Útkeresés

Talán keresem az utam. Talán keresem a célom. Az értelmet, ami átlök az egyik napból a másikba. Vajon véletlen, hogy most akarom megtenni a Camino-t? Vagy hogy Jehova tanúival társalkodom? Bár nem érzem, hogy más ember lennék, mint ezelőtt egy évvel, de az tagadhatatlan, hogy a spiritualitás valahogy jobban körülfon, mint korábban. Továbbra sem hiszek Istenben, de szívesen elgondolkozom a hit és szeretet kérdésein. És az is egy fejlődési szakasz számomra, hogy Isten és Jehova nevét nagybetűvel írtam, ami nyilván egyfajta tisztelet a részemről. És miért most olvasom A portobellói boszorkány című regényt? Sok apró építőkocka, ami helyezkedik, izeg-mozog, mintha valamivé akarna válni, és a sok látszólag értelmetlen elemi részecskéből egyszercsak összeáll valami. Mint mikor belül vagy egy labirintusban, kóvályogsz, bizonytalanul téblábolsz jobbra-balra, aztán a filmfelvevő kamera átmegy felülnézetbe, távolodik, befogja az egészet, és Te, mint szemlélődő rájössz, hogy az útvesztő igazából egy szabályos mértani alakzat, és nem nehéz kitalálni belőle, ha egyszerű szabályokat követ az ember. :) Azt hiszem ma nagyon filozófikus hangulatban vagyok. Feltehetőleg a könyv olvasása váltotta ki belőlem. De döbbenetes igazságokat korbácsol fel bennem egy-egy mondat, amin azért érdemes elgondolkozni, mert szerintem ebben rejlik a hit, vallás, egyház szentháromság ellentmondása. És a sorrend nem véletlen, ahogy "papírra" vetettem. De, hogy jobban érthető legyek álljon itt az a részlet, ami a felbolygatott:

"Történészként megelégszem az adatgyűjtéssel, illetve annak az ellentétnek az elemzésével, amely az imádás szabadsága és az engedelmesség kötelessége között feszül. Vagy más szavakkal: az 'Isten mint a világ ura' és az 'Isten mint a világ része' között. Vagy az emberek két nagy csoportja között: az egyiknek a tagjai összegyűlnek valahol, és spontán módon ünnepelnek, míg a másiknak a tagjai bezárkóznak valahova, ahol megtanulják, mit szabad, és mit nem."

Ugye milyen jól leírja, hogy mi a bajom az egyházzal? A könyvnek még nem értem végére, de bátran merem ajánlani - persze főképp azoknak, akik szeretnek töprengeni az Élet nagy dolgain.
És egy buta mondat a végére :) : Örülök, hogy nem csak focisták tudnak híressé válni Brazíliából.