Szenteste sem telt el társadalmi esemény nélkül. No, nem az éjféli misére gondolok, de azért annyira nem is távoli a dolog. A gyerekek betlehemes előadást mutattak be a templomban, és a kórus lett felkérve, hogy a
zenei aláfestést mi produkáljuk. Az időpont elég érdekesen lett kiválasztva. Mivel a falu papja még két közeli településen ténykedik, ezért az éjféli mise időpontja 10 óra. Innen lett visszaszámolva, hogy mikor kezdődjön a gyerekek műsora. Negyed tíz lett végül. Szépen sikerült a műsor. Voltak angyalkák vagy tizenketten, pásztorok vagy öten, napkeleti
bölcsek királynak öltözve, és persze József és Mária. Amilyen gyarló lélek vagyok, nekem a barika tetszett a legjobban. Ja, és majdnem kihagytam a narrátor szerepét. Bár hideg volt a templomban, de szerencsére az ülések fűtöttek. Bevallom, én a műsor után eljöttem, még sokat kellett volna várni a mise kezdetére.
Másnap végre felbukkant a nap az égen, és ez engem is előcsalt odúmból. Sajnos teljes mértékben kézzelfogható, hogy a mozgás hiánya milyen egészségromboló hatást fejt ki. Fáj a derekam, viszket és ég a szemem, petyhüdtek az izmaim. A civilizáció átkai. Na de most végre kedvet éreztem egy kis sétához. Csak úgy céltalanul, bóklászva, Picúr kíséretében. Megkerültem a kísértetházat, leballagtam a faluba, megkerültem a tavat, át síneken és fel a dombon. Ja és közben átugrottam a Morgó patakon, amit Picúr is ügyesen abszolvált. Egyszercsak megrökönyödve észleltem, hogy egyazon helyről két nagy ragadozó madár röppent fel. Mondom magamban, ez nem lehet véletlen, és csakugyan, mikor arra a helyre értem,
ahonnan elrugaszkodtak, az alábbi látvány fogadott. Tudom, kicsit riasztó, de a természeti törvények már csak ilyenek. (Ja, és most nem téglákra gondoltam, azok sajnos az emberi természetről árulkodnak.) Kicsit tovább sétálva meglátogattam Árpiék kecsketanyáját. Éppen etetési időszak volt. Árpit egyből kifaggattam a kecsketartás fortélyairól. Bevallom egy ideje kacérkodom a gondolattal, hogy két gidát én is beszerzek. Nos, megtudtam, hogy hobbi célra itt is jobbak a nőstények, mert kevésbé büdösek. Viszont a fákat körbe kéne kerítenem, mert ezek a jószágok mindent rágnak ami zöld vagy zsenge. Ja, és megtudtam, hogy a "vén kecske is megnyalja a sót" korántsem légbőlkapott. A takarmány és a víz mellett a harmadik alapvető igénye a mekegő egyedeknek a nyalósó. Még jobb ha szelénes vagy vitaminos az a só, de ínséges időkben a konyhasó is megteszi. Picúr is élénk érdeklődést mutatott az állatok iránt, eleinte kicsit kergette őket, de aztán fordult a kocka, a kecskék megszokták a jelenlétét, és akkor ők közeledtek a csahos felé. Picúr kellően megszeppent, ijedtében ráült saját farkára. És akkor egy kép a nyájról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése