2013. június 23., vasárnap

Suzanne naplója

Szeretném egy kicsit megbolygatni az állóvizet, kavicsot dobni a tóba. Beszélgetni egy témáról, meghallgatni mások véleményét, ki mit gondol. Egy film kapcsán jött bennem ez a gondolat. A film címe Suzanne naplója, műfaja romantikus dráma. Christina Applegate egy orvosnőt alakít (üdítő volt látni a színésznőt egy ilyen komoly szerepben, bár kamaszlányként Kelly Bundy is jól állt neki), akinek szívproblémái vannak, meg is műtik. Aztán vidékre költözik, ahol megismerkedik egy festő sráccal, egymásba szeretnek. A probléma ott kezdődik, hogy a nő áldott állapotba kerül, de az orvosai nem javasolják megtartani a magzatot. Ő azonban ragaszkodik hozzá, bár a fiú is szeretné lebeszélni, hiszen az életét kockáztatja. Éles szóváltás alakul ki, mit a nő azzal próbál lezárni, hogy az ő teste, és hogy ő Orvos. A fiú persze zokon veszi, hogy figyelmeztetik szobafestő mivoltára, és egyetlen érve, hogy a szeretet hangján mondja amit mond. Erre a nő is megbékél, de szándéka tántoríthatatlan. Aztán később rosszul lesz, kórházba kerül, a srác szenved, hiszen nem tud mit tenni. Hirtelen orvosi közbeavatkozásra lesz szükség, de minden jól alakul, kiveszik a babát, aki egészségesen felsír, és az anya is átvészeli a műtétet. Tehát minden jól alakul, de én akkor is elgondolkoztam, hogy mi készteti a nőt egy ilyen irracionális döntésre. Hiszen három orvos is ellenezte ezt a döntést, és nagy baj is lehetett volna.
Nyilván én nem tudom átérezni, mit jelent anyának lenni - és ezért is érdekel más véleménye - de annyira elkeserít, hogy egy nő nem a szerelmét választja, hanem szerelme gyümölcsét. Boldogság csak gyerekkel lehetséges? Mi a motíváció? Miért nem elég, hogy valaki szereti az embert? És persze nem arról a helyzetről beszélek, mikor egészségileg minden jó és harmónikus a kapcsolat. Hanem a rizikó vállalásáról. A hősiességet megértem, mikor annak tárgya a szerelmünk, de egy még embrió állapotú utód, hogy tud ilyen erővel bírni? Felfoghatatlan ...

A film befejezése már nem tartozik a feltett kérdéshez, de azért elmesélem. Mikor a baba 4 hónapos lesz, a nő autóval a városba megy, útközben szívrohamot kap, balesetet szenved és meghal. Vele volt a babája is ... Aztán évekkel később a férfi újra szerelmes lesz, választottja állapotos lesz, a pasi megrémül, elbujdokol, de elküldi a naplót a lánynak. A nő immár érti a dolgot. Megkeresi a fickót, tisztázzák az érzéseiket és egymásra lelnek, most már fenntartás nélkül. A férfi vallomásának is van érdekes része, mikor arról mesél, mennyire nem tudta elengedni egykori feleségét, és hogy esténként hozzá beszélt a sötétben ... Szép film, jó film, merem ajánlani.

7 megjegyzés:

  1. Nem láttam a filmet, de felveszem a listára... :-)
    A kérdésedhez annyit, hogy amíg nem volt gyermekem, nem értettem én sem az anyai érzéseket. Most már tudom, hogy valami iszonyatosan szoros, téphetetlen(nek tűnő) kötelék az anya-gyerek kapcsolat, ennyire (az édesanyámon kívül) senki sem szeretett még, ennyire még senkinek nem volt rám szüksége, és gondolkodás nélkül adnám érte az életemet, ha úgy adódna. A szerelem elmúlik, ő viszont test a testemből, hús a húsomból, vér a véremből. Ennyi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még annyi: mindenkit foglalkoztat a kérdés: miért is született e világba? Találhatunk erre többféle választ, de az is fontos: továbbadni az életet, amit Te is csak időlegesen kaptál.

      Törlés
  2. Köszönöm, hogy megosztottad gondolataidat. Amit írsz, az érthető, de én arról beszéltem, amikor még nincs gyerek, csak a gyerekvállalás lehetősége avagy elutasítása. És igaz, hogy a szerelem elmúlik (időlegesen elbújik), de arra is látni példát, hogy az utód nem méltó arra a szeretetre amit megkap. Merem remélni, hogy a nevelés, törődés határozza meg, hogy később, kamaszként, mikor már van saját akarata a gyerkőcnek akkor miként bánik szüleivel. Megkérdezhetem hány év anyai tapasztalat van mögötted? Ha gondolod írhatsz privátban is, ez elég személyes téma.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 3 éves múlt a kisfiam.
      Vannak "ősanyák", akik már lányként erősen az anyaságra készülnek, hogy ez kódolt-e vagy valami kompenzálása, azt persze nem lehet tudni. Ők néha a kapcsolatot is csak az utód miatt vállalják.
      Ilyen nem vagyok, ellenben hívő igen, és úgy gondolom, hasonló esetben már csak emiatt is vállalnám a kockázatot.

      Törlés
  3. Azt hiszem a 3-11 éves korszak a legüdébb színfolt, szóval gratulálok, és sok örömöt a csemetéhez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ágnes nagyon jól megfogalmazta a válaszát, sok anya nevében. Anyának lenni a legcsodálatosabb dolog a világon :) Mikor már érzed nem vagy egyedül a testedben, és látod a fejlődését, érzed a mozgását,ha simogatod a pocakod és énekelsz neki, meg se mozdul, hallgat, figyel rád...Szép a 9 hónap. Mikor kínok közt megszülöd, mikor felsír és ráteszik a melledre, elfelejted a fájdalmakat és csak a kis csodára figyelsz :) Táplálod a testedből, nézed ahogy cseperedik, sírsz, ha bibije van, mosolyogva nézed mikor alszik..Oviztatod, iskolába járatod, tele a szemed örömkönnyel mikor átveszi a diplomáját, és elkezdi az életet önállóan. 23 év boldogságban a gyermekeddel szoros együttlétben, az életed értelme. Aki nem vállalja a "kockázatot, nem is nyerhet" Bálint. Asszonyok szülik meg beteg gyermeküket és életük végéig ápolják önszántukból. Mikor elveszted a gyermeked, kitépi a fájdalom a szíved. Mintha minden elveszne körülötted és Te is vele halsz.Feldolgozhatatlan. Átéltem.
      Egy nőben akkora vágyakozás van egy gyermek iránt, hogy igen, mindent kockáztat érte. Még a szerelmét is. Egy férfi szeretete sose tudja utolérni azt, amit a gyermeked nyújt.
      Köszönöm, hogy szólhattam!

      Törlés
    2. Köszönöm a szép választ.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...