BÚÉK!

Nyuszi és Őz

Az a baj, hogy korábban már elpuffogtattam (van ilyen szó?) az összes magasztaló és égbedicsérő kifejezésemet, pedig igazán tartalékolhattam volna belőle a következőre. Egy animációs filmről van szó, ami BÜSZKÉN mondhatom MAGYAR produktum. Amikor elkezdtem nézni kicsit fanyalogva bámultam a képernyőt, mert nem tetszett az elnagyoltság. Ugyanis akkor még nem tudtam a lényeget, és nem is tűnt fel igazán, mit kifogásolok az ábrázolásban. Aztán jött a fordulat! Na, de még nem is mondtam a remekmű címet. Azaz mégis (lásd fenn), de nem lehet elégszer sulykolni, hogy rögzüljön mindenkiben. NYUSZI ÉS ŐZ, sőt RABBIT AND DEER. Mert hátha így találjátok meg a neten. Egyébként a Facebook-on saját oldala van, onnan származnak a képek is. Karácsony alkalmából az egyik videomegosztón látható volt a teljes alkotás, és nagyon örülök, hogy sikerült megnéznem. Ajánlom Nektek is. 

Káprázatos az alapötlet. Van két pajtás, akik a síkban élnek vagy úgyis mondhatnám a rajzlapon (ettől volt olyan fura a látvány). Aztán az egyiküket baleset éri, és három dimenzióssá válik. A kép alapján ki is találhatjátok, kiről beszélek. Ettől kezdve két más világ "lakói" lesznek, de ők ragaszkodnak egymáshoz, és kalandok, viszontagságok során megtanulnak együtt élni. Egy csomó poént csak akkor értettem meg, mikor másodjára néztem meg a filmet, például, hogy milyen lehet a Rubik kockát síkban forgatni :)

Nagyon remélem, hogy indul a film az Oscar-díj vetélkedőn, mert ha igen, akkor hátra is dőlhetünk, meg van az animációs kategória győztese. Nálam mindenképp.

Sajnos ez csak egy perc a negyedórás filmből: http://vimeo.com/62794234

Aszta - hinnye!

Szenteste sem telt el társadalmi esemény nélkül. No, nem az éjféli misére gondolok, de azért annyira nem is távoli a dolog. A gyerekek betlehemes előadást mutattak be a templomban, és a kórus lett felkérve, hogy a

zenei aláfestést mi produkáljuk. Az időpont elég érdekesen lett kiválasztva. Mivel a falu papja még két közeli településen ténykedik, ezért az éjféli mise időpontja 10 óra. Innen lett visszaszámolva, hogy mikor kezdődjön a gyerekek műsora. Negyed tíz lett végül. Szépen sikerült a műsor. Voltak angyalkák vagy tizenketten, pásztorok vagy öten, napkeleti

bölcsek királynak öltözve, és persze József és Mária. Amilyen gyarló lélek vagyok, nekem a barika tetszett a legjobban. Ja, és majdnem kihagytam a narrátor szerepét. Bár hideg volt a templomban, de szerencsére az ülések fűtöttek. Bevallom, én a műsor után eljöttem, még sokat kellett volna várni a mise kezdetére. 

Másnap végre felbukkant a nap az égen, és ez engem is előcsalt odúmból. Sajnos teljes mértékben kézzelfogható, hogy a mozgás hiánya milyen egészségromboló hatást fejt ki. Fáj a derekam, viszket és ég a szemem, petyhüdtek az izmaim. A civilizáció átkai. Na de most végre kedvet éreztem egy kis sétához. Csak úgy céltalanul, bóklászva, Picúr kíséretében. Megkerültem a kísértetházat, leballagtam a faluba, megkerültem a tavat, át síneken és fel a dombon. Ja és közben átugrottam a Morgó patakon, amit Picúr is ügyesen abszolvált. Egyszercsak megrökönyödve észleltem, hogy egyazon helyről két nagy ragadozó madár röppent fel. Mondom magamban, ez nem lehet véletlen, és csakugyan, mikor arra a helyre értem,

ahonnan elrugaszkodtak, az alábbi látvány fogadott. Tudom, kicsit riasztó, de a természeti törvények már csak ilyenek. (Ja, és most nem téglákra gondoltam, azok sajnos az emberi természetről árulkodnak.) Kicsit tovább sétálva meglátogattam Árpiék kecsketanyáját. Éppen etetési időszak volt. Árpit egyből kifaggattam a kecsketartás fortélyairól. Bevallom egy ideje kacérkodom a gondolattal, hogy két gidát én is beszerzek. Nos, megtudtam, hogy hobbi célra itt is jobbak a nőstények, mert kevésbé büdösek. Viszont a fákat körbe kéne kerítenem, mert ezek a jószágok mindent rágnak ami zöld vagy zsenge. Ja, és megtudtam, hogy a "vén kecske is megnyalja a sót" korántsem légbőlkapott. A takarmány és a víz mellett a harmadik alapvető igénye a mekegő egyedeknek a nyalósó. Még jobb ha szelénes vagy vitaminos az a só, de ínséges időkben a konyhasó is megteszi. Picúr is élénk érdeklődést mutatott az állatok iránt, eleinte kicsit kergette őket, de aztán fordult a kocka, a kecskék megszokták a jelenlétét, és akkor ők közeledtek a csahos felé. Picúr kellően megszeppent, ijedtében ráült saját farkára. És akkor egy kép a nyájról:

Szolgálati közlemény

Kedves Anyukák és apukák! Karácsony alkalmából a Teletéka filmjei most ingyen megnézhetőek. Mint például a Palacsintás király, A három jószívű rabló, és A világ legrosszabb gyereke.

http://www.teleteka.hu/dl/videotar_net/19822086/19385219/0/index.php

A felnőtteknek részére ajánlom a Munkaügy sorozatot.

http://www.teleteka.hu/dl/videotar_net/19824169/18625742/0/index.php

Amúgy A három jószívű rabló ritka nagy csalódás volt, a rádiós verzió negyvenszer jobb.

Karácsony

Nem tudom mit írjak. Hozsannázzak és dicsérjem a szeretet ünnepét, ecseteljem az előkészületet? Annyira hamis lenne. Készülődésnek számít, ha az ember fél kilóval több kenyeret vásárol? Kivételesen jobb ha ezt nem olvassa senki. Gyerekes lenne panaszkodni. Irigykedve nézem azokat, akiknek ez az ünnep még teljes fényében tud ragyogni. Ígérem, összeszedem magam. 

Mondtam már, hogy szeretem a magyar nótát? Főleg azokat, ahol a szöveg a legszebb versekkel ér fel. Hogy mire gondolok?

Persze tudok örülni mások vidám és örömteli sertepertélésének, és kívánok nekik áldott és meghitt ünnepeket.

Reklám

Az alábbi eszmefuttatás nem az én tollamból született, de ide tettem, mert:

1. szeretnék én is ilyen jól írni,

2. annyira mókás, hogy szerintem nektek is tetszeni fog, és kár lenne kimaradnotok belőle.

Kb. fél éve követem nyomon Alfimacsek kalandjait, és komolyan mondom, az egyik írás jobb, mint a másik. Azóta megtudtam, hogy könyv is született a történetekből, és így fény derült az író személyére is: Simon Tamás. Ezúton is gratulálok neki.

Reggel, amikor felkelt a Szőri, akkor körbevettük, hogy enni szeretnénk, de mondta, hogy ott van a tálban a kaja, azért van ott, hogy egyetek belőle. Mondtam, hogy abban már kevés van, tehát adjál nekem megfelelő mennyiséget és erre kitalálta, hogy bekeményít és addig nem kapok újat, amíg fényesre nem nyalom a tálat. Mondtam, hogy műanyag bazmeg, az nem fénylik, meg egyébként sem fogok a kicsinyes zsarolásaidnak engedi, tehát most éhségsztrájkot tartok. Mondjuk azt nem értem, hogy miért nem fogja fel azzal a dinnyényi fejében diónyi agyával, hogy a száraztáp zúzalék az minden, csak nem étel. Természetesen erre is van válasza, mégpedig az, hogy nem úgy kéne zabálni, hogy az egyik sarkát leharapdálom a tápnak, a többit pedig beleköpöm a vízbe, amitől az megbüdösödik egy másodperc alatt és akkor meg inni nem vagyok hajlandó, hanem kultúrlény módjára kéne elfogyasztani az étket. Kérdeztem tőle, hogy te, aki már hamburgerevő versenyen is volt és ott emberi mivoltából kivetkőzve tömte a pofájába a burgereket, teneked tényleg jogod van beleugatni az étkezési szokásaimba? Azt mondta, hogy az más, meg az csak egyszer volt, én meg minden nap mást sem csinálok, mint azt, hogy szétköpködöm mindenhova a kaját. Erre mondtam neki, hogy hozzál nekem Rojálkánont, azt nem köpködöm szét, mert az nem szar, de erre meg közölte, hogy az olyan drága, hogy minimum a reklámarcának kéne lennem, hogy hozzájussak.

Tegnap szeletelte a csirkemellet, beletette a serpenyőbe és büdös szaga lett, erre ledobott egy darabot elém, hogy kóstoljam meg, mert biztos romlott, amire mondtam neki, hogy idefigyeljél Balfasz úr, nem vagyok konyhamalac, meg szerintem elbasztad a viszonyrendszert, mert te vagy értem és nem én érted és közölte, hogy ez nem teljesen így van, hanem egymásért vagyunk. Mondtam, hogy ne szentimentáljon, a csirkemell szar, menjél ugatérozni a boltba, de mondta, hogy nem megy le, mert akkor felgyújtja a picsába az egészet, úgyhogy előbukkant belőle újra a kultúrlény.

A székén aludtam és méltatlankodtam, amikor kivett belőle, mert le akart ülni, hogy növessze még egy kicsit az amúgy sem fokhagymagerezd, inkább fokhagymaültetvény méretű seggét benne. Mondta, hogy az egész lakásban szerteszét van annyi alvóhely, hogy el lehetne szállásolni egy macskahadsereget, miért pont az ő széke kell nekem, én pedig azt válaszoltam, hogy egészen pontosan azért, mert a világ azért lett teremtve, hogy kényelmesen aludjak benne. Közölte, hogy egy kicsit nagyobb az arcom a kelleténél, én meg mondtam, hogy nem és nem tehetek róla, hogy a tükörben leltem meg az istenképem. Erre persze elhajtott, mint egy biciklit.

Ja, meg annyira röhögtem tegnap, amikor letöltött a hiperokos telefonjára valami programot, amitől majd kockás lesz a hasa, és szenvedett a feladatokkal, aztán amikor magamhoz tértem, hogy mit ráng ez a földön telefonnal a kezében, mint egy reumás teknősbéka, akkor mondtam neki, hogy nincs rá bizonyítékod, hogy nem kockás a hasad, mert lehet, hogy az, csak van fölötte két vödör háj, meg amikor ülsz, akkor a melled is rálóg, úgyhogy végül odáig fajult, hogy bezárt a fürdőszobába gondolkodni, de én nem gondolkodtam, hanem belerángattam a fürdőszobaszőnyeget az alomba és bekentem szarral. Nincs még egy macska, aki ennyit sanyarogna ...

És akit érdekel a cica további sorsa: http://alfimacsek.cafeblog.hu/2013/12/18/170/

Hurrá

Egyrészt örülök, hogy Danics Dóra nyerte az X faktort, másrészt boldog vagyok, hogy végre vége. Huh. Már idegbaj közeli állapotban voltam attól a sok mesterkélten felpumpált emóciótól, meg ahogy gyogyósként kezeltek, és ötpercenként a fülembe darálták, hogy miként és hogyan szavazzak valamelyik zsenipalántára. Valaki kiszámolta (lemérte), hogy a vasárnapi két és fél órás műsorban az ének mindössze 30 perc volt. Az eredményhirdetés pedig még a halvérűeknek is trombózist okozott. És nem csak a döntőben. Jaj, már most is felment a pulzusom, hogy eszembe jutott a dolog.

De koncentráljunk arra, ami jó, vagyis hogy Dóra nyert. Mondjuk amúgy sem értem, hogy négy pasinak miért kell együtt énekelnie, nekem ez valahogy egy kicsit visszás, sőt rózsaszínes, ha értitek miről makogok. Érdekes módon Dóráról is mondtak (írtak) a neten mindenféle negatív kritikát, ebből látszik, hogy én is csak egy vagyok a sok vélemény közül. Szerintem eleve nehezebb úgy felmenni a színpadra, hogy egy önálló produkciót kell előadni, másrészt Dóra egy nő, míg amazok kölyöktacskók. De a legfőbb érvem, hogy Dóra magyar lírai számokat is szépen énekelt, véleményem szerint ez az ő erőssége.

Amúgy bátran vitatkozzatok velem, nem hiszem magam tévedhetetlennek, csak egy kicsit :)

We could have it all

Hogy ez a hétvége se teljen el szép zene nélkül ...

