Az első lépcső

Hova is? Hát a Parnasszus felé! :) Magam, majd később kollégáim örömére már korábban is pennát ragadtam, és mindig jólesett a buzdításuk. De ez akkor a "mi kutyánk kölyke"-féle simogatás volt, ettől még nem éreztem magam írónak vagy ilyesmi. Gyorsan hozzáteszem, most sem érzem magam annak. Az Avonlea pályázat azért ragadott meg, mert egyik kedvenc regényem, és könnyen tudtam azonosulni a stílussal, lévén én is lelkitárs sőt tán kebelbarát :) Valamint szeretem a kihívásokat, a megmérettetéseket. És valahol nekem is tisztában kellett lennem azzal, hogy amit írok az "fogyasztható"-e. Szóval fejest ugrottam. A pályázatról kicsit későn értesültem, már csak szűk két hét volt hátra. De a tervem készen állt, először el kell merülnöm a történet légkörében, mintha én is egy lennék a szereplők közül, egy afféle külső megfigyelő. Tehát újra elolvastam a könyvet, az Anne otthonra talál-t. Azt hiszem az eredmény engem igazol, hogy ez jó gondolat volt. Közben fecnikre írogattam, hogy mi az, amit mindenképp szeretnék beletenni a novellába - lám a pontos műfaji meghatározást sem tudom, annyira dilettáns vagyok. Aztán mikor csurig voltam az érzésekkel, és szinte magam voltam Anne - mert akkor jó, ha átvedlesz főhőssé :) - nekiültem körmölni. 

Büszkén újságolom, sikerült megnyernem a pályázatot :) Az ujjongást próbálom pórázon tartani, de persze majd szétveti dagadó keblemet az elégedettség, hogy 30 pályamű közül a zsüri az enyémet méltatta leginkább. Az eredeti célkitűzés az volt, hogy a legjobb férfi író legyek. Így utólag azt kell mondanom, nem tettem magasra a lécet, rajtam kívül más pasi nem is írt :) De megszoktam már, hogy kilógok a sorból, én a kocsmában is kakaót szoktam kérni, és ezen már nem is szándékozom változtatni. Ám mielőtt valakiben valami torz gondolat fogalmazódna meg, nem vagyok se rózsaszín, se szivárványszínű, és csak a szívem meleg, nem a hajlamom. Szóval szépen indul ez a nap. Köszönöm azon olvasóimnak, akik szavaztak rám a közönségdíj érdekében, és akik elolvasták művemet (végig). 

Egérkaland (egy elveszett fejezet)