Hétvége

Az az igazság, nálam eléggé egybe folynak a napok. Szeretek korán kelni, ilyenkor a táj még egészen más orcáját mutatja. Mintha a természet is még a szemét törölgetné és ásítozna. Persze velem együtt. És be kell vallanom, télen utálok korán kelni, mert a sötétet gyűlölöm. (Na jó, erre is vannak (voltak) kivételek, de az már oly régen volt ...) Szóval számomra a korán kelés nem egy lelki dráma - és a másik örömteli érzésem ennek kapcsán, hogy még csak nyolc óra és már mennyi mindent megcsináltam. Ettől szinte mindig jó kedvem kerekedik, és ez utána meghatározza szinte az egész napomat. Nézzük például a szombatot :) A hatórai harangkongatás már a teraszon talált, ahol szemrevételeztem a birtokot, számbavettem a jószágállományt, elterveztem a napot. Picúr a lábamnál, a hátán tekergőzött, így kért némi hasvakarást, Grafi az asztalon nyújtózkodott és bökdösött felém a fejével. Megetettem őket, és míg ők lelkesen táplálkoztak, én felállítottam a kertben a szomszéd faasztalát és székeit. Ugyanis megkértek, hogy hozzam kicsit rendbe őket,

és anyagi áldozatra is hajlandóak voltak. Ez egy egykoron szebb napokat látott kerti garnitúra, amit a nap és az eső együttes ereje eléggé leamortizált. Valamint duhaj emberek is használhatták, mert törött végtagokat és lekettyent asztallapot is találtam. Messze nem vagyok ezermester - apám árnyékából nagyon nehéz volt kinőni - de megtapasztaltam, hogy odafigyeléssel, türelemmel, józan paraszti ésszel az ember képes a legtöbb házkörüli munkát elvégezni. És idővel a rutin is sokat segít, mert nincs annál jobb tanítómester, mint mikor elszúrunk valamit ... 

De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem (ezt a kifejezést nagyon szerettem gyerekkoromban - na jó még most is) szombatra már csak a festés maradt. A szomszédékkal vetettem vastaglazúrt, és azzal álltam neki festegetni. Elég sziszifuszi munka, mert a lécek közé oltári macerás betuszkolni az ecsetet, de festékszóróm nincsen, meg nem is igazán kedvelem, abban már nincs semmi művészi :) Az ilyen napsütéses időt az isten is a pemzli forgatására teremtette, kár, hogy elfogyott a festék, és nem tudtam befejezni a mázolást. Ám ami elkészült elégedettségre adott okot, és jóleső volt ránézni, remélem a megrendelők is hasonlóképpen fogják gondolni.