Évzáró

Tegnap felrándultam Pestre, mert az a közösség, akiket a jóga tart össze, és ahol néha én is vándormadár vagyok, búcsúztatta az idei évet. Ennek helyszíne a Bosnyák térhez közeli Mix R pizzéria és étterem volt. Az est nagyon kellemesen telt, főleg. hogy némi irodalmi színezetet is kapott a találkozó. Az lett megbeszélve, hogy nem ajándékokat viszünk egymásnak, hanem szép verseket, esetleg dalokat. És minő véletlen, mikor beléptünk a vendéglőbe, kiderült, hogy a hely és ennek szellemében lett kialakítva. Ugyanis a különterem rendkívül egyéni módon volt feldíszítve, és ezáltal nagyon belopta magát a szívembe. Szeretem, ha valaminek van stílusa, és ha abban érződik az egyéniség. Kénytelen vagyok sokat papolni, mert mint oly sokszor, most is elfelejtettem fényképeket csinálni. Na, de hogy ne maradjon nyomomban balladai homály - a falakon körben igazi, régimódi festménykeretben fekete iskolatáblák voltak elhelyezve, és rajtuk fehér krétával kisiskolás, folyamatos írással - ahogy még anno tanultuk - különféle idézetek szerepeltek. Márai Sándor, Müller Péter, Rejtő Jenő. Magvas gondolatok, vicces észrevételek. Gondolom a karácsonyi időszak apropóján, mindegyik táblán volt fenyő girland, pár díszes gömbbel. És akkor engedjétek meg, hogy két idézettel ide varázsoljam a hely szellemét.

"Jön a nő! Mindig így kezdődik! Vigyázat! Figyelem! A férfi mindent kiszámít alaposan, előrelátóan, precízen, véglegesen. És erre jön a nő! Másodpercenként százhúsz kilométeres hazugságokkal, lihegve, hadarva, szemlesütve, ájuldozva vagy mosolyogva; egyszer csak jön, és mindent halomra dönt! Aztán leül e halomra, és kipúderezi magát. És őszinte részvétét fejezi ki. Óvakodjunk a nőtől! A legegyszerűbb mindennapi fogalmak is zavarosak lesznek, ha nővel kapcsolatban akarjuk tisztázni őket." (Rejtő Jenő)

Valamint:

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van." (Müller Péter)

Banánosoknak

Adventi koncert

Tegnap már említettem, hogy vasárnap koncert volt kicsiny templomunkban. Ez immár 12 éves szokás, hogy az advent jegyében kórusok énekelnek a megszentelt falak között. Sajnos a diósjenői énekkar - talán a rossz idő miatt - lemondta a fellépést, de szerencsére a Szendehelyi Szólamok megtisztelt minket. És persze a mi vegyeskórusunk is igyekezett kitenni magáért. Az éneklések között Ady Endre egyik szép versét hallgathattuk meg, és Ákos orgonamuzsikáját élvezhettük. Ahogy ő is mondta, az orgona a hangszerek királynője, és valóban, mikor megszólalnak a dallamfutamok, az ember szinte beleborzong. Bevallom az egyik titkos álmom, hogy egyszer, egy ilyen templomi orgonán eljátsszam Bach D-moll Toccata és Fuga-ját. Egyszer már nekirugaszkodtam a zongorázás tudományának, de a hangszer büszke tartással és emelt orral utasított mélyebb tiszteletre. 

Sajnos elég hideg volt a templomban, de a fűtött üléseken azért finom volt ücsörögni. A műsor kicsit rövidre sikeredett, de aki eljött azért nem sajnálta a fáradságot, hogy felsétált a templomhoz. Koncert után a parókián megvendégeltük a szendehelyi énekeseket, volt forralt bor, pogácsa, sütemény. Csoda, ha már megint 68 kiló vagyok? Az a habroló az nem hét, de hetvenhét nyelven beszél! És akkor még nem szóltam Mariska káposztás pogácsájáról, Magdi citromos szeletéről. Atyaég! Mennem kell enni!

Búcsúzóul még annyit, hogy hosszan töprengtem, hogy ama Ady verset most tegyem közkinccsé avagy majd csak Karácsony előtt pár nappal. Végül úgy döntöttem, kétszer ad, aki gyorsan ad:

Ave Maria

Most jövök a templomból, és még édes dallamok hatása alatt vagyok. Adventi koncert volt, a Szendehelyi Szólamok varázsolta káprázatossá az estét. Sajnos mindegyik énekükre nem emlékszem, de az utolsó daluk Caccini Ave Maria-ja volt. Hallgassátok meg ti is - ha nem is az ő előadásukban.

Tavaly egyébként ezt énekelték:

(Észrevettétek, ki énekelt a hátsó sorban? :) )

Egyszer

Alapvetően vannak fenntartásaim a manapság dömpingszerűen erőltetett tehetségkutató műsorokkal. Olyan eszed - nem eszed nem kapsz mást jellegűek, még alig ért véget az egyik széria, már ott a küszöbön a másik. És azért annyi tehetség nincs ebben az országban, illetve itt is azt lehet megfigyelni, amit anno az arany és platinalemezek esetében. 1992-ig egy ilyen elismeréshez az kellett, hogy 100 000 példány elfogyjon a lemezből. Most, írd és mondd 5000 darab elégséges ehhez a "kitüntetéshez". Tudom a világ is megváltozott, de ez akkor is nevetséges. Olyan, mintha az egyetemre bekerüléshez kéne 100 pont, de mivel buták a gyerekek, vigyük le a ponthatárt 22-re. Szóval nagy általánosságban az jut eszembe: vakok között a félszemű a császár ... De úgy megnéznék már egy műsort, ahol az a virtus, hogy ki tud szebb-jobb féltengelyt esztergálni. Vagy falat rakni, kosarat fonni, agyagkorsót korongozni. Szeretem a zenét, de miért kell ebből iparágat csinálni? Boldog-boldogtalan CD-t ad ki és éneklésből avagy zenélésből akar megélni. Pocsolya.

De jó hírt hoztam, - "Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt ..." - mert időnként előfordul, hogy a zagy aranyrögöt rejt  magában. Ilyen volt nekem Janicsák Veca és Rúzsa Magdi. És most leginkább Magdit éltetném, aki nem csak énekesnő, de előadóművész. És ez a lényeg! Hiteles, érzéseket tud átadni, nem csak egy kotta eléneklő droid. Hogy mire gondolok? Nézzétek meg ezt: :)

Hónémber építése

Sünike nagyon megörült, mikor meglátta, hogy az éjszaka leple alatt több centi hó esett. Végre itt az alkalom! Próbára teheti magát, hogy amit elméletben megtanult, most a gyakorlatban is megvalósíthassa. A nyári döglesztő melegben hűsítő gyanánt átnyálazott szakkönyvek, mint a ’HÓgyúrás for Dummies’, ’Csillogó kályHAVAS’, és a ’MoHÓ koHÓ tippek’ vajon elég szakszerűek voltak-e, hogy megtanítsák egy takaros hónémber létrehozására? Izgalmában a zokniját is fordítva vette fel, és alaposan leitta magát szokásos reggeli kakaójával. De végre ott állt a barlang ajtajában, fején fehér szegélyű, piros sipkájával, nyakában pedig kockás gyapjúsáljával. Kitárta az ajtót, és tüdejét jól teleszívva a friss és metsző levegővel, nagy elszántsággal kirohant a természetbe….. püffff ….. rohant volna, de rögtön hasra esett Morzsi kutyus kinnfelejtett edényében, amit a havazás jótékonyan betakart. Kicsit bosszúsan feltápászkodott, de aztán a szeme elé táruló látvány rögvest elfeledtette sajgó térdét. Amerre nézett mindenütt szikrázó menyasszonyi ruhába öltözött fákat, bokrokat látott. Az enyhe szellőtől hintázó faágakon fehér pamacs habcsókok mutogatták bájaikat. Szemlátomást ünnepelt a természet. - Az isten is hószobrászatra teremtette ezt a napot – gondolta Sünike, és nadrágját feljebb rántva kigyalogolt a hófödte tisztás közepére.
Nekilátott a hóember megformázásához. Először gyúrt egy nagyobb hógolyót, majd ide-oda görgetve a labdacsot a friss havon, tovább dagasztotta a golyót. Emlékezett a leírásokból, hogy a hó akkor igazán megfelelő, ha a viszkozitási koefficiens lambdája arányban áll a datív és kovalens kötések szukcesszív emissziójával. Ennek megfelelően a jól ismert Biancaneve eljárást alkalmazva sebesen kövéredett a hóember alsó fertálya. Mikor már akkora volt, mint egy masztodon feneke, elégedetten hátralépett, és megcsodálta a gömbölyded monstrumot. – Na ez meg van, és ráadásul egész gusztusos – dünnyögött a bajsza alatt, amiről apró jégcsapok lógtak alá. – Jöhet a középső gombóc – gyürkőzött neki újfent. Kicsit arrébb vonult, ahol több hó akadt, mert a közelben már minden pelyhet felhasznált. Folytatta a gurigázást, szuszogott és lihegett, izzadt homlokát sűrűn törölgette. Időnként egy-két delikát ’Húúúú a francba…’ hagyta el ajkát, mikor eszébe jutott, hogy mégis meg kellett volna venni azt a bélelt kesztyűt a piacon.
De a fagyoskodó ujjak dacára, elkészült az újabb termetes hólabda. Nagyokat nyögve felemelte, és apró léptekkel odatotyogott vele az első gömböchöz. Rárakta és némi igazítás után úgy ítélte meg, hogy nem kell szégyenkezni a hónémber karosszériája miatt. – Már csak a fej van hátra – sóhajtott boldogan Sünike. Ripsz-ropsz összegyúrta azt is, hiszen a harmadik gombócnak már nem kellett nagynak lennie. Ráhelyezte a másik kettőre, majd pár korrigáló simítás után ellenőrizte, hogy kellően szimmetrikus-e. Két dudort még középtájt odavarázsolt, hogy aerodinamikailag a hólény ellenállóbb legyen a süvítő szelek ellen. Jöhet a smink – konstatálta Sünike. Emlékezett, hogy a spájzban kell még lennie a krumpli alatt néhány méretes sárgarépának. Beszaladt a barlangba, és pár perc kutakodás után rá is lelt a kérdéses orrpótlékra. Visszafelé hóna alá csapta Morzsi lábosát is, mondván jó lesz tökfödőnek. Persze ezt már Morzsi sem nézte jó szemmel, hiszen hogy jön ahhoz bárki is, hogy az Ő lábosát valaki is magához vegye, pláne valami albínó matróna kopasz fejét eltakarandó. Brrrrr… De Sünike élt ebgazda jogaival, és bár nadrágja szárán csimpaszkodva vonszolta végig kutyusát a barlangtól egész a hónémberig, de megfosztotta kedvenc csahosát zománc edényétől, és igazodva a cromagnoni divathoz, kissé hetykén félrecsapva, a hóember kobakjára húzta a lábost. Az acsarkodó Morzsival a sarkában a keresett egy vékony faágat, és abból formázott szájat teremtményének. – Mi is kell még? – töprengett, és közben egyfolytában nyugtatta kutyáját. - Valami még mindig hiányzik! – morfondírozott, és agyában villámgyorsan forgatta a tankönyvek lapjait, egy klasszikus hónémber rajza után. – Hát persze! – csapott a homlokára – Nincsen szeme! Igen ám, de szén egész Leander-völgyben nem volt akkortájt. Az agyhullámok már a koponyáját nyaldosták, és szinte a dagály veszélye fenyegetett, mikor megszületett az üdvözítő megoldás: - A krumpli a spájzban! Rohanvást vissza, pár lecsókolbász karika Morzsinak, hogy megnyugodjon, aztán jöhetett a két apró, de egyforma kolompér felkutatása. Akadt is két fonnyadt burgonyagumó, ami evésre már úgyis elégtelen lett volna, de így nagyon fennkölt célt szolgálhatott.
Miután a szemek is a helyükre kerültek, Sünike didergő ujjait a szájába kapva, pár lépésre eltávolodott frissen született teremtményétől, hogy globálisan tudjon gyönyörködni a Miss Hónémber 2002 esztétikai látványában. Szétáradt testében a boldog és örömteli tudat, hogy tökéleteset alkotott. Épp egy elégedett és vidám mosolyra húzta a száját, és azon gondolkodott, hogy kit fog megkérni hogy lefotózza saját magát a Hóhölggyel, mikor Morzsi kihasználva az adódó alkalmat rárontott szegény hónémberre.

