Váratlan utazás

Remélhetőleg ez a cím kellemes emlékeket idéz, de ha ez még kevés lenne, akkor hozzáteszem: Felicity King, Hetty néni, Felix, Gus Pike, Jasper Dale, no és persze mindenekfelett Sara Stanley. Ha jól emlékszem egykor vasárnap délutánonként adták ezt a sorozatot. És gyorsan hozzáteszem, az írónő Lucy Maud Montgomery, aki az Anne Shirley történeteket is kitalálta. Úgy 15 évvel ezelőtt Kozák Zsolt "szervezett-toborzott" egy baráti társaságot, akiknek eme sorozat népszerűsítése volt a célja. És persze most is az. Szóval a társaság él és virul, bár egyes tagok cserélődnek, felnőnek, elpártolnak, de van egy hű és kitartó törzsgárda, akik időnként összejönnek, találkoznak. Néha filmvetítés keretében, de olykor csak egy baráti csevejre egy kávézóban. Ez a mostani alkalom is ilyen volt, és én először vettem részt ilyen tereferén. Tízen voltunk, Zsolton és rajtam kívül volt egy meteorológus, könyvtáros, építész, könyvelő, statiszta és egy molekuláris biológus kutató :) és még pár fő akiknek nem derült ki a foglalkozásuk. Szóval jó széles a paletta. Kellemesen elbeszélgettünk munkáról, nyaralásról, színészekről, közös ismerősökről (mármint nekik közös), akik nem tudtak eljönni. A Liszt Ferenc téren, a Cafe Vian kerthelyiségében találkoztunk, nagyon finom volt a limonádé, amit felszolgáltak, és a sütik szerfelett ízléses tálalásban kerültek elénk. Igaz a méretük olyan modern-konyhás volt, a mindent a szemnek, keveset a gyomornak elvet szem előtt tartva. Összességében jól éreztem magam, négy órát voltam ott, és mások még tovább maradtak. Csak azt sajnáltam, hogy a Forma1 futamáról lemaradtam.

Prométheusz vs Tantalosz

Bűnös hiányosság részemről, hogy eddig nem ecseteltem Berkenye szépségét, történetét, érdekességeit. Biz' isten egyszer meg fogom tenni, csak először a megfelelő fotókat be kell gyűjtenem hozzá. De hogy ezt a sóvárgást némiképp enyhítsem, mesélek egy szép szokásról. Kicsit messzebbről kell kezdenem, de az Ádám & Éva részt azért átugorjuk. 

Berkenye gyakorlatilag egy völgyben fekszik, melynek alján szalad a Morgó-patak. És ez már így volt a Tudorok idejében is :) Az ófalu a patak bal partján fekszik, mi, "betelepültek" a jobb oldalon. A falu szélén a patak mesterségesen fel lett duzzasztva, és egy kedves tavacska képződött ezáltal. Megközelítőleg 400 méter hosszú, és úgy 50-60 méter széles. A közepén fekszik egy pici sziget, amire fahíd vezet. És most jön, amiért az egészet elkezdtem írni; esküvőket tartanak ezen a szigeten.

Úgy bizony! És ez így tökéletes! Nincs is annál szebb (szerintem), mint a természeten kebelén örök hűséget fogadni. A násznép a tóparton izgul és rágja a körmét, miközben az ifjú pár, az örömszülők és persze az anyakönyvvezető a szigeten teszik emlékezetessé a napot. A környék akusztikája miatt én a domboldalon ugyanúgy hallom a ceremóniát, mint azok, akik a közelben várakoznak. Ma például volt virágszirom dobálás is. :) Egyébként nagyon népszerű a házasságkötés eme formája, így nyár derekán szinte minden héten szemlélője és hallgatója vagyok egy-egy holtomiglan-holtodiglannak. (Belegondoltatok már eme kifejezés eredetébe? Ezek szerint nem volt mindig divat a válás ...)

Vidámság kontra mea culpa

Engedtessék meg nekem, hogy aktuális kedvenc képemet megosszam veletek. Nemcsak azért, mert macskapárti vagyok, de valahogy ebből a képből árad a vidámság, és rám például kimondottan jó hatással volt; mióta megláttam mosolygok. És ugyebár két ember között a mosoly a legrövidebb út. :)

Épp ezért nem illik ide, de ígértem, hogy hangya fronton küldök haditudósítást, szóval röviden: RIP vagyis rest in peace. Biztonság kedvéért befújtam őket valami spéci hangya és csótány spray-vel, vártam kicsit és szórtam nekik háztartási sütőport. A népi szájhagyomány alapján ezt megeszik, és kiszáradnak tőle. Uff, most aztán különösen morbid ez a kép egy tetemrehívás közepette. És nem is kacagok az eseten, mert szeretem én a hangyákat, a kertben az előbb is találtam egy nagy kupacot, mikor egy követ felfordítottam, és eszembe se jutott, hogy eltapossam őket, sőt érdeklődéssel figyelem. ahogy menekítik a tojásokat, de a ház azért mégis más. Majd szép lassan elrágják a gerendákat, és rám dől az odú! Ez ugyanis egy könnyűszerkezetes ház, favázzal.

Mellesleg ma a fészer tervezéséhez támadt hangulatom, a fejemben kezd összeállni a kép. Csak azokat 2.5 méteres OSB lapokat ne kellett volna hurcolászni. Attól eléggé kitikkadtam.

Berkenyei első csapás

Bevallom, az első gondolatom az volt, itt van az egyiptomi tíz csapás honi változata, csak nem sáskajárás formájában, hanem hangyainvázió képében. Ugyan is pár napja észrevettem, hogy a dolgozószoba padlóján pöttöm hangyák mászkálnak, sürögnek-forognak. Nézelődtem honnan eme turisták tömege, mert speciel hangyákat nem tenyésztek. Hát látom, hogy a konvektor alatt egy reszelék halmozódott fel. Olyan fűrészporszerű, és ott tüsténkednek ezek a hívatlan vendégek. Nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottam a dolognak, felporszívóztam a szutykot, és mentem a dolgomra. Másnap egy ugyanakkora adag "törmeléket" találtam a fűtőtest alatt, picivel több szorgoskodó állatkával. Hinnye - mondom magamban - ennek fele se tréfa, újra felporszívóztam az áldozatokat, de immár nem értem be ennyivel. Sajnos chemotoxot nem találtam, ezért befújtam őket férfi dezodorral, adtam a lyukba is rendesen. Mondtam nekik vagy megpusztultok, vagy egymásba szerelmesedtek. Nos, feltehetően ez utóbbi történt, mert a döghalál nem következett be. Sőt! Ma délben még csak közelítettem a szoba felé, és jééé, itt-ott egy-egy szárnyasbetét ... izé ... hangya. Elő a jól bevált vákumgenerátorral, és mint a fémkutatók pásztáztam a csővel, magamhoz rántva a szárnyas "fejvadászokat". Közelítek a kritikus helyhez, hát atya ég, szentjózsef, és mindenszentek! Blitzkrieg! Armageddon! Apokalipszis! Invázió! Temérdek szörny csattogtatta csápját és ádáz tekintettel bámultak felém. Körben a konvektor körül, fel az ablakig, és azt is körbe-körbe. Talán az volt a szerencsém, hogy még csak épp kinőtt a szárnyuk (de az is lehet, hogy két külön hangyafaj él ott szimbiózisban), lényeg, hogy repülni még nem láttam őket, csak bóklásztak jobbra-balra, de ijesztő mennyiségben. Feltehetőleg el is sápadtam, de ezt nem tudtam ellenőrizni. És milyen a sors illetve sorscsapás? Pont ekkor elszakadt a porszívó gégecsöve. Vagyis egy nem tervezett gégemetszés következett be. Na ez hiányzott még! Gyorsan kerestem egy vastag ragasztószalagot, és elsősegélyben részesítettem a készüléket, majd rohamra fel. Most úgy néz ki, az első csatát megnyertem, az ellen visszavonulót fújt. De gyanítom, csak egybe trombitálják a csapatokat, és újabb ostrom következik. Holnap mindenképpen kell vennem valami vegyszert. Genfi egyezmény ide, nürnbergi per oda, kénytelen vagyok bevetni valami ideggázt, aztán hulljon a férgese. Felderítő alakulatom jelentette, hogy gyanúsan nagy csend honol Hangyalandia területén, de félek ez vihar előtti csend. Holnap majd tudósítok, ha nem válok addig áldozattá.

Foci

Sajnos az olaszok elbuktak a tegnapi mérkőzésen. Pedig az esély meg volt a döntőbe jutásra, hiszen a 90 perc során szerintem ők voltak jobbak, de a sok jól fizetett kétballábas kihagyott mindent. Aztán a hosszabbítás már a spanyoloké volt, nyilván későn itták meg a Red Bull-t, és soká jelentkezett a hatása. A tizenegyesek pedig már félig lutri, bár nem értem, hogy a kaput miért nem lehet eltalálni. A hetediknek rúgó olasz (nevét fedje jótékony homály - ő úgyse fogja sosem elfeledni) olyan bődületes falsot rúgott, hogy talán még most is keresik a labdát. Remélem, ha már így alakult, akkor a döntőben újra a spanyolok fognak diadalmaskodni. Bár szeretem a brazilokat is, de azért nyerjen inkább Európa :)

commovente=megrázó, dischetto=büntető

Képrejtvény

Ha már lúd, legyen kövér, és akkor ezt a hónapot szenteljük a fejtörőknek. Itt egy újabb típus a vizuális elmegyötrők közül. Ezt kivételesen az én agyam szülte, utána már csak meg kellett keresnem a megfelelő képeket. Ne várjatok matematikai pontosságok, az asszociáció diktálta szavakat írjátok le ( a sorrenden persze nem változtattam), a képek ragokat, toldalékokat nem tartalmaznak, de ha ezt hozzáteszitek, akkor egy pofás kis mondat kerekedik ki belőle, ami minden bizonnyal ismerős lesz előttetek. Várom az ötleteket, még jobb lenne, ha Ti is csinálnátok hasonló feladványt.

----------------------------------------

(A képre kattintva az eredeti, tehát nagyobb méretben tudjátok megnézni.)

Szófelhő

Ismeritek a szófelhőt? Ha nem, akkor ezen gyorsan segítünk. Nagyon jópofa dolog, kár, hogy nem nekem jutott eszembe. Az alapja egy tetszőleges szöveg, novella, regény, vers. Egy program megszámolja a benne lévő szavakat, és abból statisztikát készít. Utána születik a grafikus ábrázolás, mert nem egy sima táblázat lesz az eredmény, hanem egy csinos ábra. Az ismétlődő szavak gyakorisága alapján az a szó nagyobb méretet kap, és tetszőleges színt. Utána véletlenszerű, kissé kusza, grafikus halmazba rendezi a szavakat. De minden további magyarázat helyett jöjjön egy példa. Direkt nem mondom meg, hogy mi volt az eredeti szöveg, szerintem kitaláljátok. Bemelegítésnek egy könnyebb, majd utána egy elgondolkodtatóbb.

Játék a pontokkal

Ebből vajon mi lesz?

Játék a betűkkel

Ki a szerző?

Vásárlás

Mivel hétvégén a városban jártam, ezért természetesen a bevásárlást sem hagyhattam ki a programból. A hűtő már kezdett úgy kinézni, mint egy hentesbolt Varsóban, a Szolidaritás idején. Ezt orvosolandó betértem néhány nagyobb diszkont áruházba, és telepakoltam az autót. Mint látszik, csupa hasznos, szemnek, szájnak kellemes dolgot vásároltam. Igazából a citromos Pepsi-t szeretem, de azoknál sajna nincs ilyen neves akció. Aztán hétfőn újult erővel folytattam a látványpince megalkotását. Mivel a földmunka nagyjából kész, ezért a zsaluköveket kezdtem összeszedni. A kert különböző "lerakataiból" felhalmoztam egy csinos kupacot a "barlang" bejáratánál. Grafi élvezte a felfordulást, minden zsalukőbe bekukucskált. Picúr is jött-ment velem, lassan csengőt kell szerelnem a talicskára.

Pihenésképpen a szomszédokkal trécseltem egy keveset, az oldalt látható növény az ő kertjükben virít. Tudjátok mi a neve? Olyan, mint egy indián név, cserszömörce :) Állítólag létezik belőle bordó is. Annyira megtetszett, hogy elhatároztam, én is ültetek egyet. Ja, és szépen virágzik a sárga izé is a kertemben, annak bezzeg nem tudom a nevét. Olyan tölcséres, és sásszerű levele van.

Nőstény őstény

Már amikor a szúnyogos cikket írtam, már akkor a fejemben motoszkált a fenti rigmus, miszerint: Köztudott tán, az az őstény, kiscicából jobb a nőstény.

Továbbá eszembe jutott egy vers, amit Kovács Sándor írt:

Szerelmes ősember monológ

Tetszik nekem az a nő,
a kócos-combos szép ünő,
amelyik épp bőrt kapar,
s törzséből úgy áll ki a kar
mint méretes vadkanláb.
Ő kell, nem adnám alább!
De mondd csak, hogy közeledjek,
hogy’ mondjam el leendő nejemnek:
ő lesz hatodik, meghitt társam
barlangunk szebbik balsarkában?
Megvan! Ajándék kell, cimbora!
Kő! Az lesz mázsás hímpora
szerelmem lepkeszárnyának.
Hogy? A nők nem erre vágynának?
Hát majd kap tőlem... mamuttrágyát!
Megörvendezteti szívem tárgyát
egy főzetre való, száraz tüzelő!
Hogy lássa az a nő, a szerelmet üzenő,
mily igaz érzés fűt,
adok néki két marék tetűt,
saját nevelésű, izgága csemegét,
cserébe szüljön nyolc-tíz csemetét!
Nászút? Hogyne, arra elviszem.
Hosszú haját tartja majd kezem,
erősen, ki ne csússzon ujjaim közül,
ha kalandos útra húzom táborunk körül.
Ha ráérek, majd néha megverem.
Érezze, még mindig tart a szerelem.

De még nem enyém a nő,
bátorság szívemben alig-alig nő.
Nincs bennem, csak józanság csupán...
Kérlek, bunkóddal vágjál jól kupán,
hogy édes kábulatban, részegen,
rugdossam meg jövendő, szép nejem,
ahogy az illem megkívánja.
S ő majd visszavinnyog... hátha.

Mert reménykedem - ez ős tény -
hogy tulajdonom lesz e nőstény!

Suzanne naplója

Szeretném egy kicsit megbolygatni az állóvizet, kavicsot dobni a tóba. Beszélgetni egy témáról, meghallgatni mások véleményét, ki mit gondol. Egy film kapcsán jött bennem ez a gondolat. A film címe Suzanne naplója, műfaja romantikus dráma. Christina Applegate egy orvosnőt alakít (üdítő volt látni a színésznőt egy ilyen komoly szerepben, bár kamaszlányként Kelly Bundy is jól állt neki), akinek szívproblémái vannak, meg is műtik. Aztán vidékre költözik, ahol megismerkedik egy festő sráccal, egymásba szeretnek. A probléma ott kezdődik, hogy a nő áldott állapotba kerül, de az orvosai nem javasolják megtartani a magzatot. Ő azonban ragaszkodik hozzá, bár a fiú is szeretné lebeszélni, hiszen az életét kockáztatja. Éles szóváltás alakul ki, mit a nő azzal próbál lezárni, hogy az ő teste, és hogy ő Orvos. A fiú persze zokon veszi, hogy figyelmeztetik szobafestő mivoltára, és egyetlen érve, hogy a szeretet hangján mondja amit mond. Erre a nő is megbékél, de szándéka tántoríthatatlan. Aztán később rosszul lesz, kórházba kerül, a srác szenved, hiszen nem tud mit tenni. Hirtelen orvosi közbeavatkozásra lesz szükség, de minden jól alakul, kiveszik a babát, aki egészségesen felsír, és az anya is átvészeli a műtétet. Tehát minden jól alakul, de én akkor is elgondolkoztam, hogy mi készteti a nőt egy ilyen irracionális döntésre. Hiszen három orvos is ellenezte ezt a döntést, és nagy baj is lehetett volna.

Nyilván én nem tudom átérezni, mit jelent anyának lenni - és ezért is érdekel más véleménye - de annyira elkeserít, hogy egy nő nem a szerelmét választja, hanem szerelme gyümölcsét. Boldogság csak gyerekkel lehetséges? Mi a motíváció? Miért nem elég, hogy valaki szereti az embert? És persze nem arról a helyzetről beszélek, mikor egészségileg minden jó és harmónikus a kapcsolat. Hanem a rizikó vállalásáról. A hősiességet megértem, mikor annak tárgya a szerelmünk, de egy még embrió állapotú utód, hogy tud ilyen erővel bírni? Felfoghatatlan ...

A film befejezése már nem tartozik a feltett kérdéshez, de azért elmesélem. Mikor a baba 4 hónapos lesz, a nő autóval a városba megy, útközben szívrohamot kap, balesetet szenved és meghal. Vele volt a babája is ... Aztán évekkel később a férfi újra szerelmes lesz, választottja állapotos lesz, a pasi megrémül, elbujdokol, de elküldi a naplót a lánynak. A nő immár érti a dolgot. Megkeresi a fickót, tisztázzák az érzéseiket és egymásra lelnek, most már fenntartás nélkül. A férfi vallomásának is van érdekes része, mikor arról mesél, mennyire nem tudta elengedni egykori feleségét, és hogy esténként hozzá beszélt a sötétben ... Szép film, jó film, merem ajánlani.

Kac-Kac Kukac

A fenti cím egy jópofa társasjáték neve, amit szombaton játszottam barátaimmal. Eredetileg le akartam írni a játékszabályt, de aztán kissé belebonyolódtam, mert vagy szűkszavún írom le, de akkor nem érthető a játék, vagy oldalakra rúg az ismertetés, viszont úgy meg nagyon szájbarágós. Ezért inkább megkerestem a neten a játékszabályt. Röviden csak annyit, hogy a képen látható a játék összes kelléke. Nagy előnye, hogy akár 10-12 ember is tudja játszani, bár hivatalosan 2-6 főre van tervezve, és már 8 évesen is részt lehet benne venni. Lehet izgulni, mások orra alá borsot törni, mi kel még? Jó szórakozást!

Vízitúra megbeszélés

Szombaton társadalmi életet éltem. Először meglátogattam apámékat, aztán onnan siettem a vízitúra megbeszélésre. Évről-évre, július elején egy baráti társasággal megyünk a Felső Tiszára kenuval kikapcsolódni. A dolognak igazi sportértéke ugyan nincs, mert többet csorgunk a Tiszán, mint evezünk, de a hangulat szenzációs, és olyan jó a természet részévé válni. Valami ősi vágy hajt sátorban lakni, mezítláb mászkálni, este bográcsban főzni, jókat beszélgetni a tábortűz körül. Nem azt mondom, egy egész életet így leélni elég macerás lenne, és egy idő után már hiányzik a számítógép is, de ez a tíz nap az év fénypontja. Nos, ennek részleteit beszéltük meg, hogy ki jön egyáltalán, hány napra, és honnan legyen az indulás, hová az érkezés. Az utóbbi években a társaság mindig két részre bomlik. Van a "kemény mag", aki kitölti mind a tíz napot, és vannak a hétvégi "nyaralók", akik 2-3 napra csatlakoznak a "sportemberekhez". Egy olyan köztes döntés született, hogy a Tisza tótól indulunk, szombat-vasárnap a környéken evezünk, aztán hétfő magasságában rendelünk egy zsilipelést, és lejjebb megyünk a Tiszán, talán egész Szolnokig. Az időjárás is közbeszólhat még, pontosabban a vízszint állása. Ugyanis a homokpadokon való sátorverés egyik feltétele, hogy reggel ne arra ébredjünk, hogy tocsogunk a sátorban. Volt már példa ugyanis erre is.

Persze a megbeszélés nem egy szigorú "konferencia", tehát menet közben ezer más témára is kitértünk, például arra, hogy állítólag az okos telefonokra letölthető szúnyogriasztó alkalmazás. Az elmélet arról szól, hogy a telefon bizonyos frekvenciájú hangot ad ki, ami a hímszúnyogok kéjes döngicsélését utánozza, ezért a nőstények csalódottan elkerülik a környéket. Hmmm. De hogy világos legyen, ez nem az én fantazmagóriám: http://eletmod.transindex.ro/?hir=2481 

Aztán később elkezdett csöpögni az eső, és megállapítottuk, hogy nyilván a szúnyogok pisiltek be ijedtükben. Beszélgetés közben ettünk pogácsát, rétest, pizzát és fagyit. Mikor valóban esni kezdett, bementünk a nappaliba és társasjátékozni kezdtünk. Erről a Kac-Kac Kukac játékról majd még írok többet, mert nekem módfelett tetszik, nagyon egyszerű, és akár szeles időben is lehet játszani. A hangulat jellemzéseképpen csak annyit, hogy éjjel 1 után jöttem el, tehát volt vagy fél 3, mire ágyba kerültem.

Jamie a csodalányka

El kell ismernem, időnként ellent mondok saját magamnak. Főleg mikor arról van szó, hogy ez meg amaz a kedvencem. Alig pár napja dicsértem a Szívek szállodája sorozatot - amit persze továbbra is imádok - de most a Comedy Centralon újra adják a Nevem Earl sorozatot, és erről eszembe jutott, hogy ez is a nagy favoritok közé tartozik, ahogy korábban a Monk a flúgos nyomozó. A Nevem Earl sorozat elsősorban Jamie Presley szerepe miatt tetszik, és nem csak a hölgy csinos pofija és alakja miatt. Ez ugyebár relatív. Ebben a szériában olyan komikus arcokat vág, hogy szerintem az káprázatos. A történet egy idétlen és profán vígjáték, közel sem hasonlít az intellektuális Szívek szállodájához, de a maga naturális módján meg van a saját, természetes bája. És Jamie, aki azóta az egyik kedvenc színésznőm, nem véletlenül kapott jó pár díjat Joy szerepének alakításáért. És nem mellesleg 11 évig tornázott. Azóta láttam komoly szerepekben is a színésznőt, de azokban csak átlagosat tudott nyújtani.

Morituri te salutant

A gladiátorok híres köszöntése - "... köszöntenek a halálba menők". Most megy ugyanis a tévében a Spartacus. Szeretem a Római Birodalom történeteit, és bár nyilván borzasztó véres és kegyetlen volt az a kor, de a filmes feldolgozásokban ezek olyan hősies és magasztos tettek. És főképp a régi filmek tudják magas színvonalra emelni az egykori történéseket. Gondolok itt a Ben Hur-ra, a Quo Vadis-ra, és persze a Spartacusra. A mostani filmekkel, feldolgozásokkal az a baj, hogy nagyon elment a látványosság világába, és ritkán erősek a jellemábrázolás terén. Üdítő kivétel ez alól a Gladiátor, ami szintén nagyon jó film. De most leginkább a Spartacusról szeretnék megemlékezni. Kirk Dougles nevét gondolom a legtöbbünk ismeri, nem csak azért, mert Michael apja. Ő egy igazi nagy legenda, és ha életrajzi könyvének az a címe: "I Am Spartacus!", az azért mond valamit. Vagyis szerinte is mérföldkő volt ez az alkotás. Ennek a filmnek mondanivalója van. A történet 2100 éves, de nem véletlen, hogy ma is mekkora hatással van az emberre. Most hirtelen egy másik nagy kedvenc, a Rettenthetetlen jutott eszembe, ami szintén a hősiesség egyik etalonja. Mint (majdnem) minden filmben, ebben is van szerelmi szál, mikor Varinia és Spartacus találkoznak. Hmmm ... találkoznak? Variniát Spartacus ágyasául jelölik ki, és a cellájába küldik, hogy kedvét töltse rajta. De ahogy

Spartacus fel is kiált: "Nem vagyok állat, ember vagyok ...", nőként kezeli a rabszolgalányt. Hatalma van (lenne) felette, de nem él vissza vele. És így találnak egymásra, ebben a kiszolgáltatott és megalázó helyzetben. A film nagyon szépen mutatja be, szinte szavak nélkül, ahogy a vonzalom szárba szökken közöttük. Szóval ajánlom ezt a filmet azoknak, akik szeretik a történelmet, a férfias küzdelmet, a monumentális jeleneteket, a szép és korhű jelmezeket, és nem utolsó sorban a pátoszt, hősiességet, szerelmet. Valamint aki látni akarja Tony Curtis-t fiatalon.

 

A film vége felé van egy elég brutális rész, mikor a csatatéren egymás hegyén-hátán hevernek a halottak, de rögtön utána jön a katarzis is, mikor Crassus kérdezi hol van Spartacus. Egymás után állnak fel a rabszolgák, "Én vagyok Spartacus!" kiáltással, ezzel magukra vállalva a neki járó büntetést.
 
És néhány híres mondás: "Győzelem vagy halál!" (Aut vincere aut mori)
                                         "Amit teszek, nem magamért, Rómáért teszem."

"Félsz a haláltól Spartacus?"
"Nem jobban, mint az élettől."

Konföderációs Kupa

Tegnap hajnalba nyúlóan ment a foci a tévében. Először a brazilok verték a mexikói tizenegyet, aztán éjfélkor kezdődött az általam igazán várt mérkőzés, az olasz-japán meccs. Örömmel mondhatom, hogy az összecsapás még a virrasztást is megérte. A japánok meglepően jól és dinamikusan kezdtek, csak pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy mi lesz ebből, hiszen már 2:0-ra mentek a japcsik. Aztán végre a taljánok is megemberelték magukat, átvették az irányítást, és fordítottak 3:2-re. Ám utána álomkórba estek (helyettem) és átadták a terepet az ellenfélnek. Egymás után jöttek a veszélyesebbnél veszélyesebb támadások, ami végül góllá érett, és 3:3-ra alakult az eredmény. Közben volt négy kapufa is, és én már a körömágyamnál tartottam. Ha nem az olaszokról lett volna szó, már a japánoknak drukkoltam volna, annyira nagy elánnal és lelkesedéssel ostromolták az olasz kaput. Itália szülöttei ellenben csak annyit nyújtottak, ami végképp szükséges volt, de szorult a hurok. Aztán ahogy lenni szokott, végül ők találtak egy gólt, és az ő javukra dőlt el a mérkőzés. Végeredmény 4:3 az olaszok javára. Ritka jó meccs volt, mi sem mutatja jobban, hogy nem aludtam el közben, pedig közel éjjel 2 óra volt, mire véget ért. Sajnos a japánok kiestek, az utolsó meccsük a mexikóiakkal már csak formalitás, hiszen mindketten kiestek. A két továbbjutó Brazília, Olaszország akik majd játszanak egymással egy lagymatag meccset ... bár ha el akarják kerülni a másik csoport első helyezettjét (ami feltehetőleg Hispánia lesz), akkor nem árt ha felkötik az alsóneműt, és győzelemre törnek. A döntetlen a braziloknak kedvez, és szerintem 1:1 lesz az eredmény :)

100

Elértem eme bűvös számot, bár nincs különösebb ok ünneplésre, csak kitartás és szorgalom kérdése ez a dolog. Írogatok, írogatok, pedig beszélgetni jobban szeretek, de Virágh elvtárs óta tudjuk, hogy az élet nem habostorta. És amilyen hőség van, dolgozni úgyse nagyon lehet. Ma is csak 9-ig serénykedtem a kertben, de úgy dőlt rólam a víz, mintha az esőn állnék. Üres perceimben egy sorozatot nézek, amiben káprázatos párbeszédek vannak, és az a fajta humor, amit különösen kedvelek. Szeretném, ha nekem is így fel lenne vágva a nyelvem, mint a két főhősnőnek. Szívek szállodája, avagy az eredeti címén Gilmore girls. És a szinkronhangok is káprázatosak, de ezzel nyilván nem mondtam újat. Körülbelül 150 része van a sorozatnak, nagyjából a felénél tartok, és még nem untam meg. Ez pedig a bevezető zenéje:

Öööö ... bocsánat, most vettem észre, hogy a 100 valójában 91, mert én a vázlatokat is beleszámoltam a mennyiségbe ...

Csóvány

Jó pap holtig tanul! Dicsértessék! Van tipp, hogy mi lehet a cím? A csóvához, csávához nincs köze, de annál inkább Börzsöny legmagasabb pontjához (938 méter). Vasárnap kirándulni voltunk Berkenye színe-javával, ami leginkább a tánccsoport tagjait ölelte fel, valamint néhány gyerkőcöt. Tehát hat felnőtt és hét csimota, amennyiben a 4-11 éves korosztályt lehet ennek nevezni. Az útvonalat én találtam ki, az volt a cél, hogy 5-6 km távolságban legyen valami elfogadható látványosság. A Lokó-pihenőn kivül, ilyen közelségben nem tudtam mást, tehát arra vettük az irányt. A hőség már ezen a napon elkezdődött, tehát igyekeztem olyan utat választani, ahol keveset kell napon menni, ezért nem a kék turista jelzés fele mentünk, hanem átvágtunk egy erdősávon, hogy egy erdei földútra lyukadjunk ki. Ez nem is lett volna gond, ha A: vérbeli turisták alkották volna a csapatot, B: nem lett volna méter magas csalán minden négyzetcentiméteren. Én mentem legelöl,

hiszen én voltam a vezető, de a meleg miatt csak helyre sportgatyában. Tapostam a csalánt bőszen, hogy a többiek kevésbé csípessék össze magukat, de persze nem végeztem tökéletes munkát, mert éles sikolyok jártak nyomomban. És akkor immár vagy sokadszor ütötte meg a fülemet: "Mennyi utálatos csóvány van itt!" Szóval csóvány = csalán. Szerencsére 50-60 méter után kiértünk az útra, és ezzel a kedélyállapotunk gyors emelkedésnek indult. De azért jöttek újabb nehézségek, termetes sötétzöld pocsolyák állták utunkat. Picúr (aki persze velünk jött) kéjes mámorral gázolt bele a pocsétákba, mi a bakháton balanszírozva buzgón botorkáltunk előre. Indulás óta dörgött az ég felettünk, de az ég ragyogó volt, csak azt láttuk, hogy Rétság irányában lehet valami zuhi. Átvágtunk egy réten, patakon, vasúti sínen, és betértünk a sűrű rengetegbe. Az út is emelkedni kezdett. A társaság eléggé szétszakadt, én a gyerekekkel elől, a felnőttek hátul. Lili anyukája talált egy agancsot. Féltávnál hoztam egy rossz döntést, ami azt jelenti, hogy nem  megfelelő úton mentünk. Ez nagy baj nem lett volna, ha nem lett volna itt is öles csalánmező. Már-már lázadás fenyegetett, ezért egy huszárvágással áttértünk egy másik útra, és jééé meg lett az igazi út. Innen már simán trappoltunk felfelé, időnként megállva szendvicset, sütit, és cseresznyét majszolni. Utoljára száz méterrel a kilátópont alatt pihentünk egyet, és jöhetett a csúcstámadás. Örömmel mondhatom, hogy mikor felértünk, mindenki

elégedetten zihált és legeltette szemét az elénk táruló panorámán. Csodás látvány van innen a közelben elterülő Szokolyára, sőt a távolban a Duna kanyarulata is fellelhető. Pár éve a Lokomotív túraegyesület emelt itt egy esőházat, két remekbe szabott paddal, tehát le tudtunk ülni, és elfogyasztani maradék elemózsiánkat. Ja, nem is mondtam hogy útközben találtunk egy szamócás mezőt, bár termést csak alig-alig fedeztünk fel. Visszafelé siklót találtunk, és mivel az utat már nem kellett keresni, ezért gyorsan haladtunk. Ráadásul a sötét felhők egyre közelebb osontak, pár csepp alá is hullott az égből. Tehát gyorsabban kapkodtuk a lábunkat. Leértünk a kaszálóra, ahonnan már csak egy szűk erdősáv választott el Berkenyétől, az az erdősáv, ahol a sok csalán megkeserítette élünket. A társaság inkább a kilométeres kerülőt választotta, semhogy újra a csípős növények közé vegyüljünk. Egy apró közbevetés: mivel én mentem az élen rövidnadrágban, ezért feltehetően nekem sikerült begyűjtenem a legtöbb csípést, amit úgy 150-200-ra taksálnék. Egy idő után az ember már érzéketlenné válik. Viszont kevéssel később már úgy zsibog az ember lába, hogy ihaj. Fura érzés :)

A réten óriási szalmabálák köszöntek ránk, ami remek mulatságnak bizonyult a gyerekek számára.

Felmásztak rá, aztán páran a bálát görgették, akik meg felül voltak, azok szaladtak a tetején, mint egy mókuskerékben. Elsétáltunk odáig, ahol a vasúti pálya egy nagy kanyart ír le, és ott felkapaszkodtunk egy másik mezőre. Itt már félig otthon voltunk, hiszen ez a mező Juditék kaszálója. Begyalogoltunk a falu határába, ahonnan észleltük, hogy rangadó van a focipályán, a REAC vendégszerepelt, és sosem látott mennyiségű autó és szurkoló övezte a pályát. Mivel pont félidő volt, ezért leültünk kicsit még beszélgetni. Remélhetőleg mindenki kellemes élményekkel gazdagodva tért haza.

... az egyiknek leesett a feje!

Igazából bármelyik Mazsola epizódot kiválaszthattam volna, mert mindegyik bűbájos és az életből merített, de mikor ezt a részt megláttam, fura bizsergés támadt bennem. Emlékek rohantak meg, emlékek, melyek porosak, töredezettek, de lám mégis elevenek. És fogalmam se volt már, hogy ez a mondat a Mazsolából származik, csak felderengett, hogy Édesanyámtól hallottam egykor ezt a mondatot, ami valahogy bekerült a családi legendáriumba. Minden családnak vannak ilyen kulcsmondatai, ami másoknak alig érthető, hiszen nincs meg a mögöttes helyzet, történés, szituáció. Őszintén szólva én sem emlékszem, mitől lett ilyen "híres" ez a szlogen, csak a szavak e fura konstellációjára. De akkor is olyan jó volt találkozni vele, és Váradi Hédi hangjával. Majd lejátszom apámnak, kíváncsi vagyok benne milyen emlékek élednek.

Forza Azzurri

Amióta egy politikai párt felvette a Forza Italia (Hajrá Olaszország) nevet, azóta a drukkerek (tifosi) meg vannak fosztva attól, hogy így éltessék a nemzeti válogatottat, és a Forza Azzurri dívik, utalva a csapat színére. A Konföderációs Kupán Olaszország 2:1 arányban legyűrte Mexikót. Láttam már jobb meccset, de legalább az olasz tizenegy gyűjtötte be a három pontot. Andrea Pirlo 100. válogatottságát ünnepelte, és ráadásul ő rúgta az első gólt, szabadrúgásból. Ezzel a szakállal úgy néz ki, mint egy westernhős, és élvezet volt nézni azt a koncentrációt, ahogy az egyes pontrúgásaira összpontosított. Buffon, az olasz kapus 129. mérkőzését játszotta a válogatottban, ami szintén elismerésre méltó teljesítmény. Reméljük Japán ellen is jól teljesít majd a csapat, és Brazília ellen se vallanak szégyent. Ebből nyilván kiderült, hogy az olaszoknak szurkolok, ha jól számolok, immár 35 éve.

Oximoron

Már írtam egyszer, hogy kedvelem a fura szavakat. Gimnazistaként elolvastam a Bakos-féle idegen szavak szótárát, aztán később, érettebb fejjel, unalmas óráimban átrágtam magam az Magyar Értelmező Kéziszótáron. A megnevezés elég csalóka, mert lehet hogy kéziszótár, de Schwarzenegger bicepsze kell hozzá. Viszont igazi kincsesbánya az elfelejtett szavak terén. Ennyit bevezetésként.

A fenti szót már jóval később tanultam meg, és azért se árulom el, mit jelent. Mert az véget vetne a játéknak. Inkább legyen meg az a furcsa érzés, hogy ez a szó egy különösen kegyetlen vallás képviselőjét jelöli meg, avagy az alkímia egy fontos alapanyaga, esetleg egy vad és vérszomjas vadállat ami az idők homályába veszett. Aki kapásból tudja a szó jelentését, annak alázatos főhajtásom, és jelentkezhet a jutalomért.

Ha már a sejtelmes és titokzatos dolgoknál tartunk, elárulom, hogy a festés után újra a barlang/pince ejtett rabul. Mint az egyik képen látható, az érdeklődés más élőlényben is feltámadt, és Picúrnak is hűs menedéket ad majd, mikor közeleg a kánikula. Mert a talaj agyagos, tehát jól tartja a vizet, és majdnem egész nap árnyékos, tehát ideális egy felfázás összeszedéséhez. Mármint emberi léptékkel mérve. A teteje immár a 2 métert is túlhaladta, és olyan kemény, szilárd itt a talaj, hogy a rengeteg esőzés dacára egy szemernyit sem omlott be. Amikor ásni szoktam, úgy 10-20 perc elteltével mindig Monte Christo jut eszembe, és máris szerencsésnek érzem magam. Már Einstein is megmondta, hogy minden relatív! :)

Na, lassan összekapom magam, jógával egybekötött kerti partira vagyok hivatalos, és még beretválkoznom is kell. Kívánok mindenkinek kellemes hétvégét, kinek-kinek napot avagy árnyékot, a gomba- és gilisztagyűjtőknek lágy esőt, a

téli sportok kedvelőinek sok pénzt, hogy elmehessenek a Spitzbergákra.

Kerít & Lábazat

Na ez is kipipálva! Hosszú volt a projekt, mint egy hároméves terv, de végre fix und fertig, ahogy a művelt francia mondaná. Az idei adag már csak levezetés volt az előző két évhez képest, és ha az időjárás kegyesebb lett volna hozzám, már a lábazat lefestése is rég kész lenne. Nagyon jó festéket

sikerült vennem, egyetlen hibája, hogy csak 5 literes kiszerelés létezik belőle. Viszont nagyon jól takar, nagyon gazdaságos, és a gyári színnel is meg vagyok elégedve. Picit felvizezve a kenhetősége is ideális, és hengerrel gyorsan lehet haladni. Ja, nem is mondtam, hogy ez kimondott betonhoz való festék, és még a vizet is taszítja. Mivel maradt vagy három liter (mert két vödörrel vettem), most keresem a felületeket, amit bekenhetnék. Mondjuk ahhoz kevés, hogy a házfalat bekenjem vele, de a betongyűrűk (ciszterna) átfestéséhez bőven elég lesz, sőt talán még a garázs falára is tudok néhány zsiráfot rajzolni, amint a napraforgó mezőn sétálnak a naplementében. Vagy kanárikat citromfák ágain, banánt majszolva. De azért alaposan elfáradtam a sok görnyedésben. Valaki igazán megdicsérhetne ...

P.S.
Egy olvasó kérésére imhol ama nevezetes kép, mert nincs lehetetlen, csak tehetetlen :)

Évadzárás

Sűrűk a hétvégéim mostanában. Egyesek némi éllel mondogatták, hogy miért nem a gátakon lapátolom a homokot, és bevallom van is némi lelkifurkám, de ezek a programok már több, mint egy hónapja le voltak beszélve. És egy csoportos program felrúgása nem ez én egyéni szoc. problémám. De nem akarok mosakodni, vállalom, amit tettem. Vasárnap a tánccsoportnak volt a fellépése, és mivel tanárunk három hónapra külföldre megy, ezért kicsit bizonytalan maga a folytatás is.

Alapvetően nem is a mi fellépésünk volt fontos, hanem a gyerekeké, nekik kell bíztatás, meg a közönség támogatása. A műsor itt volt a faluban, és a mise utáni időpontra szerveztük azzal a célzattal, hogy még az is megnézze, aki amúgy nem jönne el. Szerintem a terv be is vált, olyan sokan voltunk, hogy talán a március 15-ei ünnepi műsoron se voltunk többen. És ígértem még egy képet is a hajba kötött szalagról. Ecce homo. Ugye hogy szép? 

Először a gyerekek léptek fel, aztán mi, majd újra a gyerekek, végül megint mi. És az egész nem volt hosszabb 20 percnél, a tapsokat is beleértve. A végén Andi kapott egy spéci kínai virágot, amit a fiú táncosok adtak át. Erről a virágról muszáj pár szót szólnom. Még pénteken telefonált Brigi, hogy hozza vonaton, de nem akarja magával vinni, legyek én a gyámja vasárnapig. Könnyelműen rábólintottam, és ő csak akkor

folytatta, hogy a növényke nem szereti a napot, csak 12-15 fokban érzi jól magát, és esővízzel kell locsolni. Csak épp azt nem mondta, hogy locsolás előtt a vizet a szájüregben kell felmelegíteni, és a diófa árnyéka az ideális egyedül. Mindezek ellenére a virág megérte a vasárnapot, és örömmel adtam át Andreának. Még a korábbi próbák során megbeszéltük, hogy a műsor napján délután nálam lesz egy csapat összekovácsoló szalonnasütés. Én már egy hete lázban égtem, rendeltem 2 mázsa tüzifát, ablakot pucoltam, teraszt mostam, füvet nyírtam, kertet szépítettem. A benyomások ugyebár fontosak. Nagyon jól sikerült a buli, amit piknik alapon szerveztünk, bár én biztonság kedvéért rendesen bevásároltam, de mint kiderült erre nem is lett volna szükség. Jót beszélgettünk, a gyerekek jót játszottak - időnként én is szívesen részt vettem volna benne. Mert volt itt számháború, Amerikából jöttem, ország-város játék, hogy a fogócskáról, bújócskáról ne is beszéljek. Csak a buli végeztével jutott eszembe, hogy az előre eltervezett éneklés el is maradt. Nagyon jól szerepelt az erre az alkalomra megalkotott kerti asztal. És láss csodát az eső sem esett, sőt, nagyon is meleg volt. Most derült ki egyébként a birtok hátránya, hiába van nagy terület, ha árnyék csupán a tornácon leledzik. De leszűrtem a tanulságot, fákat kell még ültetnem. 

Szerintem kellenek az ilyen összejövetelek, így lesz egy tánccsoportból baráti társaság :)

Solymár

Immár öt éve vagyok tagja a helyi nemzetiségi vegyeskórusnak. Őszintén szólva nem is annyira a nóták szeretete vitt a társaságba, hanem a vágy, hogy emberek között legyek. A foci szakosztályból egy ideje kiöregedtem, fonó nincs, a kocsma nem az én világom. Meg valójában úgy történt, hogy Nusi néninél jelentkeztem 2008-ban a helybéli KiMitTud-ra, és Nusika akkor hívott a kórusba. Nagyon kedvesen fogadott a társaság, pedig elég ismeretlen voltam számukra, lévén még csak fél éve laktam a faluban. Szóval a hangulat vidám volt, és kedvet éreztem, hogy soraikba lépjek. Mondjuk az átlag életkor 65 feletti, de kell-e mondanom, hogy mindenki annyira idős, amennyinek érzi magát. Számos örömteli és hasznos ismeretséget köszönhetek ennek a bátor lépésemnek. Miért nevezem bátornak? Hát mert operát nem fognak elnevezni rólam. A hallásommal talán nincs baj - hiszen a Magyar Rádió Gyermekkórusába is felvettek egykor - de öööö, hogyis mondjam, nem túl férfias a hangom. (Ennek legjobb példája, hogy a telefonban éltes férfiak "Kezit csókolommal" szoktak köszönni, de már nincs is erőm kijavítani őket.) Na mindegy, ha így folytatom sosem jutok el Solymárig ...
A kórus időről-időre, vagyis úgy háromévente megméretteti magát. Ez leginkább formaság, hiszen a meghívók nem hiszem, hogy ez alapján érkeznének, inkább ismeretségi vonalon dől el, hogy milyen rendezvényen látnak minket szívesen. És ne MüPa-ra gondoljatok, meg Városligeti Majálisra, hanem olyanokra, mint: Derelye Fesztivál, Tök Bál Buli, és hasonló népies, szabadtéri ereszd-el-a-hajam haccacárékra. De ezek is az igazán jók. Viszont a kisebbségi önkormányzat felé is meg kell felelni, ezért időnként "hivatalosan" is le kell tennünk névjegyünket a sváb közösség "parnasszusán". Huh, ez cifra lett, módfelett :)
Három évvel ezelőtt Csepelen voltunk egy ilyen "szintfelmérőn", akkor aranykoszorús oklevelet kaptunk. És ez már a burkolt mosakodás első lépcsője :) Idén Solymárra mentünk, és végre az időjárás is a kegyeibe fogadott. A Megyeri hídon mentünk át a Dunán, megcsodáltuk a hömpölygő víz áradását, a margitszigeti vízzel telt "óriáskígyót". A művelődési ház, ahová érkeztünk nagyon hangulatos volt, különösen a szabadtéri színpadot körülölelő négy hatalmas szelídgesztenyefa tetszett. Sajnos a fellépés a zárt terembe volt megszervezve, érthetően nem bíztak az időjárásban. Átöltözni, beénekelni a közeli iskolába mentünk, ahol már nagyon kedvesen vártak, pogácsával,

üdítővel kínáltak. Apropó átöltözés! Ezek a műsorok népviseletben történnek, és ettől olyan színes, látványos az előadás. Nekünk férfiaknak egyszerű a dolgunk: fekete nadrág, fehér ing (könyékig feltűrve) és fekete mellény. Az asszonyokat viszont nem irigylem: 10-12 alsószoknya, piros felsőszoknya, kötény, fehér blúz (puffos ujjal), tarka mellény, valami krela ha jól tudom (8-10 soros, pántszerű gyöngysor a nyakon) és kendő. A fiatalasszonyoknak masni a copfjukra. Mellesleg a kislányok tüneményesen néznek ki a népviseletben, majd a mai táncon igyekszem készíteni olyan fotót is.
Összesen 24 fellépő volt, a délelőtti programban 12, mi nyolcadikként kerültünk sorra. Kilenckor kezdődött a műsor, minden kórusnak 10 perc állt a rendelkezésére, hogy megmutassa magát. A sváb népzenéhez a harmónika illik, tehát harmónikák garmadája sorakozott a színpad szélén. Ja és el kell mondanom, hogy a korábban vázolt népviselet az kimondottan berkenyei, a sváb ruhák ennél sokkal színesebb palettát mutatnak. Voltak olyan ruhaköltemények, hogy még magam is - férfi létemre - elismerőleg bólogattam. De a nagy izgalmak közepette persze arról is elfelejtettem képet készíteni.

Míg várakoztunk sorunkra én addig sem tétlenkedtem, és készültem a nyári gyerektáborra.Az egyik feladathoz gyűjtöttem kellékeket :)
Ez lesz a tapogatós játék, de erről majd akkor.
A fellépésünk elég jól sikerült, persze önmagunkhoz képest. Az összes szereplő műsora után a zsűri értékelt, pontozott, és megosztotta véleményét a kórusvezetőkkel. Utána nyilvános díj és oklevél átadás következett, amit a zsűri elnökének beszéde előzött meg. Azért térek ki erre, mert nagyon tetszett az úriember értékelése, tartalmilag is, de főképp nyelvezetében. Nem azt mondta, hogy idős, hanem hogy szépkorú - ez szerintem annyira elegáns :) - és hogy a művészetet nem rőffel mérik. Ah, le voltam nyűgözve. A 12 kórusból hatodikak lettünk, éppen lemaradtunk az

aranykoszorús oklevélről. Összesen hat ezüst, négy arany, és két arany kitüntetéssel született. Persze voltak elégedetlenkedők - hiszen azért csak magyarok vagyunk - kicsit mi is sajnáltuk, hogy épp lemaradtunk a magasabb fokozatról, de azért elégedettek voltunk, vagyunk. Magunkévá tettük az "a részvétel a fontos" elvet. Beszálltunk a kis bérelt buszunkba, és irány a mi kis rezedaszagú falunk.

Közlemény

Az árnyjátékot bemutató magyar csapat nyerte a brit tehetségkutatót! Számomra az elődöntős produkció felemelőbb volt, mert egy történetet mesélt el, de a tehetségük ebben az előadásban is megmutatkozott.

http://comment.blog.hu/2013/06/08/ko-val_nyert_real_action_arnyszinhaza

Már csak azt nem tudom, hogy Attraction vagy Real Action a neve az együttesnek, és milyen érdekes dolog az ismertség ... őket már ismerik az angol fiatalok (is), de hogy Magyarország merre lelhető fel a térképen ... ??? Sírjak vagy nevessek?

 

http://index.hu/video/2013/06/09/az_attraction_a_kedvencunk._de_hol_van_magyarorszag/

Nyelvi játék

MÉLtán érne SZEMrehányás, ha nem említeném meg napLÓmban a tegnapi földrengést. TeHÁT mindenKÉPpen szenTELEK ennek a témának egy LÁBjegyzetet, vAGYgy ahogy könyves berkekben mondják, FÜLszöveget. Ha rÖVid aKARok lenni, akkor a HÁTBORZongató szót kell használnom. Ha ennél kicsit bővEBben szeretném kiFEJteni véleményem, akkor azzal kell kezdenem, hogy HASonLÓ "élMÉNyben" még nem volt rÉSZem, de nem is hiányzik. Olyan volt, mintha egy hatALMAs széllökés megmozgatta volna a házat. Szerencsére az egész csak egy pillanatig tartott, és először azt hittem egy elefánt borult fel a padlástéren. MuSZÁJ volt fELMEnnem körülnézni, de semmi különöset nem láttam. KÉZenfekVŐ volt ugyan a földrengés gondolata, de nem volt poharak remegése, csillár csilINGelés, ahogy azt korábban HALlottam, csak egy rázkódás. Az ÁLLatok sem voltak nyugtalanok, sem előtte, sem utána. Kicsit értetlenül is álltam a dolog előtt, sőt az ÉRzéki csalódás is felmerült bennem, de akkor Béla felhÍVott, hogy én is tapASZTALtam-e különöset az elmúlt percekben. MELLesleg a Facebook-on pillanatok alatt sorakoztak a személyes tapasztalatok, és hamarosan az Indexen olVAStam, hogy ÉrsekVADkerten volt az epicentRUM, ami ide 20 kiLOMéter. De úgy néz ki, hogy a házikó minden gond nélkül átvÉSZelte a helyzetet, stramm egy kis kÉGli ez. Vagy mondjak HAJLÉKot? Meg van bolondulva a terMÉSZet, nincs olyan nap, hogy ne esne az eső, pedig MÁJus már elmúlt, amikor az eső aranyat érne. SZÍVesen folytatnám még ezt az értekezést, ám akKOR fel kéne VÁLLalnom azt is, hogy unALMAssá fajul a bejegyzés. FARamuci egy helyzet, inkább beFEJezem.

búTOROK                               peTEVEzeték                       mEGÉRint

fORRáspont                            megderMEDVE                    kamPÓK

szíVESEn                                pUHUl                                   zaBÁLNA

UJJong                                    koMOLY                               paSAS   
                                                PULIszka

Egyéb javaslat? Vagy egy újabb kategóriát nyitva, mit szóltok a kottamásolóhoz?

Reggel-i

Meghitt családi idillel kezdődik a reggel. Felébredek 6 óra környékén, kicsit még fekszem, csukott szemmel élvezem az ágy kényeztetését, számba veszem az aznapra szánt tevékenységeket, felvértezem magam az élet viharai ellen, és felkelek. Szerencsére pillanatok alatt friss vagyok, nincs szükségem kávéra, teára, hogy nekilássak a szokásos ténykedéseknek. Az első zajokra Grafi megjelenik a párkányon, és nyávogással köszönt avagy nyafog. Beengedem - ha vizesnek látom őcicaságát akkor könyörtelenül megtörlöm pracliját - és adok neki enni, de inkább csak megszokásból, mert enni nem szokott ilyenkor, inkább lábamhoz dörgölőzik, és nekem egy kötéltáncos ügyességével kell tipegnem, nehogy felbotoljak benne. A szertartás szerint ilyenkor leülök eme gép elé, bekapcsolom. Addigra már Grafi is idesomfordált, és keresi a szemkontaktust, hogy ugorhat-e az ölembe. (Mellesleg most is itt ül, miközben ezeket a sorokat gépelem) Szóval felugrik a combomra, és kényelmesen elfészkeli magát. Közösen megnézzük, hogy nem írt-e levelet Darvasi László avagy Bálint Ágnes. Fél órát elszöszölünk itt a gép előtt, addigra pont megéhezünk. Mostanában Grafi csak velem együtt hajlandó enni. Egy tálcával idetelepedek a masina elé, bekészítve a kifli és a vaj meg a szamócalekvár. Ilyenkor nem engedem az ölembe, de ezt ő is tudja, általában nem is próbálkozik, csak felugrik mögém a kanapéra. Aztán 2-3 perc elteltével egy szőrös buksi megjelenik a hónom alatt, és fúrja magát egyre közelebb. Orrát dugja előre, szimatol, hogy mi a mai menü. Virsli, rántotta, kenőmájas, sajt avagy vajas kalács. Bár a kis pákosztos elég rossz evő, de ilyenkor egész jó kedvvel falatozik. Persze nem az én tányéromról - csinálok kis falatokat és azt kapja meg újságpapíron. De valami továbbra sincs rendben a gyomrával. Tejet már nem kap, mert állítólag a laktózt nem tudják megemészteni a cicák. Csak vizet iszik, és mégis fosik, mint egy parádés ló. Ma például az eső elől beszaladtunk a garázsba, jött ő is, keservesen nyávogott és szagolgatta az aljzatbetont. Aztán felvette azt fura egyiptomi macska testtartást, rángások futottak át testén és jött belőle a rozsdalé. Pofás tócsát kanyarított maga alá, majd be akarta temetni, és bőszen kaparta a betont. Csak azért imádkoztam, hogy bele ne tapicskoljon a bélsárba - szerencsére ez nem is történt meg. És bár éjszakára ki szoktam tenni a házból, de napközben, ebéd után szoktunk együtt aludni. Ilyenkor vagy a hasamon vagy a mellkasomon gömbölyödik össze, és nekem is jólesik simogatni a finom bundáját, valamint remekül melegít. Ja, azt csípem még, mikor hátsó lábait a kanapén tartja, de a mellsőket a combomra teszi, és úgy feszít, mint egy vérfarkas a teliholdra.

Csináld magad - DIY

Pár nap kihagyás, és már berozsdásodik az ember tolla. Össze kell szednem magam, hogy a fizikai munka után a szellem erejét hívjam elő. Leginkább barkácsolással teltek a napok, és igazából a hamarosan felsorolt ténykedések több mint egy hetet ölelnek fel. Itt van rögtön a kutyaház avagy Picúr-lak. A teteje már nagyon megviselt volt, sok helyütt a nyers deszka is kilátszott. Szóval először a fa részeket megcsiszoltam, majd átfestettem a jól bevált mahagóni lazúrral. Vettem viaszos vászont szép francia motívumokkal, és abból lett abrosz a kerti asztalra, valamint a kutyaól borítása. Szerintem elég jól sikerült, azóta Picúr is boldogan költözött vissza felújított hajlékába. A másik nagy lélegzetű projektem a kerti asztal volt, aminek a lapját már tavaly megcsináltam, sőt le is festettem,

lakkoztam. Igazi monstrum lett, hat darab 5x15-ös deszkából van összeállítva. Nem volt könnyű feladvány, mert ezek csupa maradék deszkák voltak még az építkezésről, tehát jelentős mértékű gyalulás és csiszolás után tudtam csak őket hézagmentesen egymáshoz illeszteni. Jelentős súlya van, simán elmenne díszletnek az Egy magyar nábob-ba. Idén már csak a lábát kellett megcsinálni, és hát egy ilyen laphoz vaskos lábak dukálnak. Jártamban keltemben mindenütt néztem, hogy mások milyen merevítést adnak egy ilyen kerti asztalnak, és végül a képen látható megoldás mellett tettem le a voksot. Igaz, ez kevéssé látszik ... tehát kecskelábak, középen bevésve a 7x15-ös lábakat. Elvileg az asztallap és a láb szétszedhető, 15 centis kapupánt csavarokkal és szárnyasanyákkal vannak összeerősítve. Az X forma közepén, oldalt fut keresztbe a másik lábhoz egy 4x4-es léc, ez a merevítést szolgálja, és azért is jó, mert erre tudtam felültetni egy alsó polcot.A láb aljára felcsavaroztam szalagparketta darabokat. Ez azért jó, mert ez sokkal vízállóbb, és nem maga az asztalláb szívja fel a vizet. Ha netán tönkremenne, ezt könnyű cserélni, és nem kell újra legyártani az egész asztallábat. Ja,

és a lap közepére fúrtam egy lyukat (persze a polcra is), hogy oda tudjam beállítani a napernyőt. Szóval sok mindenre kell gondolni, ha az ember belevág egy bútor legyártásába.Kezdődik ott, hogy a székeket, padot is ki kell találni hozzá. Igazából nekem a tuskók voltak adva, és ahhoz akartam stílusos asztalt készíteni. Remélem a végeredmény elnyerte tetszéseteket, én mindenképp büszke vagyok rá :) csak cipelni ne kelljen! Ja és a mérete 88x200 centiméter. 

De mivel a napokban sokat esett az eső, ezért egyrészt  kocsit a kertbe száműztem, és a garázsban barkácsoltam, valamint ha igazán rossz idő volt, akkor a házban egy másik tervemet valósítottam meg. Még a kerítés elkészítése után maradt pár snájdig másfél méteres akác deszkám.

Ezek annyira gyönyörűek voltak, hogy csirkeólat nem akartam tákolni belőlük. Idén tavasszal gyúlt fény az agyamban, hogy Tom Sawyer kerítést csinálok belőle a padlástéren. Méghozzá úgy, hogy a galéria szélét díszítse. Majd később csinálok olyan képet is, ahol alulnézetből látható, mert akkor igazi a látvány.

Június 1

Beköszöntött a nyár! Szeretem a tavaszt, mikor a természet megújul, és a zöld szín mindenféle káprázatos árnyalataiba öltözik, de igazából a nyár a kedvenc évszakom. Egyrészről ez a vakációk, nyaralások szezonja, másrészt meztélláb, félmeztelenül lehet "rohangálni" a selymes fűben, pancsolni az élő vizekben, sokáig van világos, fülig maszatosan lehet dinnyét enni, stb., stb. Tehát június 1 nevezetes dátum, nem csak egy átlagos szombat a szememben. Ilyenkor már lehet készülődni a kenutúrára a Tiszán, ütemezni a betonozást, a bringa is sűrűbben kerül elő, csupa-csupa jó dolog. Tudom, ha kitekintünk az ablakon sok minden jut eszünkbe, de a legkevésbé az, hogy ez a legmelegebb évszak. Itt most 14 fok van, de nem szabad feladni a reményt, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. Minden csupa harmat, a föld gőzölög, de SÜT A NAP! Megyek is a kertbe, hogy minél több pillanatát élvezhessem a nyár első napjának.

Június elsején megszületett Marilyn Monroe, elhunyt Básti Lajos, és ha nem tudnátok, ekkor van Szemirámisz névnapja. Legyünk vidámak!