nem nyílik tavaszvirág,
a szél szirmot hint szemedbe,
s te nem érzed illatát.
Egy szál rózsa ragyog a jégen,
vörös szégyenfoltja láng,
alszik finom fagyfehéren,
hó dajkálja holt nyakát.
Kóbor kutyák jönnek, mennek,
megszaglásszák szirmait,
nyoma nincs itt érzelmeknek,
szétcincálják titkait.
Otthonod nincs, szennyet söpörsz,
koponyádon paróka,
melléd szegődött a közöny,
s földbe fagyott a rózsa…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése