Évzáró

Tegnap felrándultam Pestre, mert az a közösség, akiket a jóga tart össze, és ahol néha én is vándormadár vagyok, búcsúztatta az idei évet. Ennek helyszíne a Bosnyák térhez közeli Mix R pizzéria és étterem volt. Az est nagyon kellemesen telt, főleg. hogy némi irodalmi színezetet is kapott a találkozó. Az lett megbeszélve, hogy nem ajándékokat viszünk egymásnak, hanem szép verseket, esetleg dalokat. És minő véletlen, mikor beléptünk a vendéglőbe, kiderült, hogy a hely és ennek szellemében lett kialakítva. Ugyanis a különterem rendkívül egyéni módon volt feldíszítve, és ezáltal nagyon belopta magát a szívembe. Szeretem, ha valaminek van stílusa, és ha abban érződik az egyéniség. Kénytelen vagyok sokat papolni, mert mint oly sokszor, most is elfelejtettem fényképeket csinálni. Na, de hogy ne maradjon nyomomban balladai homály - a falakon körben igazi, régimódi festménykeretben fekete iskolatáblák voltak elhelyezve, és rajtuk fehér krétával kisiskolás, folyamatos írással - ahogy még anno tanultuk - különféle idézetek szerepeltek. Márai Sándor, Müller Péter, Rejtő Jenő. Magvas gondolatok, vicces észrevételek. Gondolom a karácsonyi időszak apropóján, mindegyik táblán volt fenyő girland, pár díszes gömbbel. És akkor engedjétek meg, hogy két idézettel ide varázsoljam a hely szellemét.

"Jön a nő! Mindig így kezdődik! Vigyázat! Figyelem! A férfi mindent kiszámít alaposan, előrelátóan, precízen, véglegesen. És erre jön a nő! Másodpercenként százhúsz kilométeres hazugságokkal, lihegve, hadarva, szemlesütve, ájuldozva vagy mosolyogva; egyszer csak jön, és mindent halomra dönt! Aztán leül e halomra, és kipúderezi magát. És őszinte részvétét fejezi ki. Óvakodjunk a nőtől! A legegyszerűbb mindennapi fogalmak is zavarosak lesznek, ha nővel kapcsolatban akarjuk tisztázni őket." (Rejtő Jenő)

Valamint:

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van." (Müller Péter)