Lezajlottak az ünnepek. Szerencsére gyomorgörcsök, epebántalmak nélkül, úgy rendje és módja szerint, ahogy minden más évben is. Állatkák sem szaladtak széjjel a szilveszteri durrogtatás során, pedig igazán "kitettek magukért" a helyi lakosok. Mintha évről-évre színesebb, változatosabb és hosszabb petárdázás lenne. Ezzel kapcsolatban azért nehéz az eufória hangján szólni. Nem mondom, aki még nem látott tüzijátékot, annak ez hatalmas élmény, de aki látott már egyet, az látta az összeset. Tudom maradi vagyok és begyepesedett. És valahol a szívem mélyén érzem, hogy nincs igazam, de azért ezt a bolygót nem csak mi emberek lakjuk, sőt, az állatokhoz képest mi vagyunk kisebbségben, és mégis úgy terpeszkedünk ezen a sárgolyón, mintha jogunk lenne hozzá. Az állatok az ilyesmit tuti háborúnak élik meg, ahol repeszgránátok és srapnelek röpködnek a levegőben. És az ember nem ismer mértéket. Mint hallom, valamelyik arab országban 6 perc alatt 500 ezer petárdát durrogtattak el. Hát már nem tudják, mit csináljanak jó dolgukban - hogy csapnék a kezükre!
Szerencsére Picúr és Grafi jól viselte az égi robajt, és az egerek se vetődtek ki öngyilkos módon a terráriumból. Apropó Grafi! Ma őkelme leszerepelt. Hányszor hallani a tévében, hogy a háziállat figyelmezteti a gazdit, ha valami füstmérgezés fenyegető volta veszélyezteti a légteret. (Tudom képzavar, de most már maradjon így :) Erre Grafi még egy elszenesedett pirítóst se tud kiszagolni. Dől a füst a konyhából, ő meg csak itt heverészik mögöttem. A saját érzékszerveimre kellett hagyatkoznom, míg Grafi még a fejét se emelte meg. Volt itt olyan füst-köd, hogy rockkoncertet lehetett volna tartani. Hiába nyitottam ki az ablakot, a szag még órák múltán is terjengett a levegőben. Ráadásul az utolsó két szelet kenyeremet sikerült átadnom az enyészetnek, és levessel kellett jóllaknom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése