Meghitt családi idillel kezdődik a reggel. Felébredek 6 óra környékén, kicsit még fekszem, csukott szemmel élvezem az ágy kényeztetését, számba veszem az aznapra szánt tevékenységeket, felvértezem magam az élet viharai ellen, és felkelek. Szerencsére pillanatok alatt friss vagyok, nincs szükségem kávéra, teára, hogy nekilássak a szokásos ténykedéseknek. Az első zajokra Grafi megjelenik a párkányon, és nyávogással köszönt avagy nyafog. Beengedem - ha vizesnek látom őcicaságát akkor könyörtelenül megtörlöm pracliját - és adok neki enni, de inkább csak megszokásból, mert enni nem szokott ilyenkor, inkább lábamhoz dörgölőzik, és nekem egy kötéltáncos ügyességével kell tipegnem, nehogy felbotoljak benne. A szertartás szerint ilyenkor leülök eme gép elé, bekapcsolom. Addigra már Grafi is idesomfordált, és keresi a szemkontaktust, hogy ugorhat-e az ölembe. (Mellesleg most is itt ül, miközben ezeket a sorokat gépelem) Szóval felugrik a combomra, és kényelmesen elfészkeli magát. Közösen megnézzük, hogy nem írt-e levelet Darvasi László avagy Bálint Ágnes. Fél órát elszöszölünk itt a gép előtt, addigra pont megéhezünk. Mostanában Grafi csak velem együtt hajlandó enni. Egy tálcával idetelepedek a masina elé, bekészítve a kifli és a vaj meg a szamócalekvár. Ilyenkor nem engedem az ölembe, de ezt ő is tudja, általában nem is próbálkozik, csak felugrik mögém a kanapéra. Aztán 2-3 perc elteltével egy szőrös buksi megjelenik a hónom alatt, és fúrja magát egyre közelebb. Orrát dugja előre, szimatol, hogy mi a mai menü. Virsli, rántotta, kenőmájas, sajt avagy vajas kalács. Bár a kis pákosztos elég rossz evő, de ilyenkor egész jó kedvvel falatozik. Persze nem az én tányéromról - csinálok kis falatokat és azt kapja meg újságpapíron. De valami továbbra sincs rendben a gyomrával. Tejet már nem kap, mert állítólag a laktózt nem tudják megemészteni a cicák. Csak vizet iszik, és mégis fosik, mint egy parádés ló. Ma például az eső elől beszaladtunk a garázsba, jött ő is, keservesen nyávogott és szagolgatta az aljzatbetont. Aztán felvette azt fura egyiptomi macska testtartást, rángások futottak át testén és jött belőle a rozsdalé. Pofás tócsát kanyarított maga alá, majd be akarta temetni, és bőszen kaparta a betont. Csak azért imádkoztam, hogy bele ne tapicskoljon a bélsárba - szerencsére ez nem is történt meg. És bár éjszakára ki szoktam tenni a házból, de napközben, ebéd után szoktunk együtt aludni. Ilyenkor vagy a hasamon vagy a mellkasomon gömbölyödik össze, és nekem is jólesik simogatni a finom bundáját, valamint remekül melegít. Ja, azt csípem még, mikor hátsó lábait a kanapén tartja, de a mellsőket a combomra teszi, és úgy feszít, mint egy vérfarkas a teliholdra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése