Utoljára május végén voltam vért adni, és már el is felejtettem, milyen kitörő örömmel fogadnak mindig. No nem igazán engem, hanem leginkább Picúrt, de ilyenkor én is fürdőzöm a kutya sikerében. Mert ugye beszélgetni csak velem tudnak :) Én meg tisztára úgy viselkedem, mint egy önelégült, büszke szülő, mikor
megcsodálják csemetéjét. Amúgy szülői tapasztalataim nincsenek, de ez afféle előtanulmány a részemről. Mondjuk nem egészen értem, hogy ilyen, elvileg steril helyre hogy engedhetik be, de ha őket nem zavarja, akkor engem sem. Meg nem is volt nagy tumultus, és Picúr abszolút jólnevelt eb. És hozzáteszem, firnyákos kis jószág. Pontosan tudja, hogy mivel tudja belopni magát mások szívébe. Kérés, utasítás nélkül pitizik, farokcsóvál, és néz nagy áhítatos szemekkel. Ha kell, két lábon "táncol", avagy kúszik, ül és merően figyel, fület hegyezve. Én meg csak mosolygok, hogy Picúr hány női szívet tudhat magáénak, és csak legbelül irigykedem. :) 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése