Igazából bármelyik Mazsola epizódot kiválaszthattam volna, mert mindegyik bűbájos és az életből merített, de mikor ezt a részt megláttam, fura bizsergés támadt bennem. Emlékek rohantak meg, emlékek, melyek porosak, töredezettek, de lám mégis elevenek. És fogalmam se volt már, hogy ez a mondat a Mazsolából származik, csak felderengett, hogy Édesanyámtól hallottam egykor ezt a mondatot, ami valahogy bekerült a családi legendáriumba. Minden családnak vannak ilyen kulcsmondatai, ami másoknak alig érthető, hiszen nincs meg a mögöttes helyzet, történés, szituáció. Őszintén szólva én sem emlékszem, mitől lett ilyen "híres" ez a szlogen, csak a szavak e fura konstellációjára. De akkor is olyan jó volt találkozni vele, és Váradi Hédi hangjával. Majd lejátszom apámnak, kíváncsi vagyok benne milyen emlékek élednek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése