Így főzünk mi

Sajnos kóstolóval, de még fényképpel se tudok szolgálni. És igazából nem az étel miatt ragadtam billentyűzetet, hanem Grafi miatt. Történt pediglen, hogy zúzapörköltre fájt a fogam. Persze sok másra is, de a zúzapörkölt az, amit meg is tudok valósítani, és így elérhető számomra. Szóval kiosontam a konyhába, de az első hűtőszekrény zajra már Grafi is ott téblábolt. Mondjuk ez nem meglepő, mert valahányszor arra veszem az irányt, ő már ott sündörög a lábamnál, és már többször próbált "elgáncsolni". A hagyma aprítását még kellő önuralommal viselte, de mikor a hússal kezdtem dolgozni, akkor már nagyon hegyezte az orrát. Sőt két lábra állt, és megmutatta, hogy eléri a konyhapultot, ha úúúgy hozná a sors. (Mellesleg míg kicsi volt fel is ugrott a konyhapultra, de erről pajkos pofonok leszoktatták, és azóta igazán jól nevelt. Mondjuk ha igazán éhes lenne, akkor biztos felugrana, de akkor jogos is lenne a részéről.) Aztán persze az áhítatos, esdeklő szemek megtették a hatásukat, és dobtam neki koncot, de pechjére pont beleesett a vizes edényébe. Ott bámulta a víztükröt, és nem értette a dolgot, én meg kíváncsian vártam, hogy a kis fejében milyen megoldás születik. Végül egy meglepő módszerhez folyamodott, úgy döntött, hogy leissza a vizet a zúzáról. Lefetyelt is bőszen, de épp előtte töltöttem fel a tálkáját, szóval degeszre kellett volna innia magát, mire a hús szárazra kerül. Így inkább kivettem neki, és ő boldogan falatozott. Persze utána újra jött kunyerálni, de én is tudok kérgesszívű lenni. 

Egyébként nagyon finom lett a zúzapörkölt, aki siet még kaphat belőle ...