Biz' isten egy időre bedugaszolom magam, csak még ezt az egy verset szeretném egy kicsit reklámozni (kedvencem a "párját ritkítja", ez valami fergeteges :) :
Kellős Éva: Anyanyelv
Magyar vagyok,
s ha számba idegenek szavakat oltanak ,
kiköpöm, mert nincs az az akarat,
amely rám kényszeríthetné más nyelv erejét,
lájlkoljam, ha tetszik, bjuti! mondjam, ha szép,
mázlinak hívjam a jószerencsét,
okét mondjak igen, hellót Adjon Isten helyett,
nekem az aha nem volt, és nem is lesz felelet.
Magyar vagyok,
tudom, mit jelent levesben a gulya,
a kuvaszról tudom azt, hogy kutya,
és ha a jószág mellettem dorombol,
hallom, hogy a cirmos, és nem a komondor.
Tudom, hogy nem bűn, ha valaki a párját ritkítja,
és a böllér elől hodályba, a konda fut sivítva.
Kies hegyoldalban nyílik csak boroszlán,
nádifarkas mellett azt mondom toportyán,
betyáros kedvem is csak magyarként lehet,
és konty alá valóval vidítom kedvemet.
S ha a cséplőgépre azt mondom, hogy csondér,
kevesen tudják, hogy gyártója volt John Deere.
A szűrt nem keverjük össze a subával,
és tudjuk, miért házasodik guba a gubával.
A rokolyára ne mondjuk, hogy szoknya,
tudjuk, hogy télen is működik a nyárikonyha,
szépapának nem a fess férjet nevezzük,
s a keresztnevet a családnév mögé helyezzük.
Nevetünk nagyot az angolokon,
mikor a szalonnára kiírják, hogy bacon
géniuszainkat hívjuk úgy: lángelme
a textilt szólítsuk szebben: kelme.
Csodaparipára mondjuk azt, hogy táltos,
tisztaszobába tesszük ki a vánkost,
a lúdra, ha kövér sem mondjuk, hogy hattyú,
balkézről jött gyerek mára már nem fattyú.
Ha bele is botlunk a nyelvünkbe párszor,
van annál szebb szó, hogy csordapásztor?
Kerítőhálóra mondjuk azt, hogy gyalom,
s ha valakit szeretünk, abból lesz angyalom,
tápióban laktak erdei emberek,
ha messze futnak mondjuk: illa berek,
veszik a nyelvünkből sok ezer magyar szó:
dikó, gyikó, lésza, azaz a nyoszolyó,
nem is tudjuk lassan e nyelvi zűrzavarba'
mit jelent a gádor, s mit a kacabajka ...
Magyar vagyok,
s ha számba idegenek szavakat oltanak,
kiköpöm, mert nincs az az akarat,
hogy elhagyjam az anyanyelv csodáit,
maradjon ez így, - még nagyon sokáig.
:-)
VálaszTörlésErről Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke c. verse jutott eszembe, az is hasonló gondolatú.
Igen , igazad van! :) És ismered Bencze Imre Édes, ékes apanyelvünk című versét? Sinkovits Imre olvasta fel anno. Az is parádés :)
TörlésIgen,ismerem, még bakelit lemezről hallgattam hajdanán... :-D
VálaszTörlésHa jól sejtem szereted a verseket :) Kedvenc versed, kedvelt költőd?
TörlésSzületett romantikus vagyok, Juhász Gyula áll a legközelebb a szívemhez, de a humort is kedvelem, Romhányi betű-etűdjeit kívülről tudom. :-) Egy kedvenc nincs, több is a szívembe fér...
VálaszTörlésÓóó, az jó :) Nekem Radnóti az elsődleges kedvencem (talán élete miatt is), másoktól inkább egy-egy vers tudott hatni rám. Meg persze hangulatfüggő is ...
TörlésDarvas Szilárd : A nő teremtése - kell-e többet mondanom? Romhányi is klasszis :)
Eddig nem ismertem Kellős Éva: Anyanyelv c. versét!
VálaszTörlésMár maga a cím is vonzott... hozzá a bevezető még kíváncsibbá tett. "Párját ritkítja"!
Már az első sorok olvasása után különös érzés futott át rajtam! Ahogy haladtam a versben egyre tovább, "lúdbőrös" lettem, és ez végig megmaradt!
Köszönöm, hogy feltetted a blogodba! Általad elérhető lett mások számára is, így nekem is!
Üdv: Dalida
Nagyon szívesen! :) Örülök, ha mást is magával ragad a vers szellemisége :) A többit is érdemes elolvasni.
VálaszTörlés