Irodalmi est

A mi  picinyke falunk szerencsére nem egy tespedt, álomkórba zuhant település, hanem vidáman, tartalmasan zajlik az élet. Tavasszal, a sváb bál után kevéssel tartjuk a dalestet, és így késő ősz táján az irodalmi estet. Idén november 23-án lesz a nagy esemény. Igen, azt mondom, hogy nagy esemény, mert ez nekem nagyon szívközeli, és boldog lelkesedéssel készülök minden alkalommal. Az utóbbi két évben már nem csak verseket és prózát mond a falu fogékony fiatalsága (és öregsége), de színdarabokat is előadunk. Pontosabban rövid bohózatokat. Büszkén dicsekszem, ezt az újítást én vezettem be, mert szerettem volna, ha több vidámság van jelen ezeken a rendezvényeken. Idén már két jelenetet adunk elő, és ami különösen lélekemelő, hogy az egyik darab öt szereplős. A címe: A veszélyeztetett gyerek, és egy régi kabarét adoptáltam erre a célra. 

Hogy jó úton járunk, arra az a bizonyosság, hogy szaporodnak a lelkes egyének, akik kicsit még félszegek, de indíttatást éreznek, hogy ők is kivegyék részüket ebből az estéből. Legutóbb Lilinél hullott termékeny talajra az elszórt mag. Még a vívódó szakaszban van, jönne is, de benne van a félsz. Ezért kerestem neki egy verset, ami remélhetőleg átlendíti a holtponton. Lili 11 éves, szerintetek jó lesz neki ez a vers?

Kovács Sándor: Pisze Nyuszi és a hőség

Erdő szélén, rétnek sarkán,
Pisze Nyuszi heverész,
Nagy meleg van, kánikula,
Elviselni de nehéz!

Nyuszi kománk próbálgatott
Mindenféle praktikát,
Hideg vízbe mártogatta
Napsütötte pracliját,

Fülét fújta ventilátor,
Orrát lepke legyezte,
Farka végén, egy jégkockán
Potyázott egy legyecske.

Hiába volt a sok hűtés,
Egy sem tartott sokáig,
Melege volt Nyúl úrfinak,
Fejtetőtől bokáig.

Szenvedett hát Pisze Nyuszi,
Nem talált már hideget,
Meglátta őt Dongó Döme,
És feléje lebegett.

- Gyere Nyuszi! - szólt rá Döme,
- Menjünk el a patakhoz,
Nem várhatjuk, hogy majd a Tél,
Hűvöset és havat hoz!

Így is tettek, elindultak,
Várták őket hűs habok,
De amikor odaértek
Csodálkoztak jó nagyot.

Nem volt víz a kis patakban,
Nem hogy egy csepp, semennyi,
- Ki tette ezt? - kérdi Döme,
- S merre menjünk keresni?

Nyuszi fülek hallgatóztak,
Gyanús hangot kerestek,
Kicsit messzebb, fűrész zajra
Munkadallal feleltek.

Döme, Nyuszi futni kezdtek,
Vajon ki dalolgat ott?
Észrevették Hód Balambért,
Éppen fát pakolgatott.

- Mit csinálsz te, Hód Balambér? -
Kérdi Nyuszi mérgesen,
- Nincs vize a réti népnek,
Nem hogy egy csepp, annyi sem!

- Gátat húzok, tavat töltök,
az lesz az én lakásom. -
S tekintete megpihent egy
Hatalmas farakáson.

- Amint kész lesz, megígérem,
Kicsit nyitok gátamon,
S a tóparti erdész állást
Örömmel elvállalom.

Erre aztán kezet ráztak,
Pisze Nyuszi s Balambér,
Lassan megtelt a kis patak,
Más nevén a Galamb ér.

Együtt pancsolt nyuszi és hód,
S egy csíkos hasú dongó,
Tőlük lettem én is vizes,
Az ázott mesemondó.