszámolok az irodalmi estről, de amíg összeszedem gondolataim, addig álljon itt ez a gyönyörű vers, ami mellbevágó, fájdalmas és torokszorító. Természetesen az est egyik kiemelkedő verse volt, de senki ne gondolja, hogy az egész műsor ilyen gyászos hangvételű volt. Nem éltünk akkoriban, nehéz átérezni az akkori emberek kínját, de ami nekem mindennél megdöbbentőbb volt, hogy Trianon előtt született, és mint valami fátum előre látta a jövőt.

Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben

Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván
Búd vadonának reszkető ölén.
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg: 

Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, ó jaj, színig fájdalom...
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, -
Én mit tegyek már? - romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet. 

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar;
A sírgödör hát végkép meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál? 

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának
És sírt, vesztére, önszántábul ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás,
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -
Ah, rajtunk már az Isten sem segít! 

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Milljó görönggyé omlik szét a föld;
De bánatomnak dacra-lázadása
- Mint őrület, mely bennem kavarog -
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra:
Még nem haltam meg, - élni akarok! 

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kikaparom a földbül a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha! 

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék!
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, - inkább meghalok! 

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, - ez az én hazám! 

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar! 

78-as körzet

Ismeritek ezt a magyar hatrészes sorozatot? Egyszerűen pazar, fenomenális, briliáns. Főszerepben Schütz Ila és Sztankay István, ugye már ez is magáért beszél. Igazi szocialista életkép, IKV-val, ZIL-lel, "exportból" visszamaradt kelkáposzta konzervvel, meg ami kell :) Schütz Ila a körzeti lakóbizottság elnöke, aki jön-megy, intézkedik és végül mindent elintéz. Problémákat generál, de utána mindent elsimít. Férje ágál, tiltakozik - mert az asszony sosincs otthon, és szóda sincsen - viszont előbb-utóbb beadja a derekát, mert alapjában véve büszke a feleségére. Igazi üdítő szórakozás ez a film. Ma volt a Festés-mázolás rész, ahol több szálon fut a cselekmény, mert ki kell pakolni az iskolát télvíz idején, hogy tudjanak festeni. De hová kerüljön a kémia és biológia szertár? Mi legyen a barkács szakkör eszközeivel? Hol próbáljon a kórus?  Összefognak a körzet lakói, de kell valaki, aki ezt megszervezi és irányítja. Ki más, mint Schütz elvtársnő?!

Wass Albert, Nyírő József, Tamási Áron

Tizennégy esztendőn keresztül üldögéltünk együtt ugyanannak a kolozsvári kávéháznak a törzsasztalánál, valahányszor mindkettőnket egyidőben vetett be a városba a sors. Az Erdélyi Helikon törzsasztala volt ez, szemben a Mátyás-szoborral. Erdély szellemi és lelki megújhodásának nagy esztendői voltak ezek: 1930 és 1944 között. Amikor a politikai és gazdasági letiportság mélyéről úgy emelkedett föl európai magasságokba az erdélyi szellem, mint a székely mesék vadpávája: tollain a nap sugarát viselte s az anyák könnyéből font igazgyöngy koronát a fején.

Kevésbeszédű ember volt Áron, mint minden igazi székely. Néha úgy ültünk ott annál az asztalnál, hogy félóránként ha esett egy szó. De annak az egy szónak magja volt, súlyos gondolatoktól és gondtól terhes magja.

Egy este hármasban ültünk volt annál az asztalnál. Ezerkilencszázharmincnyolcat írtak a kalendáriumkészítők. Tamási Áron, Nyírő József és jómagam. Ők ketten vitték a szót, én végeztem a hallgatást. Súlyos, nagy politikai vita nehézkedett kettőjük közé: a nacionalizmus és a humanizmus néztek egymással farkasszemet a kávéházi márványasztal mögött. Nyírő József azt hirdette nagy szóval, hogy a székelység jövendőjét hordozó székely író elsősorban székely kell legyen s csak azután ember. Tamási Áron úgy látta célszerűnek, hogy csak úgy lehet eredményt elérni, ha a székely sorsot beállítja az ember az egyetemes emberiség élvonalába, tehát először ember s csak azután székely.

Kemény, nagy birkózás volt ez kettejük között s igazi székelyes birkózás. "Csakazértis székely!" dörrent föl Nyírő Jóska, s nagy csontos öklével az asztalra csapott.

Olyan csönd lett a kávéházban, hogy még a pincér kezében is megállt a tálca. "Csakazértis ember!" felelte Áron, s nagy széles tenyere az asztalra csapott.

Aztán csak nézték egymást. "Székely!" mordult egyet Nyírő jó ötperces hallgatás után. "Ember!" adta vissza Tamási Áron a szót tíz perccel később. Aztán félóra is eltelt, csak ültünk ott és senki se beszélt. Megittunk egy-egy konyakot. Majd sok idő múltával Nyírő lassan és tempósan benyúlt a zsebébe, elővett onnan egy nagy gyöngyháznyeles bicskát, gondosan megnézte, kinyitotta, megpöckölte ujjával a pengéjét, s keményen letette maga elé az asztalra, hogy csak úgy koccant. "Székely!" mordult föl hangosan. Áron nézte a nagy csúnya bicskát egy darabig, aztán ő is belenyúlt a zsebébe s előkotort onnan egy nagy csorba békanyúzót. "Ember!" felelte keményen, s odarakta ő is a nagy csúnya hasnyitogató szerszámot maga elé az asztalra.

Aztán még ültünk ott körülbelül egy jó órát. Kós Károly bejött, megnézte a bicskákat, megrendelte a maga kávéját, megitta, mondott nehány szót s elment.

Mások is jöttek, beszéltek erről-arról s elmentek megint. S a két székely pedig ott ült még mindég szemben egymással, és hallgatott.

Hirtelen Nyírőné jelent meg az ajtóban. Odajött az asztalhoz, szelíden ránk mosolygott, s ura vállára tette a kezét. "Megfeledkezett a színházról?", kérdezte.

Nyírő Jóska megrándult, mintha álmából ébresztették volna föl. "Dehogyis, kicsi lelkem", felelte vidáman a feleségének,"csak belemelegedtünk a beszédbe,s elmúlt az idő nagysebesen. Megyünk hát, hogyne mennénk". S már föl is állott nagy igyekezettel.

Áron fölnézett reá az asztal mellől. "Azért harag nincsen?" Félig kérdezte, félig mondta, mint egy megállapítást. Nyírő feléje fordult, s ránevetett.

"Miért lenne? Sze még itt vannak a rományok, észbe tartsuk, Áron". Azzal már ment is, egyenesen, mint a szálfa, kis rózsabokor-felesége mellett.

Már kívül voltak az ajtón, amikor Áron felsóhajtott mellettem. "Micsoda ember", mondta bámulattal a hangjában, "kár, hogy fejjel rohan neki mindennek, s az eszit nem használja".

Évek múlvával ez a kis élmény szinte történelmi méretűvé nőtt emlékezetében, amikor a két nagy székely író útja látszólagosan olyan éles szögben vált el egymástól. Nyírő József, az országgyűlési képviselő és a hazafi továbbra is fejjel rohant a falnak, míg Tamási Áron az eszit próbálta használni, érzései és indulatai helyett. Mind a ketten ugyanazt a célt szolgálták: a székely nemzet megmentését. De az útjaik különböző irányból próbálták elérni a célt.

Nyírő József német segítséggel és a fegyverek erejével, Tamási Áron a humanizmus és a demokrácia eszközeivel. Egyik megalkuvás nélkül, a másik megalkuvással.

Sajnos, egyiküknek sem sikerült. Egyikük sem tudta, hogy azon az estén, amikor a vita elkezdődött kettőjük között a kávéházi asztalnál, itt a messzi Amerikában a gonoszok és ravaszok aknamunkája folytán a székely nemzet sorsa már régen eldőlt. A két nagy székely lelke ma már ott lebeg valahol Székelyország fölött a magasságos égben. Talán ott ülnek újra szemközt egymással egy égbeli kávéház asztalánál, ahol Nyírő Jóska már jó ideje üldögél, míg Áronka, szegény, csak mostan érkezett. S szinte hallom, ahogy Nyírő Jóska mondja, mély dörmögő hangon: "Hát megjöttél, Áron". "Én meg" feleli Áronka a maga szokásos sóhajával. Aztán csak ülnek ott s búsulnak.

Wass Albert

Nyelvében él a nemzet

Hi Hi Hi

 Az alábbi káprázatos levelet egy kedves barátomtól kaptam, aki tudja, milyen olthatatlan érdeklődést és vonzalmat érzek a szavak mágiája iránt. Ehhez képest az én Henyélő Hernyó Haciandám hámozott lufi.

Helgám!
Hazám határait hátrahagyva, három hétig Hegel, Heine honában, Hannoverben, Hamburgban helyettesítettem hivatalos honoráriumért Hans Herbertet. Hetedikén, hétfőn hárman Hédivel, Hugóval, (Holland házaspár) Hágából, Helsinkibe hajóztunk. Hédi horgolt, hímzett. Hugó heverészett, hálóhelyére húzódott, hogy Horatiusnak hódoljon. Hajósaink hevenyészett hálóval, horoggal hitvány heringet halásztak. Hajónkat hamarosan hömpölygő hullámok háborították, halászcsónakként himbálták, hányták Herkulesünket.
Helsinki hídjai, hétemeletes házai, hatalmas hengerműve, hőerőművei hatásosak. Harisnyagyárai, húsüzemei hetedhét határban híresek. Huszonharmadikán hangversenyen Händel, Haydn, Hubai hegedűversenyét hallgattuk. Hébe-hóba hülyéskedtünk, hotelünk halljában huncutkodtunk, hatásos históriákkal hárijánoskodtunk. Havazik Helsinkiben. Hó hull háztetőkre, hidakra, halpiacokra. Hódprémet, hócipőt, halinacsizmát hordanak. Hómunkásaik helytállását három havilap hirdeti. Hannoiból háborús híreket hoznak, heves harcokról, holnapi hidrogénbombákról. Harctereken háborútól, himlőtől, hastífusztól, hepatitisztől hullanak hajszolt halandók. Hőmérőnk higanyszála hajnalban húszig húzódik. Háromnegyed hétkor hosszan hangzik Helsinki harangszava. Hiva, huomenta! (jó reggelt) - hallani helyenként. Hotelünk hangulatos, hanem hálószobáink huzatosan hidegek. Helyiségeiben hintaszékek, heverők háziszőttesekkel. Heveny hörgő huruthoz hamar hozzájutottam, hevertem huzamosan. Hotelbéli hálótársaink hűvösek, hozzánk. Hugó hajnali háromkor horkol, helytelenkedik, hangulatuk haragosra hanyatlik. Hideg hétköznapokon ha hétkor holdfénynél hólabdázunk, hokizunk, helsinkiek helyeslő huj-huj-hajráját hallgatjuk. Hétvégi hóbortunk hógolyózás. Hokizás helyett hol huszonegyezéssel, hol hubertusz hörpintgetésével hevülünk, hűségünket holtig halasszuk. Hédi Helsinki hölgyekkel hímző hobbijának hódol. Holnapra helikopterrel Hamenlinába hívnak Hejkéék. Harmincezres helység, hazai Hatvanunkhoz hasonlít. Hadtörténész haveromnál, Hejkééknél hálok. Hiába hagytalak Helgám Hegyeshalomnál, harmatarcod, hattyúnyakad, hollóhajad, hazaszólít Hejkéék honából. Hazahív Hungária! Hosszú hontalanságomból, húsvétra hazaérkezem hozzátok Hevesbe. Hermelinbunda hízelegne hiúságodnak ha hozzáférhető? Hajnalkának helyes hósapkát,  Hubának hullámvasutat helyeztem hátizsákomba, Hugónak homokozójátékot, horgászfelszerelést hozok.
Hármótok híján honvágyam hétről-hétre hatalmasodik. Hiszem, hogy húsvétkor hiánytalanul helyreáll harmonikus házasságunk, Hevesben, házunkban húsvétolhatunk. 

Helsinkiben, halak havának huszonhetedikén 

Hű Henriked.

My way

Voltam nős. Nem mintha ez érdekes lenne, én sem merengek ezen a tényen, mert sajna ballépés volt. Pedig még csak azt sem mondhatom, hogy elhamarkodott lépést tettem, hiszen 25 évesen az ember már igazán tudhatná, hogy mit csinál. Tudhatná, de lám mégse. Nem jól választottam, ... talán a kapkodás szülte? De egy dolgot mindenképp volt nejem javára írok, általa ismertem meg Elvis Presley-t. Nekem korábban ő csak egy csípőrázó rockénekes volt, de nem ismertem lírai oldalát. Aztán videón láttam a "My Way"-t előadni, és azóta az én szememben is nagyra nőtt Elvis. Hiába nem az ő dala eredetileg, mégis nála éreztem ezt a dalt tartalommal megtölteni. Hallottam ezt az éneket több nyelven, több énekestől, de Elvis maradt az első, még akkor is ha magyarul azért jobban megérinti az embert ez a dal. Aztán legutóbb valahogy Gregor József előadásában hallottam az ismert melódiát, és azt mondtam magamban: ez igen, ez méltó ehhez a dallamhoz.

  

És ami az etalon:

Lám ennyi az élet ...

Vidám mesék

Már alig vártam, hogy publikálhassam az alábbi hírt. Végre sikerült megszereznem néhány Szutyejev mesét, méghozzá oroszul. Mert a forrásnál a legtisztább a víz. Kellemes gyerekkori emlékek élednek fel bennem, ha a rajzokra nézek. Mert bár rég volt, de mégis élénken élnek még bennem. Persze akkoriban magyarul nézegettem a könyvecskét. Ennek kapcsán érdekességképpen megemlítem, hogy tavaly találkoztam újra ezzel a könyvvel, méghozzá németül, az itteni iskolában. És ugyanúgy jártam, mint a Futrinka utcával. Megláttam a képeket - amik ezek szerint eszméletlen mélyen beégtek a retinámba - és nekem, aki mindent elfelejtek, derengeni kezdett az agyam. Szóval azóta űzöm, hajtom ezt a könyvet, és láss csodát, most Franciaországból kaptam meg, szkennelt formában. Robi feleségének, Ildikónak a barátnője orosz (francia férjjel) és általa van szerencsém azt mondani, hogy: ура удача успех

Talán nem kell mondanom, hogy az orosz nyelvet IS szeretem :) kár, hogy annak idején nem vettem elég komolyan a tanulását. Ezek a mesék úgy nagyjából 1950 táján születtek.

Три котёнка
Мышонок и карандаш
Капризная кошка
Это что за птица?
Кто сказал мяу?

Цыпленок и утенок

Под грибом

 

Nők

Óóó, olvastam egy nagyon bájos, és meglehet szerfelett találó mondást, amit muszáj megőriznem az utókornak - okulás végett. A megfogalmazás szerint egy nő írta ...

"A nők angyalok. És ha valaki eltöri a szárnyunk, akkor is folytatjuk a repülést ... seprűnyélen. 

Mert ennyire rugalmasak vagyunk."

Ütőfa

Tudjátok mi az az ütőfa? Semmi gond, egy hete még én sem tudtam. Azóta viszont úgy befészkelte magát agyam rejtett zugaiba, hogy elhatároztam, ma megnézek egyet magamnak kézközelből. Pontosan azt, amit itt láttok a képen. Ugye milyen fantasztikus? El is határoztam, hogy én is rendelek egyet, persze egyedi tervek alapján. Pedig még az egy héttel korábbi fellángolásom is várat magára, vagyis a hópihe gyártás. Abba is belekaptam, de csak torz és silány nyomoroncok kerültek ki a kezem alól, igaz a figurákat nem rajzoltam meg csak úgy szaladt az olló a kezem alatt. A fenébe, hogy még mindig csak 24 órából áll egy nap!
Közben megnéztem az ütőfát, és ami némiképp meglepett, hogy a minta mérete 14.5 cm x 10.5 cm. Szóval nem egy kis darab. És Erdélyben készült, Dénes Ildikó fafaragó műhelyében.

Novemberi napsütés

Hurrá, végre újra sütött a nap! Nem csak én örültem ennek, de a ház apró népe is. Ennek alátámasztásául itt egy kép, ahol Grafi a "gunyhó" tetején trónol. Az igazi csemege azonban a következő képen látható, ahol a környék kecskéi kirándulásra szánták el magukat. Itt laknak a közeli erdő szélén, de úgy látszik arrafelé már elfogyott a fű. Vannak vagy ötvenen, és egy nagy fehér bak a vezér. Mint látszik, Picúr is élénk érdeklődéssel figyeli, hogy merre sodródnak az események.

A napokban a látványpince is elérte a 2013-as készültségi szintet. A tető már nem készült el, mert a farönkök kérgét még le kell hántani, aztán bekenni valami gombaölő szerrel, szigetelni az egészet, és csak utána jöhet a föld a tetejére. Kifesteni azért belülről kifestettem, de a korábbi párás idő miatt a festék sok helyen megfolyt, és nem takar rendesen. Ezért is tettem rá egy ideiglenes tetőt, hogy jobban óvjam a nedvességtől, és ha kiszáradnak a falak, akkor majd a foltokat kijavítom. De már most is látszik, micsoda baró kis bunker lesz. :)

Magyar ?

Huh! Nem volt kis munka begépelni, egyes szavakat ellenőrizni, de végül elkészült. Igaz, vannak benne dolgok, amiket nem ismerek, de talán Ti tudtok segíteni. Az MP3-t sajnos nem tudom feltenni Nektek.

Tímár György: Neo-magyar kiszámolós

Shopping center, tender, barter,
night club, peep-show, szoftver, hardver,
passzer, smasszer, vekker, cekker,
Rambo, E.T., Schwarzenegger,
disco, holding, klíring, passzázs,
make-up, hold-up, pornómasszázs,
nepper, vamzer, tróger, tréner,
bowling, kontó és konténer,

script és muszter, svenk és snitt,
istenhitként top-ten hit,
know-how, playback, pub és flört,
sztriptíz, computer, T-shirt,
call-girl, yuko, tatami,
oldtimer car, big money,
performance és happening,
chewing gum with peppermint,

imázs, hamburger, lizing,
cheeseburger és marketing,
hot-dog, kvíz és management,
walkie-talkie, second hand,
barbecue, és love és kiss,
ombudsman és show-biznisz,
steward, hostess, hossz és bessz,
strassz és stressz, és dzsúz és dzsessz,

bingó, bongó, flip-flop, flipper,
lottó, poszter, flitter, bitter,
zsiró, lektor, cenzor, szenzor,
fax és telex, diszkont, szponzor,
go-cart, rally-team, és blackjack,
meg egy snack hol steak-et esznek,

dzsóker, póker, Johnnie Walker,
mixer, bruttó, nettó, bróker,
tanga, midi, honky-tonk,
skinhead, hobo, hippi, punk,
goulash-party, babysitter,
bagger, szetter, Donnerwetter,
gengszter, mobszter, horror, furor,
szvetter, kókler, terror, zsüror,
petting, ájer, májer, frájer,
liberó és Mehrwertsteuer,

kupon, zseton, krupié,
self-service és disc-jockey
szlogen, traffipax, és szlalom,
priznic, resort, beauty salon,
Beach Boys, Rolling Stones és Beatles
play-off, aerobik, és fitnesz
breakpoint, underground és drop-shot
heavy metal, hard-rock, pop-rock,

derbi, hobbi, lobby, floppy,
don't worry, friends will be happy,
import, export, apport, rapport,
iszom a beer-t, rúgom a port,
fish-and-chips, és chip és klipsz,
play, volume és partnership,
jéger, fószer, sláger, Elvis,
thriller, filter, márkaszervíz,
come-back, Hendrix, Perry Como,
semi-contact, kendó, sumó,
kick-box, take-wan-do és squash ...

Magyar szívem, elnyughass!

Mi a túró az a hossz és bessz?

Megvilágosodás

Hát ezért olyan nehéz!?  :-)

Irodalmi est

A mi  picinyke falunk szerencsére nem egy tespedt, álomkórba zuhant település, hanem vidáman, tartalmasan zajlik az élet. Tavasszal, a sváb bál után kevéssel tartjuk a dalestet, és így késő ősz táján az irodalmi estet. Idén november 23-án lesz a nagy esemény. Igen, azt mondom, hogy nagy esemény, mert ez nekem nagyon szívközeli, és boldog lelkesedéssel készülök minden alkalommal. Az utóbbi két évben már nem csak verseket és prózát mond a falu fogékony fiatalsága (és öregsége), de színdarabokat is előadunk. Pontosabban rövid bohózatokat. Büszkén dicsekszem, ezt az újítást én vezettem be, mert szerettem volna, ha több vidámság van jelen ezeken a rendezvényeken. Idén már két jelenetet adunk elő, és ami különösen lélekemelő, hogy az egyik darab öt szereplős. A címe: A veszélyeztetett gyerek, és egy régi kabarét adoptáltam erre a célra. 

Hogy jó úton járunk, arra az a bizonyosság, hogy szaporodnak a lelkes egyének, akik kicsit még félszegek, de indíttatást éreznek, hogy ők is kivegyék részüket ebből az estéből. Legutóbb Lilinél hullott termékeny talajra az elszórt mag. Még a vívódó szakaszban van, jönne is, de benne van a félsz. Ezért kerestem neki egy verset, ami remélhetőleg átlendíti a holtponton. Lili 11 éves, szerintetek jó lesz neki ez a vers?

Kovács Sándor: Pisze Nyuszi és a hőség

Erdő szélén, rétnek sarkán,
Pisze Nyuszi heverész,
Nagy meleg van, kánikula,
Elviselni de nehéz!

Nyuszi kománk próbálgatott
Mindenféle praktikát,
Hideg vízbe mártogatta
Napsütötte pracliját,

Fülét fújta ventilátor,
Orrát lepke legyezte,
Farka végén, egy jégkockán
Potyázott egy legyecske.

Hiába volt a sok hűtés,
Egy sem tartott sokáig,
Melege volt Nyúl úrfinak,
Fejtetőtől bokáig.

Szenvedett hát Pisze Nyuszi,
Nem talált már hideget,
Meglátta őt Dongó Döme,
És feléje lebegett.

- Gyere Nyuszi! - szólt rá Döme,
- Menjünk el a patakhoz,
Nem várhatjuk, hogy majd a Tél,
Hűvöset és havat hoz!

Így is tettek, elindultak,
Várták őket hűs habok,
De amikor odaértek
Csodálkoztak jó nagyot.

Nem volt víz a kis patakban,
Nem hogy egy csepp, semennyi,
- Ki tette ezt? - kérdi Döme,
- S merre menjünk keresni?

Nyuszi fülek hallgatóztak,
Gyanús hangot kerestek,
Kicsit messzebb, fűrész zajra
Munkadallal feleltek.

Döme, Nyuszi futni kezdtek,
Vajon ki dalolgat ott?
Észrevették Hód Balambért,
Éppen fát pakolgatott.

- Mit csinálsz te, Hód Balambér? -
Kérdi Nyuszi mérgesen,
- Nincs vize a réti népnek,
Nem hogy egy csepp, annyi sem!

- Gátat húzok, tavat töltök,
az lesz az én lakásom. -
S tekintete megpihent egy
Hatalmas farakáson.

- Amint kész lesz, megígérem,
Kicsit nyitok gátamon,
S a tóparti erdész állást
Örömmel elvállalom.

Erre aztán kezet ráztak,
Pisze Nyuszi s Balambér,
Lassan megtelt a kis patak,
Más nevén a Galamb ér.

Együtt pancsolt nyuszi és hód,
S egy csíkos hasú dongó,
Tőlük lettem én is vizes,
Az ázott mesemondó.

Találtam én egy virágot

Olyan rég volt már valami kellemes zene nem? Ezúttal Fényes Szabolcs dala ringat álomba, részlet a Lulu zenés vígjátékból ...

"Ha szeretsz egy virágot ne tépd le! Ha letéped elpusztul és eltűnik az, amit szerettél. Tehát ha szeretsz egy virágot hagyd élni. A szeretet nem a birtoklásról szól. A szeretet a nagyrabecsülés jele."

40 nap

Előre elnézést kérek! Senkit nem akarok felzaklatni, de muszáj a mottómhoz híven arról írni, ami kering a fejemben. A Bibliáról lesz szó, és a 40 nap Jézus halála és a mennybemenetel közötti időre utal. Mert valahogy ez indította be nálam a gondolatsort. Miért tudunk erről az időszakról ilyen keveset? Bár nyilván magamból indulok ki, de a filmek sem foglalkoznak ezzel az időszakkal. Tudunk a csodatételekről, a tanításokról, de a feltámadást követő 40 nap miért sikkad el? Mikor ez az egyik legnagyobb csoda! És ennek kapcsán jön a másik kérdés: mi került bele a Bibliába, és ki döntötte el, hogy mi legyen annak része?

Tekla például miért nincs benne? Mert a feminista mozgalom élharcosa lehetett volna? Mert Pál gyáván otthagyta az arénában? Guttenberg idejében (1450) is ez volt a Biblia? És vajon milyen hatása lenne annak, ha utólag szeretnénk pár oldalt betoldani a szent könyvbe? Hány ember hallott Lilith-ről, aki állítólag az első nő volt, még Éva előtt? Nem tudni, hol az igazság, de miért a Biblia a mérvadó, mikor azt is emberek írták, és ugye tudjuk, hogy: Errare humanum est. 

Visszatérve a 40 naphoz, azt hiszem legkevesebb, ha misztikumnak nevezzük az eseményeket, és az egész olyan, mint egy nyomozás ...

Akit érdekel ez a téma: http://www.youtube.com/watch?v=Ql1XNrtexvo

De meg kell mondanom, nem értek egyet a film minden megállapításával. Mint például, hogy Jézusnak bujkálnia kellett eme 40 nap alatt. Ha valakinek, hát neki nem volt félnivalója. És egészen abszurd "következtetések" is tarkítják a filmet, mint az oviedoi kendő és a torinói lepel "illeszkedése". Ilyenkor úgy sajnálom, hogy nem tudok beszélni azokkal a tudósokkal, akik ilyen (szerintem) álérveket sorakoztatnak fel.

Véradás

Utoljára május végén voltam vért adni, és már el is felejtettem, milyen kitörő örömmel fogadnak mindig. No nem igazán engem, hanem leginkább Picúrt, de ilyenkor én is fürdőzöm a kutya sikerében. Mert ugye beszélgetni csak velem tudnak :) Én meg tisztára úgy viselkedem, mint egy önelégült, büszke szülő, mikor

megcsodálják csemetéjét. Amúgy szülői tapasztalataim nincsenek, de ez afféle előtanulmány a részemről. Mondjuk nem egészen értem, hogy ilyen, elvileg steril helyre hogy engedhetik be, de ha őket nem zavarja, akkor engem sem. Meg nem is volt nagy tumultus, és Picúr abszolút jólnevelt eb. És hozzáteszem, firnyákos kis jószág. Pontosan tudja, hogy mivel tudja belopni magát mások szívébe. Kérés, utasítás nélkül pitizik, farokcsóvál, és néz nagy áhítatos szemekkel. Ha kell, két lábon "táncol", avagy kúszik, ül és merően figyel, fület hegyezve. Én meg csak mosolygok, hogy Picúr hány női szívet tudhat magáénak, és csak legbelül irigykedem. :)

Egy kép - ezer gondolat

Mostanában találtam néhány érdekes, tetszetős képet, gondoltam közkinccsé teszem. Az elsőt - egyben legjobbat - egy mozgássérültekről szóló honlapon:
Naptár:

A többi pedig állatos:

Legvégül egy életmód tanácsadás:

Halottak napjára

Mary Elizabeth Frye:   Ne jöjj el sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog…

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

Avatar

Kedvelem ezt a filmet. A mondanivalója miatt is, de főként a látványvilága miatt. Merő véletlenségből, de pont ezt a filmet láttam 3D-ben, sőt a legelső napon, mikor vetíteni kezdték. Mondjuk a szemem kicsit bele is fájdult a 2 órás filmbe, de a vizuális élmény szenzációs volt.

Számomra a Pandora bolygó megformálása, annak állat és főleg növényvilága volt lenyűgöző. Az érintésre eltűnő narancsvörös spirális legyezős-tölcséres pálmák, a világító dobszerű "gombák", a medúzaszerű lebegő és foszforeszkáló szentfa magjai ... mind-mind csupa káprázat. Ehhez kell fantázia, a szépség szeretete. 

És mélyen elgondolkoztató oldala is van a filmnek. A természet tisztelete, a fura ellentét a civilizáció és a természeti népek életstílusa között. Mikor az

emberek jót akarnak tenni, utak és kórházak építésével, de a navik azt elutasítják, hiszen nekik így is teljes és boldog az életük. "Mit adhatnánk nekik? Sört? Farmernadrágot? Semmink sincs, amire szükségük lenne." És amit adnának az sincs ingyen, mert nyersanyagra fáj a foguk. A modern kor mindent felhalmoz, és ezzel már nem is értékeli azt ami van, hiszen dömpingről beszélünk. Hol volt régen ilyen élelmiszer és erőforrás pazarlás? Már régóta nem tudunk természetesen élni. Bár nem vágyom vissza a középkorba, de ez a jelenkori rohanás úgy érzem zsákutca.

Nemrég falunkban kivágtak egy 104 éves hársfát. Nem volt igazán beteg, és nem jelentett veszélyt senkire, de valaki a MÁV-nál úgy döntött, hogy útban van. A fa 104 évig növekedett, aztán jött egy "kultúrember" és egy tollvonással valamint 2 óra fűrészeléssel sírba döntötte az óriást. Mert megtehette, és a fa nem tudott védekezni. És az állatok kihalnak, az esőerdők eltűnnek, egy kopár, sivár bolygó felé törekszünk. Szégyen!

Mellesleg az jutott eszembe, hogy egykor az indiánok harcolhattak ilyen reménytelenül a sápadtarcúak ismétlő fegyverei ellen.

Ki fát ültet ...

... vihart arat? Nem, nem, az a szélvetőkre vonatkozik. Aki fát ültet, az bízik a jövőben. Nos, nem is tudtam, hogy ennyire optimista lélek vagyok, mert 9 azaz kilenc gyümölcsfát ültettem. Nem volt kis munka mindet elültetni, még szerencse, hogy tavasszal már öt gödröt kiástam. És akkor lássuk, miből készül majd a vegyespálinka! Vagyis vettem 2 szilvafát, 2 körtét, 2 sárgabarackot, 1 almát, 1 meggyet és 1 cseresznyét. Tehát összesen már 13 gyümölcsfám van, mert még a korábbi években ültettem már szilvát, almát, meggyet, cseresznyét. Tavasszal majd még a mogyoróval kísérletezem. És

ugyebár van 7 akácfám (2 lila), 2 fűzfám, 3 orgonám. Lombosodik a kert, és remélem ezzel együtt a kertlakók száma is gyarapodik. Ma egyébként egy megközelítőleg 40 tagot számláló kecskenyáj kóborolt a területen, szívesem a kertembe tereltem volna egy-két gidát, hogy ne csak remete legyek, de egyenesen Robinson. :)
És egy macskás csendélet: