Hétfő. Csapatunk elkezdett fogyatkozni, Miklós és Ági nem jöttek tovább, ők reggeli után felszedték sátrukat. Hogy pontos legyek a sátrát felszedte Gábor, Ádám, Tünde, Ildi, Tamás, Erika, Hobot is, de ők még eveztek velünk ezen a napon. Ennek a reggelnek az érdekessége az volt, hogy Csapek talpát
meg kellett műteni. Igazi Dr. House-os feladat, hiszen nomád körülmények között kellett kivenni egy tüskét Csapek talpából. Pálinka volt a sterilizáló eszköz, erre még Gregory is megnyalta volna a tíz ujját. Egyesek egyébként patkolásnak nézték a műveletet, de mint közeli szemlélő bizton állíthatom, hogy ez rémhírkeltés. Ildi sebészeket megszégyenítő módon, biztos kézzel távolította el a súlyomtüskét. Reggeli után, a szokott időben autóval átmentünk Tiszafüredre, és a strandon leparkoltunk. Újabb hajó cibálás, és délfelé voltunk vízen. A strandtól jobbkéz felé indultunk el. Balról egy kalandpark mellett haladtunk el, majd nem sokára jött egy zsilip, és áthajóztunk az autóút alatt is.
Majdnem feledésbe merült, és egy életen át bántott volna a lelkiismeret, ha a Zoli és a bosszúálló chappy-süveg (vagyis chappy-s üveg) fejezet kimaradt volna ebből krónikából. Szóval még csak a nagy Tisza részen kanalaztunk, és a parton feltűnt egy kikötésre alkalmas hely, amiről meg is emlékeztünk, hogy múltkor milyen mámorítót pisiltünk ott. Zoli higgadtan közölte, hogy most viszont nincs szükség erre a manőverre, mert egyrészt ingere sincs, másrészt ott a chappy-s üveg vészhelyzet esetére. És biztonság kedvéért meg akarta símogatni hű útitársunkat. És ekkor jött a döbbenet! Muszáj Zolit idéznem: "Valaki elsinkófálta az előre megfontolt kepis üvegem!" Annak idején Pavlov csak kutyákkal kísérletezett, mert nem tudta, hogy ennél magasabb dimenziók is léteznek. Mert pillanatokon belül Zoli hólyagjában olyan virtuális nyomás keletkezett, mintha a tiszafüredi hidroglóbuszt rákötötték volna. Korábbi higgadtsága tovalebbent, és riadt szemmel figyelte a partot, hol lehetne kikötni. Hamarosan egy tákolmány tűnt fel, ami a Rákóczi szabadságharc idején a pákászok törzshelye lehetett. Hogy vizuálisan el tudjátok képzelni a lehetetlent, négy 200 literes hordó volt összeerősítve, rajta valami hevenyészett plató, aminek végiben egy faviskó árválkodott. Zoli ezt nézte ki móló gyanánt. Persze utólag könnyű ítélkeznem, de ez elhibázott lépés volt. Ezt követte Zoli fizikailag elhibázott lépése, aztán ég és föld egybeszakadt, a fák táncolni kezdett, a világ forogni kezdett, én meg fohászkodni. Mintha egy delfinshow résztvevője lettem volna! Látni nem láttam semmit, hiszen elől ültem, de a kenu ficánkolása semmi szívderítőt nem sejtetett. Máig nem értem, hogy maradtunk Lucával a hajóban, miközben Zoli megmerült a Tiszában és ellenőrizte Archimédesz törvényét. Az első ijedtségen túljutván jött a következő: Zoli vissza akart mászni a csónakba. Hááát nekem a tubus és a fogkrém esete jutott eszembe. Szerencsére addigra a többiek is odasereglettek, jobbról-balról közrefogták hajónkat, hogy stabilabbak legyünk. Csapek és Tamás emberfeletti erőfeszítéseket tettek hogy beemeljék Zolit a hajóba, de csak az lett az eredmény, hogy megfosztották ruhájától. A megoldás aztán az lett, hogy előreküldtünk egy felderítőhajót, amiben Ádám, Tünde és Vercsi kémlelte a vizet, hogy hol elég sekély, ahol Zoli lábra állhat. Nem is kellett sokáig vontatni Zolit, mert a következő befolyásnál csak térdig ért a víz. Azt hiszem az egész túrának ez volt a legemlékezetesebb történése. Most, hogy felidézem, még mindig beleborzongok, mit úsztunk meg. Innentől gyönyörű lagúnás rész kezdődik, szerintem a Tisza-tó
Majdnem feledésbe merült, és egy életen át bántott volna a lelkiismeret, ha a Zoli és a bosszúálló chappy-süveg (vagyis chappy-s üveg) fejezet kimaradt volna ebből krónikából. Szóval még csak a nagy Tisza részen kanalaztunk, és a parton feltűnt egy kikötésre alkalmas hely, amiről meg is emlékeztünk, hogy múltkor milyen mámorítót pisiltünk ott. Zoli higgadtan közölte, hogy most viszont nincs szükség erre a manőverre, mert egyrészt ingere sincs, másrészt ott a chappy-s üveg vészhelyzet esetére. És biztonság kedvéért meg akarta símogatni hű útitársunkat. És ekkor jött a döbbenet! Muszáj Zolit idéznem: "Valaki elsinkófálta az előre megfontolt kepis üvegem!" Annak idején Pavlov csak kutyákkal kísérletezett, mert nem tudta, hogy ennél magasabb dimenziók is léteznek. Mert pillanatokon belül Zoli hólyagjában olyan virtuális nyomás keletkezett, mintha a tiszafüredi hidroglóbuszt rákötötték volna. Korábbi higgadtsága tovalebbent, és riadt szemmel figyelte a partot, hol lehetne kikötni. Hamarosan egy tákolmány tűnt fel, ami a Rákóczi szabadságharc idején a pákászok törzshelye lehetett. Hogy vizuálisan el tudjátok képzelni a lehetetlent, négy 200 literes hordó volt összeerősítve, rajta valami hevenyészett plató, aminek végiben egy faviskó árválkodott. Zoli ezt nézte ki móló gyanánt. Persze utólag könnyű ítélkeznem, de ez elhibázott lépés volt. Ezt követte Zoli fizikailag elhibázott lépése, aztán ég és föld egybeszakadt, a fák táncolni kezdett, a világ forogni kezdett, én meg fohászkodni. Mintha egy delfinshow résztvevője lettem volna! Látni nem láttam semmit, hiszen elől ültem, de a kenu ficánkolása semmi szívderítőt nem sejtetett. Máig nem értem, hogy maradtunk Lucával a hajóban, miközben Zoli megmerült a Tiszában és ellenőrizte Archimédesz törvényét. Az első ijedtségen túljutván jött a következő: Zoli vissza akart mászni a csónakba. Hááát nekem a tubus és a fogkrém esete jutott eszembe. Szerencsére addigra a többiek is odasereglettek, jobbról-balról közrefogták hajónkat, hogy stabilabbak legyünk. Csapek és Tamás emberfeletti erőfeszítéseket tettek hogy beemeljék Zolit a hajóba, de csak az lett az eredmény, hogy megfosztották ruhájától. A megoldás aztán az lett, hogy előreküldtünk egy felderítőhajót, amiben Ádám, Tünde és Vercsi kémlelte a vizet, hogy hol elég sekély, ahol Zoli lábra állhat. Nem is kellett sokáig vontatni Zolit, mert a következő befolyásnál csak térdig ért a víz. Azt hiszem az egész túrának ez volt a legemlékezetesebb történése. Most, hogy felidézem, még mindig beleborzongok, mit úsztunk meg. Innentől gyönyörű lagúnás rész kezdődik, szerintem a Tisza-tó
legizgalmasabb és egyben legtechnikásabb része van ezen a szakaszon. Vannak helyek ahol csak másfél, két méteres csapás van adva a hajók számára, de ahol kicsit szélesebb a víz - ami 3-4 métert jelent, - ott meg rendkívül kanyargós a "pálya", és a fák összehajolnak a csónakok felett. Jártatok már a Vidámpark Mesebarlangjában? Ott, ahol csónakkal kell végigevezni egy kanyargó pályán. Nekem ezt juttatta eszembe ez a girbe-gurba "tanösvény". Igazi kormányospróbáló kihívás. Aki itt végig megy, elmondhatja, hogy tudja irányítani a csónakját. Menet közben láttunk pár megfontolt és bölcs bakcsót, amit a népnyelv vakvarjúnak is hív. Ugye, hogy nem gondoltátok, hogy a csip-csip-csóka egy bakcsóról szól! Csapek látta a tavalyról megismert metálkék madárkát, én sajnos erről lemaradtam. A lagúna végén kiértünk egy nagyobb tavacskára, majd újra nádas, és újra egy másik tágasabb belső tó. Ekkor már látszott, hogy valahol távol vihar tombol. Aztán már nem is olyan távol, és mikor egy sekélyes résznél kiszálltunk pisilni, akkor már testközelből éreztük a zivatart. Előkerültek az esőkabátok. Rendesen zuhogott, de
szerencsére nem tartott sokáig, és isten éltesse Joe-t, hogy Unicumot is hozott magával. Ugyanis már kicsit dideregtünk. Én féltem is, hogy meg fogok fázni, de hála istennek a nap újra kisütött, és az evezés is termelte a hőenergiát. A cipőm csatakká ázott, ezt a hajó orrában szárítgattam. Íme:
Hat órára visszaértünk Füredre, és mivel sokan innen már haza akartak utazni, valamint az eső kicsit kedvünk szegte, ezért úgy döntöttünk, hogy a Fehér Amúr falai között rendezünk egy búcsúvacsorát. Eme nevezetes étterem, már sokadik alkalommal nyújt enyhülést éhes gyomrunknak, félig már törzsvendégek vagyunk. Én csak szerényen citromos teát és babgulyást rendeltem, de a tőlem balra ülő Vercsi például Halászlegény kedvencét rendelte, ami egy érdekes szimbiózis a gombás harcsa és a túróscsusza között. A vacsora végeztével a parkolóban érzékeny búcsút vettünk a társaság zömétől, és immár csak hatan maradtunk. Este még terveztünk egy kicsit egy kerti lámpa fényénél, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy másnap felszámoljuk a tábort, és kocsival lemegyünk a Tisza alsóbb szakaszára, konkrétan Tisztapüspökire. Vercsinek ez az elképzelés nem fért bele a saját terveibe, tehát másnapról már őrá se számíthattunk. Szemerkélni kezdett az eső, és ezért elég korán lefeküdtünk. Még csak tábortüzet sem gyújtottunk ezen a napon. A napló bejegyzést már zseblámpa fényénél írtam ... haj, régi szép idők, mikor a paplan alatt olvastam a Vadölőt ...
Na, és ki volt igazán és szó szerint legény a gáton? Hát persze, hogy Csapek. Valamennyi estén, vagyis inkább éjjelen, mikor a társaság már elszenderedett, a kutyák belefáradtak az ugatásba, és a baglyok is már enerváltan forgatták fejüket, akkor Csapek hóna alá csapta telefonját (Samsung Galaxy S3 utánzat), felballagott a gátra (ez a H típusú térerő miatt volt fontos) és szokásos harci játékához gyűjtött, gyémántot, kagylót, ásványt vagy valami ilyesmit, amiből jó, ha sok van. Ez az este azért volt különös, mert a szórványos zápor okán Csapek autóval, sőt kenus autóval hajtott fel a gátra, és a kényelmes ülésben hátradőlve aprította az ellenséget.
Na, és ki volt igazán és szó szerint legény a gáton? Hát persze, hogy Csapek. Valamennyi estén, vagyis inkább éjjelen, mikor a társaság már elszenderedett, a kutyák belefáradtak az ugatásba, és a baglyok is már enerváltan forgatták fejüket, akkor Csapek hóna alá csapta telefonját (Samsung Galaxy S3 utánzat), felballagott a gátra (ez a H típusú térerő miatt volt fontos) és szokásos harci játékához gyűjtött, gyémántot, kagylót, ásványt vagy valami ilyesmit, amiből jó, ha sok van. Ez az este azért volt különös, mert a szórványos zápor okán Csapek autóval, sőt kenus autóval hajtott fel a gátra, és a kényelmes ülésben hátradőlve aprította az ellenséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése