Sűrűk a hétvégéim mostanában. Egyesek némi éllel mondogatták, hogy miért nem a gátakon lapátolom a homokot, és bevallom van is némi lelkifurkám, de ezek a programok már több, mint egy hónapja le voltak beszélve. És egy csoportos program felrúgása nem ez én egyéni szoc. problémám. De nem akarok mosakodni, vállalom, amit tettem. Vasárnap a tánccsoportnak volt a fellépése, és mivel tanárunk három hónapra külföldre megy, ezért kicsit bizonytalan maga a folytatás is.
Alapvetően nem is a mi fellépésünk volt fontos, hanem a gyerekeké, nekik kell bíztatás, meg a közönség támogatása. A műsor itt volt a faluban, és a mise utáni időpontra szerveztük azzal a célzattal, hogy még az is megnézze, aki amúgy nem jönne el. Szerintem a terv be is vált, olyan sokan voltunk, hogy talán a március 15-ei ünnepi műsoron se voltunk többen. És ígértem még egy képet is a hajba kötött szalagról. Ecce homo. Ugye hogy szép?
Először a gyerekek léptek fel, aztán mi, majd újra a gyerekek, végül megint mi. És az egész nem volt hosszabb 20 percnél, a tapsokat is beleértve. A végén Andi kapott egy spéci kínai virágot, amit a fiú táncosok adtak át. Erről a virágról muszáj pár szót szólnom. Még pénteken telefonált Brigi, hogy hozza vonaton, de nem akarja magával vinni, legyek én a gyámja vasárnapig. Könnyelműen rábólintottam, és ő csak akkor
folytatta, hogy a növényke nem szereti a napot, csak 12-15 fokban érzi jól magát, és esővízzel kell locsolni. Csak épp azt nem mondta, hogy locsolás előtt a vizet a szájüregben kell felmelegíteni, és a diófa árnyéka az ideális egyedül. Mindezek ellenére a virág megérte a vasárnapot, és örömmel adtam át Andreának. Még a korábbi próbák során megbeszéltük, hogy a műsor napján délután nálam lesz egy csapat összekovácsoló szalonnasütés. Én már egy hete lázban égtem, rendeltem 2 mázsa tüzifát, ablakot pucoltam, teraszt mostam, füvet nyírtam, kertet szépítettem. A benyomások ugyebár fontosak. Nagyon jól sikerült a buli, amit piknik alapon szerveztünk, bár én biztonság kedvéért rendesen bevásároltam, de mint kiderült erre nem is lett volna szükség. Jót beszélgettünk, a gyerekek jót játszottak - időnként én is szívesen részt vettem volna benne. Mert volt itt számháború, Amerikából jöttem, ország-város játék, hogy a fogócskáról, bújócskáról ne is beszéljek. Csak a buli végeztével jutott eszembe, hogy az előre eltervezett éneklés el is maradt. Nagyon jól szerepelt az erre az alkalomra megalkotott kerti asztal. És láss csodát az eső sem esett, sőt, nagyon is meleg volt. Most derült ki egyébként a birtok hátránya, hiába van nagy terület, ha árnyék csupán a tornácon leledzik. De leszűrtem a tanulságot, fákat kell még ültetnem.
Szerintem kellenek az ilyen összejövetelek, így lesz egy tánccsoportból baráti társaság :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése