Bűvös szó! Olyan, mint a Probatbicol. Bár igazából nekem egy pocakos nyúl ugrott be a név hallatán, de aztán a könyv hátoldalán elolvastam, hogy egy manócskáról lesz szó. És kicsit beljebb lapozva már azt is láttam, hogy a teljes cím: Trapiti avagy a Nagy Tökfőzelékháború. Csodás könyv. Igaz, három oldal után ezt kijelenteni több mint merészség, de bízom a szerzőben. A három oldal alatt annyi mindent letett az asztalra Darvasi László, hogy nem csak meg- és leemelem kalapom előtte, de még zavartan gyűrögetem is. Ennyi szellemességet és leleményt! Legszívesebben bemásolnám ezt a három oldalt, de félek ez szerzői jogokat tiporna meg. De azt már végképp muszáj elárulnom, hogy Kavicsváron kezdődik a történet, ahol a bizurr-mizurr népnek rengeteg macskája van. Mikor az ellen rátör a városra, akkor csatasorba állítják a macskákat, akik félelmetes nyávogásba kezdenek. Az ellenség ettől azt gondolja, hogy harapós vadállatok és tortafaló szörnyetegek vannak a falakon belül, és megfutamodnak. :) Aztán a város másik különlegessége, hogy mindent fordítva mondanak.
"Ha a gyerekek azt mondták:
- Úgy szeretem a tökfőzeléket, a spenótot, és a karalábét! - akkor ez a mondat megint csak azt jelentette, hogy sajnos egyáltalán nem szerették a tökfőzeléket, a spenótot, és a karalábét, holott pedig mindenki tudja, hogy a tökfőzeléktől okosak leszünk, a spenóttól erősek, a karalábétól pedig bátrak."
" - Én se szeretlek téged soha! - kiáltotta a vőlegény, és megcsókolták egymást hosszan, s ettől fogva már nem vőlegény és menyasszony voltak, hanem férj és feleség."
És mondom, még csak három oldalt olvastam, most jön Kétszázötvenharmadik Nagyságos Emil története. Remélem sikerült kedvet csinálnom az olvasáshoz. Valamint még egy fontos mondat, ami szintén a hátoldalon áll: Mese a szeretet és a trapitizés erejéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése