Dalest

Azt hiszem öt év távlatából már mondhatom, hogy hagyomány a tavaszi dalest. Nem kell nagy dologra gondolni, csak arra, hogy pár lelkes, dalszerető ember egy közös cél érdekében egy estét együtt tölt, énekelget, és ha már úgyis befűtjük a kultúrházat, akkor meghívjuk a falu lakosságát is. Az idei találkozó különösen jól sikerült, mert a végén egy kétfős együttes zenei támogatása mellett még táncoltunk is. A műsor alapvetően magyarnótákra épül évek óta, Nusika kicsit a német vonalat erősíti, ha már támogat minket a Német Nemzetiségi Közösség. Brigi és én, - bátorkodom kijelenteni - a fiatalabb vonalat képviseljük, mi inkább táncdalokat énekelünk. Brigi például a Fekete Péterből énekelt, én Ihász Gábort. Mindenki 3-4 dalt adott elő, és tangóharmónika kísért minket. Sajnos túl sok közös próbát nem tudtunk tartani, mert Matyi, a zenészünk már elköltözött a faluból. Szerepelt még műsorunkban Csaba, aki többnyire saját szerzeményeit adja elő gitáron, most is nagy sikere volt a "Márti a hajadon pók aki mászik a hajadon" című vidám dalával. Örömteli volt látni, hogy nyögvenyelős, akadozós próbák után milyen flottul zajlott a műsor. Az előadás elején és végén volt közös éneklés a nézőkkel, és Anyák napjáról is megemlékeztünk. Mátyás megmutatta nekünk milyen műsorral lépett fel a váci Harmónika Fesztiválon. Vidámság, önfeledtség jellemezte az estét. A szereplők kaptak kedves ajándékot. Belépti díj persze nincsen, de évről évre megkérjük a nézőket, hogy aki tud sütni valami süteményt, azt szívesen látjuk. Az önkormányzat pedig borral és üdítővel járul hozzá a rendezvényhez. Ha ez nem dínom-dánom, akkor semmi. Én még haza is hoztam süteményt, pedig mindenki degeszre ette magát. Na és ekkor jött az, ami még nem volt, a rendezvény egy óvatlan pillanatban átment házibuli jellegbe. Én általában szabódni szoktam, és nem erősségem idegen nők ölelgetése (mármint táncolásilag idegen), de az este folyamán cselsztonoztam is (jó lenne tudni, ezt hogyan kell írni)  egy esernyő segítségével, majd olyan ... izé ... fenék összeütögetőset produkáltam egy éltesebb hölggyel. Nem tudom ennek a stílusnak mi a neve, talán valami far-szamba ? Jaj, el ne felejtsem, hogy Ildikónak volt a legnagyobb sikere - ezt amúgy megszoktuk, hiszen ő énekel a legjobban - ezúttal a frappáns dalválasztásnak köszönhetően. Kicsit pajzán, de bízom benne, hogy csak érett emberek olvassák eme sorokat, hát idézek a dalból: "Pista, Pista, Pista bácsi, mit akar velem csinálni? A tisztességes kis csupromból fazekat akar csinálni!"

Szóval a hangulat fergeteges volt, valahonnan még egy svájci házaspár is előkeveredett, aztán volt összekapaszkodós táncolás, meg ami ilyenkor szokott lenni, csak épp a "Megy a Zsuzsi-vonat, kattognak a kerekek" maradt el. El ne felejtsem, a harmónika mellett egy dobos játszott, egy szabadnapos tűzoltó, és ő énekelt is, nem is értem a korábbi műsorban miért nem lépett fel. Délután hattól este tízig zajlott az esemény, igazi családias volt a légkör, egy pici kultúrházat kell elképzelni, és a "táncparkett" sem volt nagyobb 15 négyzetméternél. Ha később valakitől kapok fényképet, majd ide illesztem :) Bár alapvetően az irodalmi esteket kedvelem jobban, mert ott otthonosabban mozgok, de idén azt kell mondjam, kár hogy nincs minden hónapban egy ilyen "ereszd-el-a-hajam". :)