Február 12

Február 8-án Jules Verne (Gyula) született, február 12-én (azaz ma) pedig Szabó Attila, akit feltehetően nem ismertek, hiszen gimnáziumi osztálytársam, és csak szűk körben híres. De nekem barátom, ezért gondoltam eme nevezetes nap alkalmából meglepem egy verssel.

Kedves Attila, drága barátom!
Kettős az érzés, tudom és belátom.
Az idő kereke forog kíméletlen, bizony,
de fogjuk fel vidáman, kerüljön az iszony.

Habár immár ötven lettél,
s talán picit öregedtél,
de bajszod kackiásan mered,
ugye te is elismered!

36 éve ismerjük már egymást,
és megéltünk ezalatt egy s mást.
Rendszerváltást, internetet
Való Világ döbbenetet.

De barátságunk töretlen, átível mindezen,
s köszönöm, hogy nyaranta ütőt fogsz énvelem.
És bátran mondom neked, az ultit se hanyagold,
több örömet szerez, mint hírneves Maja Gold.

Mit is mondhatnék még, ami szép és ünnepi?
Mi szívedet mámorban, kéjben fürdeti ...
Fotóalbumban a legbecsesebb szakszó:
A borítót készítette tehetséges Szabsó.

Békés melegség és családias légkör
óvjon meg a bajtól, didergető széltől.
Kívánok további élménydús éveket,
és emellett ne feledd a biztató lényeget:
Az ember annyi idős, minek érzi magát!
Ne rombold hát le a remény eme falát.

Kérlek, nézd el nekem versem szutykos báját,
szopogassuk együtt a butykos száját!