Szerencsétlen eb csak a lábosát akarta visszaszerezni, de ez nem ment anélkül, hogy fel ne döntse Sünike alkotását. A hóspiné dobott egy hátast, és szempillantás alatt Morzsi hatása és lábai alá került. Sünike még kettőt sem tudott pislantani, és máris megtiporták teremtményét, akinek tagjai szanaszét hevertek és immáron hajadonfőtt, szemrehányó pillantással panaszkodott föléje tornyosuló alkotójának. Morzsi már méterekkel odébb szaladt a zsákmányként elorzott lábossal, és nem tudta mekkora szomorúságot okozott gazdájának. Hát így történt Sünike első hónémber építése… Aki nem hiszi járjon utána, aki hiszi boldog ember!

A zene az kell

A Valahol Európában egyik dala. Zeneszerző Dés László, dalszöveg Nemes István. Énekel Kulka János.

Mikulás 2

Akkor pár szó a tegnapi estéről. Ötre mentem az Óvodába, hogy magamra öltsem a Télapó hacukát. Jött két krampusz is, Domi és Gergő. Míg én a ruhát húztam magamra, addig ők valami festékkel feketére mázolták az orcájukat. Elég ijesztőre sikeredett a sminkjük. Utána kocsival a Főtér közelében megálltunk, és vártuk a Jelet. Sajnos voltak késve érkező szülők és csemeték, akik elől bujkálni kellett, és az istennek se akart felcsendülni a "Télapó gyere már". Később jött a hírnök, hogy nem működik a mikrofon, ezért nem is fogunk hallani semmilyen dallamfoszlányt, de igyekezzünk, mert a gyerekek már turbó fokozaton zsonganak. Elindultunk. Elől a két krampusz csengőt és kolompot rázva, mögöttük én, botra támaszkodva, öreges léptekkel. A színpad előtt már ott várakozott a szánkó, amin helyet is foglaltam. Egész jelentős tömeg gyűlt össze, elől a gyerekek, mögöttük a szülők. Köszöntöttem mindenkit, sajnálkozva, hogy még nem esett le a hó, ezért a focipályán kellett hagynom a rénszarvasokat. Az óvodások és iskolások is készültek versekkel, dalokkal, jutalmul mandarint és szaloncukrot kaptak. Sőt a végén még a bátrabb szülők is kaphattak egy-egy csemegét. Nagy meglepetésemre egyszer csak Nusika perdült elém, és kérte a Télapót, hogy Ő is énekeljen. (Szegény nem tudta, hogy milyen beteg vagyok) Végül kiegyeztünk egy duettben, sőt Terike is csatlakozott hozzánk. Csak az volt a gond, hogy egy általam ismeretlen dallal rukkolt elő, és a Mikulás mégsem maradhat szégyenben, ezért makogva próbáltam kísérni a dalt. De persze élveztem a dolgot, mert spontán volt, és a jókedv lengte be az egész estét. A végére egész jól belejöttem szerepembe, sőt át is estem a rénszarvas másik oldalára, mikor áldást osztottam az általam kedvelt felnőtteknek. De jöjjenek a magukért beszélő képek:

Az a két bazi nagy cső a szán rúdja ...

Nusika oktatja a Mikulást ...

Az áldásosztó ...

Mikulás

Holnap már december 6-a, vagyis a jó gyerekek és felnőttek várhatják a Mikulást. A faluban felkértek, hogy legyek én a Télapó, és könnyen lehet, hogy az az abszurd helyzet áll elő, hogy a krampuszok nagyobbak lesznek, mint maga a Mikulás. Mivel minden tisztséget komolyan veszek, és a gyermeki lélek fura kérdéseket tud feltenni, ezért úgy határoztam, kicsit kutakodom eme témakörben, mit érdemes tudni, amire én is kíváncsi lettem volna pöttöm koromban. Ennek kapcsán a következő kérdéseket intézem Hozzátok:

Tudjátok-e, hány rénszarvasa van a Mikulásnak? És hogy hívják őket?

Ausztráliában vajon mi húzza a Télapó szánját?

Melyik országban dobják kandallóba a Mikulásnak írt levelet?

Van felesége a Mikulásnak?

Ha esetleg van valami, amit szeretnétek megtudni a Mikulástól, akkor tegyétek fel bátran, közösen biztos megtaláljuk a választ.

Daráló 775. rész

Mostanában a blog programozásán töröm a fejemet. Ez HTML és JavaScript modulok beszúrásával történik, a lényeg, hogy ezáltal olyan dolgokat is meg lehet csinálni, amit alapból nem ajánl fel a blogot működtető "motor". A neten sokféle programocska található, ami képes felturbózni egy oldalt (lásd például az óra oldalt, alul), de ezeknek az a bajuk, hogy valakinek az ízlésvilágát tükrözi, és nem feltétlenül egyezik az én elképzelésemmel. Példának okáért most kerestem egy MP3 lejátszó rutint, de a reklámot nem tudom leszedni a lejátszó gomb alól ... szóval mindig az a jó, amit maga csinál az ember.

VU találkozó

Bár nem vok a rövidítés híve, mert ettől csak korcsosul a nyelv, de nem akartam túl hosszú címet. Ám lerántva a leplet, a VU nem más, mint Váratlan utazás. Bizony, Sara, Felicity, Felix, Gus és persze Hetty néni. Talán nem szerénytelenség, ha elárulom, hogy tagja vagyok ama társaságnak, akik eme sorozat köré építettek egy rajongói klubot. Bár rosszul fogalmazok, hiszen én nem építettem semmit, - azt Kozák Zsolt tette - , én csak szimplán csatlakoztam a már meglévő 50-60 fős közösséghez. Aki ismeri Lucy Maud Montgomerry munkásságát, az tudja, hogy az Anna filmek ugyanígy ide tartoznak, hiszen sok közös szereplő van, hogy mást ne mondjak Marilla vagy Rachel Lynd. Tehát igazából Avonlea rajongókról kell beszélnem. Még akkor is, ha a rendezvények maguk többször foglalkoznak a King tanya eseményeivel. 2002 óta él ez a baráti közösség, évente 2-3 találkozó van, és legalább egyszer maratoni filmvetítés. Most is erre voltam hivatalos, a Népliget oldalában található Hotel Platánuszba. 

11-kor kezdődött a műsor, és először Nóri élménybeszámolója következett, aki nyáron volt Kanadában, és elment a Prince Edward szigetre is, ahol a regény játszódik. Fényképekkel és kedves történetekkel tárta elénk az ottani légkör hangulatát. Utána volt egy kis ebédszünet, ami piknik alapon zajlott. Aztán kezdődhetett a filmvetítés. 4-5 rész volt betervezve az első évadból. Én is úgy terveztem, hogy végig maradok, de sajnos csütörtökön a foci túlságosan megviselt, és még mindig alig tudtam járni. Illetve járni még csak-csak, de ülni aztán tényleg kínszenvedés volt. Isiász vagy lumbágó vagy mi a frászkarika a neve ennek a sorscsapásnak ... Pedig élveztem a műsort, majdnem olyan volt, mintha moziban ültünk volna, 4x2 méteres kivetítés volt, és a hang sem egy dobozból jött. De a muszáj nagy úr.

Láttam, Zsolt csinált fényképeket, majd ha eljut hozzám is, akkor ideteszem illusztráció gyanánt. Addig is, egy kis kedvcsináló párbeszéd a filmből:

- Azt írja az újság, hogy ismét meghaltak ketten tuberkolózisban.

- Hol van az a Tuberkolózis?

- Akárhol is van, jó lesz elkerülni, mert valami járvány lehet ott, hogyha ennyien meghalnak.

Nektek nincs Lujza és Jenő érzésetek?

Nagy Versmondás

Ismeritek ezt a kezdeményezést? Bevallom, én most hallottam erről először, de nagyon tetszik az ötlet. A lényege, hogy publikusan, 100-150 fő együtt mond verset. 2008 óta létezik ez a "mozgalom". Most volt a tévében, az M1 adón, az idei közös szavalás székesfehérvári állomása, Jordán Tamás irányításával. Egy nagy

kartonon fel volt írva Vörösmarty Mihály  A vén cigány verse és azt mondták a diákok. Jordán Tamás mint egy karmester adta meg a vers ütemét és ritmusát, így nem fulladt kakofóniába az egész. Igaz, kicsit olyan jellege volt, mint a Kossuth téri tisztavatás eskütétele, de mégis felemelő és hangulatos volt, és a fiatalok zöme élvezte is. Talán nem tévedek, hogy ez egy életreszóló emlékük lesz azoknak akik részt vettek ezen az eseményen.

És nem lenne teljese ez a  bejegyzés, ha nem írnám ide az idea szellemi atyjának nevét, aki nem más, mint Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész. Nem tudom, máshol a világon van-e ilyen kezdeményezés, de mindenképp örülök, hogy nálunk létezik a kultúrának effajta terjesztése.