Avatar

Kedvelem ezt a filmet. A mondanivalója miatt is, de főként a látványvilága miatt. Merő véletlenségből, de pont ezt a filmet láttam 3D-ben, sőt a legelső napon, mikor vetíteni kezdték. Mondjuk a szemem kicsit bele is fájdult a 2 órás filmbe, de a vizuális élmény szenzációs volt.

Számomra a Pandora bolygó megformálása, annak állat és főleg növényvilága volt lenyűgöző. Az érintésre eltűnő narancsvörös spirális legyezős-tölcséres pálmák, a világító dobszerű "gombák", a medúzaszerű lebegő és foszforeszkáló szentfa magjai ... mind-mind csupa káprázat. Ehhez kell fantázia, a szépség szeretete. 

És mélyen elgondolkoztató oldala is van a filmnek. A természet tisztelete, a fura ellentét a civilizáció és a természeti népek életstílusa között. Mikor az

emberek jót akarnak tenni, utak és kórházak építésével, de a navik azt elutasítják, hiszen nekik így is teljes és boldog az életük. "Mit adhatnánk nekik? Sört? Farmernadrágot? Semmink sincs, amire szükségük lenne." És amit adnának az sincs ingyen, mert nyersanyagra fáj a foguk. A modern kor mindent felhalmoz, és ezzel már nem is értékeli azt ami van, hiszen dömpingről beszélünk. Hol volt régen ilyen élelmiszer és erőforrás pazarlás? Már régóta nem tudunk természetesen élni. Bár nem vágyom vissza a középkorba, de ez a jelenkori rohanás úgy érzem zsákutca.

Nemrég falunkban kivágtak egy 104 éves hársfát. Nem volt igazán beteg, és nem jelentett veszélyt senkire, de valaki a MÁV-nál úgy döntött, hogy útban van. A fa 104 évig növekedett, aztán jött egy "kultúrember" és egy tollvonással valamint 2 óra fűrészeléssel sírba döntötte az óriást. Mert megtehette, és a fa nem tudott védekezni. És az állatok kihalnak, az esőerdők eltűnnek, egy kopár, sivár bolygó felé törekszünk. Szégyen!

Mellesleg az jutott eszembe, hogy egykor az indiánok harcolhattak ilyen reménytelenül a sápadtarcúak ismétlő fegyverei ellen.