Bűnös hiányosság részemről, hogy eddig nem ecseteltem Berkenye szépségét, történetét, érdekességeit. Biz' isten egyszer meg fogom tenni, csak először a megfelelő fotókat be kell gyűjtenem hozzá. De hogy ezt a sóvárgást némiképp enyhítsem, mesélek egy szép szokásról. Kicsit messzebbről kell kezdenem, de az Ádám & Éva részt azért átugorjuk.
Berkenye gyakorlatilag egy völgyben fekszik, melynek alján szalad a Morgó-patak. És ez már így volt a Tudorok idejében is :) Az ófalu a patak bal partján fekszik, mi, "betelepültek" a jobb oldalon. A falu szélén a patak mesterségesen fel lett duzzasztva, és egy kedves tavacska képződött ezáltal. Megközelítőleg 400 méter hosszú, és úgy 50-60 méter széles. A közepén fekszik egy pici sziget, amire fahíd vezet. És most jön, amiért az egészet elkezdtem írni; esküvőket tartanak ezen a szigeten.
Úgy bizony! És ez így tökéletes! Nincs is annál szebb (szerintem), mint a természeten kebelén örök hűséget fogadni. A násznép a tóparton izgul és rágja a körmét, miközben az ifjú pár, az örömszülők és persze az anyakönyvvezető a szigeten teszik emlékezetessé a napot. A környék akusztikája miatt én a domboldalon ugyanúgy hallom a ceremóniát, mint azok, akik a közelben várakoznak. Ma például volt virágszirom dobálás is. :) Egyébként nagyon népszerű a házasságkötés eme formája, így nyár derekán szinte minden héten szemlélője és hallgatója vagyok egy-egy holtomiglan-holtodiglannak. (Belegondoltatok már eme kifejezés eredetébe? Ezek szerint nem volt mindig divat a válás ...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése