Solymár

Immár öt éve vagyok tagja a helyi nemzetiségi vegyeskórusnak. Őszintén szólva nem is annyira a nóták szeretete vitt a társaságba, hanem a vágy, hogy emberek között legyek. A foci szakosztályból egy ideje kiöregedtem, fonó nincs, a kocsma nem az én világom. Meg valójában úgy történt, hogy Nusi néninél jelentkeztem 2008-ban a helybéli KiMitTud-ra, és Nusika akkor hívott a kórusba. Nagyon kedvesen fogadott a társaság, pedig elég ismeretlen voltam számukra, lévén még csak fél éve laktam a faluban. Szóval a hangulat vidám volt, és kedvet éreztem, hogy soraikba lépjek. Mondjuk az átlag életkor 65 feletti, de kell-e mondanom, hogy mindenki annyira idős, amennyinek érzi magát. Számos örömteli és hasznos ismeretséget köszönhetek ennek a bátor lépésemnek. Miért nevezem bátornak? Hát mert operát nem fognak elnevezni rólam. A hallásommal talán nincs baj - hiszen a Magyar Rádió Gyermekkórusába is felvettek egykor - de öööö, hogyis mondjam, nem túl férfias a hangom. (Ennek legjobb példája, hogy a telefonban éltes férfiak "Kezit csókolommal" szoktak köszönni, de már nincs is erőm kijavítani őket.) Na mindegy, ha így folytatom sosem jutok el Solymárig ...
A kórus időről-időre, vagyis úgy háromévente megméretteti magát. Ez leginkább formaság, hiszen a meghívók nem hiszem, hogy ez alapján érkeznének, inkább ismeretségi vonalon dől el, hogy milyen rendezvényen látnak minket szívesen. És ne MüPa-ra gondoljatok, meg Városligeti Majálisra, hanem olyanokra, mint: Derelye Fesztivál, Tök Bál Buli, és hasonló népies, szabadtéri ereszd-el-a-hajam haccacárékra. De ezek is az igazán jók. Viszont a kisebbségi önkormányzat felé is meg kell felelni, ezért időnként "hivatalosan" is le kell tennünk névjegyünket a sváb közösség "parnasszusán". Huh, ez cifra lett, módfelett :)
Három évvel ezelőtt Csepelen voltunk egy ilyen "szintfelmérőn", akkor aranykoszorús oklevelet kaptunk. És ez már a burkolt mosakodás első lépcsője :) Idén Solymárra mentünk, és végre az időjárás is a kegyeibe fogadott. A Megyeri hídon mentünk át a Dunán, megcsodáltuk a hömpölygő víz áradását, a margitszigeti vízzel telt "óriáskígyót". A művelődési ház, ahová érkeztünk nagyon hangulatos volt, különösen a szabadtéri színpadot körülölelő négy hatalmas szelídgesztenyefa tetszett. Sajnos a fellépés a zárt terembe volt megszervezve, érthetően nem bíztak az időjárásban. Átöltözni, beénekelni a közeli iskolába mentünk, ahol már nagyon kedvesen vártak, pogácsával,

üdítővel kínáltak. Apropó átöltözés! Ezek a műsorok népviseletben történnek, és ettől olyan színes, látványos az előadás. Nekünk férfiaknak egyszerű a dolgunk: fekete nadrág, fehér ing (könyékig feltűrve) és fekete mellény. Az asszonyokat viszont nem irigylem: 10-12 alsószoknya, piros felsőszoknya, kötény, fehér blúz (puffos ujjal), tarka mellény, valami krela ha jól tudom (8-10 soros, pántszerű gyöngysor a nyakon) és kendő. A fiatalasszonyoknak masni a copfjukra. Mellesleg a kislányok tüneményesen néznek ki a népviseletben, majd a mai táncon igyekszem készíteni olyan fotót is.
Összesen 24 fellépő volt, a délelőtti programban 12, mi nyolcadikként kerültünk sorra. Kilenckor kezdődött a műsor, minden kórusnak 10 perc állt a rendelkezésére, hogy megmutassa magát. A sváb népzenéhez a harmónika illik, tehát harmónikák garmadája sorakozott a színpad szélén. Ja és el kell mondanom, hogy a korábban vázolt népviselet az kimondottan berkenyei, a sváb ruhák ennél sokkal színesebb palettát mutatnak. Voltak olyan ruhaköltemények, hogy még magam is - férfi létemre - elismerőleg bólogattam. De a nagy izgalmak közepette persze arról is elfelejtettem képet készíteni.

Míg várakoztunk sorunkra én addig sem tétlenkedtem, és készültem a nyári gyerektáborra.Az egyik feladathoz gyűjtöttem kellékeket :)
Ez lesz a tapogatós játék, de erről majd akkor.
A fellépésünk elég jól sikerült, persze önmagunkhoz képest. Az összes szereplő műsora után a zsűri értékelt, pontozott, és megosztotta véleményét a kórusvezetőkkel. Utána nyilvános díj és oklevél átadás következett, amit a zsűri elnökének beszéde előzött meg. Azért térek ki erre, mert nagyon tetszett az úriember értékelése, tartalmilag is, de főképp nyelvezetében. Nem azt mondta, hogy idős, hanem hogy szépkorú - ez szerintem annyira elegáns :) - és hogy a művészetet nem rőffel mérik. Ah, le voltam nyűgözve. A 12 kórusból hatodikak lettünk, éppen lemaradtunk az

aranykoszorús oklevélről. Összesen hat ezüst, négy arany, és két arany kitüntetéssel született. Persze voltak elégedetlenkedők - hiszen azért csak magyarok vagyunk - kicsit mi is sajnáltuk, hogy épp lemaradtunk a magasabb fokozatról, de azért elégedettek voltunk, vagyunk. Magunkévá tettük az "a részvétel a fontos" elvet. Beszálltunk a kis bérelt buszunkba, és irány a mi kis rezedaszagú falunk.