Reklám

Az alábbi eszmefuttatás nem az én tollamból született, de ide tettem, mert:

1. szeretnék én is ilyen jól írni,

2. annyira mókás, hogy szerintem nektek is tetszeni fog, és kár lenne kimaradnotok belőle.

Kb. fél éve követem nyomon Alfimacsek kalandjait, és komolyan mondom, az egyik írás jobb, mint a másik. Azóta megtudtam, hogy könyv is született a történetekből, és így fény derült az író személyére is: Simon Tamás. Ezúton is gratulálok neki.

Reggel, amikor felkelt a Szőri, akkor körbevettük, hogy enni szeretnénk, de mondta, hogy ott van a tálban a kaja, azért van ott, hogy egyetek belőle. Mondtam, hogy abban már kevés van, tehát adjál nekem megfelelő mennyiséget és erre kitalálta, hogy bekeményít és addig nem kapok újat, amíg fényesre nem nyalom a tálat. Mondtam, hogy műanyag bazmeg, az nem fénylik, meg egyébként sem fogok a kicsinyes zsarolásaidnak engedi, tehát most éhségsztrájkot tartok. Mondjuk azt nem értem, hogy miért nem fogja fel azzal a dinnyényi fejében diónyi agyával, hogy a száraztáp zúzalék az minden, csak nem étel. Természetesen erre is van válasza, mégpedig az, hogy nem úgy kéne zabálni, hogy az egyik sarkát leharapdálom a tápnak, a többit pedig beleköpöm a vízbe, amitől az megbüdösödik egy másodperc alatt és akkor meg inni nem vagyok hajlandó, hanem kultúrlény módjára kéne elfogyasztani az étket. Kérdeztem tőle, hogy te, aki már hamburgerevő versenyen is volt és ott emberi mivoltából kivetkőzve tömte a pofájába a burgereket, teneked tényleg jogod van beleugatni az étkezési szokásaimba? Azt mondta, hogy az más, meg az csak egyszer volt, én meg minden nap mást sem csinálok, mint azt, hogy szétköpködöm mindenhova a kaját. Erre mondtam neki, hogy hozzál nekem Rojálkánont, azt nem köpködöm szét, mert az nem szar, de erre meg közölte, hogy az olyan drága, hogy minimum a reklámarcának kéne lennem, hogy hozzájussak.

Tegnap szeletelte a csirkemellet, beletette a serpenyőbe és büdös szaga lett, erre ledobott egy darabot elém, hogy kóstoljam meg, mert biztos romlott, amire mondtam neki, hogy idefigyeljél Balfasz úr, nem vagyok konyhamalac, meg szerintem elbasztad a viszonyrendszert, mert te vagy értem és nem én érted és közölte, hogy ez nem teljesen így van, hanem egymásért vagyunk. Mondtam, hogy ne szentimentáljon, a csirkemell szar, menjél ugatérozni a boltba, de mondta, hogy nem megy le, mert akkor felgyújtja a picsába az egészet, úgyhogy előbukkant belőle újra a kultúrlény.

A székén aludtam és méltatlankodtam, amikor kivett belőle, mert le akart ülni, hogy növessze még egy kicsit az amúgy sem fokhagymagerezd, inkább fokhagymaültetvény méretű seggét benne. Mondta, hogy az egész lakásban szerteszét van annyi alvóhely, hogy el lehetne szállásolni egy macskahadsereget, miért pont az ő széke kell nekem, én pedig azt válaszoltam, hogy egészen pontosan azért, mert a világ azért lett teremtve, hogy kényelmesen aludjak benne. Közölte, hogy egy kicsit nagyobb az arcom a kelleténél, én meg mondtam, hogy nem és nem tehetek róla, hogy a tükörben leltem meg az istenképem. Erre persze elhajtott, mint egy biciklit.

Ja, meg annyira röhögtem tegnap, amikor letöltött a hiperokos telefonjára valami programot, amitől majd kockás lesz a hasa, és szenvedett a feladatokkal, aztán amikor magamhoz tértem, hogy mit ráng ez a földön telefonnal a kezében, mint egy reumás teknősbéka, akkor mondtam neki, hogy nincs rá bizonyítékod, hogy nem kockás a hasad, mert lehet, hogy az, csak van fölötte két vödör háj, meg amikor ülsz, akkor a melled is rálóg, úgyhogy végül odáig fajult, hogy bezárt a fürdőszobába gondolkodni, de én nem gondolkodtam, hanem belerángattam a fürdőszobaszőnyeget az alomba és bekentem szarral. Nincs még egy macska, aki ennyit sanyarogna ...

És akit érdekel a cica további sorsa: http://alfimacsek.cafeblog.hu/2013/12/18/170/