Ezek nem a szövetséges csapatok partraszállásának koordinátái, hanem a tegnapi túrám számokban. Vagyis reggel 8-kor indultam, úticél a 938 méter magas Csóványos, összesen 33.5 km-t mentem, és fél 5-re értem haza. És akkor ugyanez irodalmibb köntösben és képekkel megspékelve...
Érdekes, mikor róttam a kilométereket, akkor egyfolytában alkottam a majd ide írandó mondatokat, most meg nem jut eszembe két alany, állítmány. Ezek szerint elfáradtam. Na, talán majd a képek inspirálnak. Reggel elmentem a közértbe, befaltam két kiflit negyed liter kakaóval, összekészítettem a hátizsákot, és 8 órakor uccu neki.
Picúr persze jött velem, mint ez a képen is látható. Az a sok fehér "rovarbáb" pedig nem más, mint a bálázógép által feltekert és fóliázott szalma vagy szénatekercs. Uff, ezt most ellenőriznem kell, hogy melyik ... Aha, szóval széna volt, ami szárított fű (a szalma meg a búza (gabona) szára). Először Nógrád felé vettem az irányt, mert annak határában lehet becsatlakozni a kék turista útvonalba. Meglepett, hogy tavaly óta mennyit változott a táj. A földutat visszahódította a természet, lám elég volt fél év, hogy a gyomok benőjék az út poros szalagját. Beérve Nógrádra, a falu szélén kisebb
mákültetvénybe botlottam, stikában csináltam egy fotót, mielőtt az ópiumbárók lefüleltek volna. Aztán a váráról híres települést elhagyva érdekes objektumra bukkantam. Lám ide is betört a nyugati
fejlődés, óriási napelemek terpeszkedtek az ég felé. Csak azt nem tudom, hol hasznosítják ezt az energiát, mert 2 kilométeres közelségben nincs semmi. Hacsak nem a föld alatt ... Gyanús ez a Nógrád! Persze baktattam tovább, ezen a részen még akár csukott szemmel is tudnék haladni, annyiszor jártam errefelé. Picúr lelkesen ügetett hol előttem, hol mögöttem. Szuszogott, lihegett rendesen, és végre lemondott a mindent lepisilek szándékáról. Ha akadt egy tócsa, abba lelkesen belegázolt. Felváltva kellett gyalogolnom nyílt terepen, és ligetes, erdős részeken. Az alábbi kép jól mutatja,
milyen hangulatos szakaszok tarkították utamat, az ilyen tájat kedvelem a leginkább. Beértem Béla rétre - mit a tábla bizonyít - de utoljára talán az őskorban lehetett itt rét, most öles, égbenyúló fák vigyázzák a környéket. Még csak egy kis tisztást
se leltem. Zárójelben megjegyzem, hogy az ilyen túrák során az egyik kedvenc hobbim az útjelző táblák fényképezése. Kiváló emléknek és tájékozódásnak egyaránt, aztán itthon újra megnézve látom, hogy milyen felderítetlen nevezetességek vannak még a Börzsönyben. Ezen a táblán az éles és átható tekintettel bíró olvasók láthatják a következő célpontot: Saj-kút. Mivel ennek semmi értelme, ezért elneveztem Sajt-kútnak (hippodrom). Az elnevezés
persze megint félrevezető, mert ez egy forrás.De amíg odaértem találkoztam egy rézsiklóval. Nyilván még korán volt számára, mert elég fásult volt őkelme, csupán akkor mozdult meg, mikor Picúr majdnem rátaposott. A bamba eb észre se vette a jószágot, csak mikor lekuporodtam a fényképezéshez, akkor jött oda érdeklődni, és várta a simogatást.A sikló kapcsán persze eszembe jutott a kígyókirály meséje, és tényleg milyen jó lenne érteni az állatok beszédét, sőt gondolatát. Mire a forráshoz értem 10 óra lett, és úgy gondoltam
megérdemlek egy kis pihenőt és frissítőt. Ettem egy fél szendvicset és megittam fél liter teát. Picúr közben a csermelyből szürcsölt. Eszméletlen hideg volt a forrás vize, viszont szépen csillogott, és nagyon jólesett kicsit megmosdani benne.A következő nevezetes pont a Foltán kereszt volt. Ennek kapcsán van bennem némi bizonytalanság,
mert sok helyütt Fultánra át van javítva a felirat. Szóval teljes a zűrzavar, de mivel én Foltánnak ismertem meg abból az időből, mikor Tamással és Bandival túráztunk, ezért maradjunk az első verziónál. Ez egyébként egy nagyon hangulatos tisztás, a fák oltalmában 4-5 pad és asztal is található, abszolút ideális egy pihenőre, piknikelésre. Én is kedvet kaptam az ejtőzésre, amit egybekötöttem szokásos sztrip10 számommal. Ez mintha magyarázatra szorulna ... Jó dolog a túrázás, építi a testet, lelket, de izzadással jár. Az önmagában még nem is lenne baj, de a póló átnedvesedik, és vizesen már kevésbé komfortos. Ezért én úgy szoktam túrázni,
hogy viszek 2-3 pólót, tartalékzoknit, miegyebet, és menet közben, ahol lehet divatbemutatót tartok. Egy lélek se volt a közelben, ezért pőrére vetkeztem, megszárítottam magam, és friss ruhaneműt húztam magamra. Isteni érzés! És ha már itt tartottam, megejtettem a legendás zoknipörgetős eljárást is. A zoknicsere egyébként nem csak a kényelem miatt ajánlott, de így könnyebben elkerülhető a vízhólyag is. Nedves zokniban hamar felpuhul az ember bőre, és már kész is a baj. A rövid naturista szeánsz után jöhetett a csúcstámadás.
Innen ugyanis már csak szűk fél óra a Csóványos. Elég kaptatós az út, de ez nem is csoda, hiszen 938 méter magosra köll fölmönni. De ez az egyik legszebb szakasz, mikor a gerincen sétál az ember, jobbról az ezeréves erdő, balra meg a szédítő távlatok, és üde zöld minden. Gyorsan be is szúrok néhány képet, hogy meg legyen az illúziótok.
Maga a Csóványos elég lehangoló látvány. Mármint az egykori kilátó, amire már nem lehet felmenni, de szép sose volt. Egy ormótlan betoncső, benne egy vaslépcső,
de látva az állapotát, az ember nem kívánkozik megmászni azt. Először itt találkoztam emberekkel. Először egy bringás jött, bár nem is értem hol tudott feljönni, olyan kemény a terep. Aztán egy házaspár, akik elmesélték, hogy februárban még voltak ott padok, helyébe most szemét és tábortűz nyomok. Sajnos még a túrázók között is vannak primitív alakok. Mivel ez a csúcs volt utam legtávolibb pontja, és fél 12 felé járt az idő, itt is ettem egy szendvicset, és leöblítettem ásványvízzel. Picúrnak is adtam inni, bár poharat elfelejtettem vinni, ezért kénytelen volt a tenyeremből lefetyelni, de ügyesen megoldotta a feladatot. Végeztem néhány nyújtó gyakorlatot, csináltam 30 fekvőtámaszt (csak nehogy a felsőtestem aránytalanul elsatnyuljon), lefotóztam az esedékes táblát
, és irány a Nagy Hideg-hegy. Elhatároztam ugyanis, hogy más útvonalon megyek hazafelé. Ennek főbb állomásai a Nagy-Hideg-hegy, Magas Tax, Királyrét és ott balra fordulva a Bika réten át haza. A csúcsról lefelé, immár a piros jelzésen haladva, először egy nagyon meredek rész következik, de rögtön utána jön egy hangulatos pihenő.
Majd a Rakodó, ami egy újabb piknikelő hely, de fele olyan szép sincs, mint a Foltán kereszt. És hamarosan kiérünk egy napos részre, befordulunk balra, caplatunk még pár métert, és ez a látvány tárul elénk:
Igaz, ami igaz, kicsit jobb képet is csinálhattam volna, de eső után köpönyeg. Ez egy turistaház, és a legfőbb tudnivaló róla, hogy büfé üzemel benne. Sőt igazi főtt ételt is lehet benne kapni, jóllehet nem a flambírozott homár orleáni módra a specialitásuk. De akik ide eljutnak, azok a rizibizit is úgy eszik, minta pizzafutár hozta volna az Olümposz tetejéről. (Na ez aztán a képzavar) Nekem még volt két szendvicsem, ezért nem várakoztam itt, csak megtöltöttem a palackomat. Picúr addig hűségesen őrizte az ajtót - kívülről. Haladtam tovább, és bár GPS lógott a nyakamban, de itt sikerült eltévednem. Illetve nem tévedtem el, csak elvétettem az utat. De hol másutt, mint pont egy csalános szakaszon, amit emiatt kétszer kellett legyűrnöm. Na mindegy, azzal biztattam magam, hogy csalánkúra esetén lényeges az utókezelés. Apropó, másik nevezetesség: Sífelvonó is működik - gondolom télen. Relatíve hamar elértem Magas Tax-ot, aminek a neve máig rejtély előttem.
Van itt egy szép rét, rajta egy házikóval, bár az épp nem látszik. Innen jött a túra leginkább kihagyhatóbb szakasza. Egyrészt ez volt pont a legmelegebb időszak, 1 óra után, másrészt köves talajon kellett ereszkedni, szinte végig a napon. Picúrnak megint lógott a nyelve, néha előre sietett, és befeküdt valami vékony árnyékba, és vélhetően azt várta, hogy én is mellé heveredem. De akkora árnyék nem volt :) Adtam neki vizet, mohón szürcsölte, aztán jött utánam kitartóan. ha jól emlékszem ez úgy 6-7 km-es táv lehetett, mire végre feltűntek az első házak Királyrét határában. Az Erdei Iskolát le is fotóztam.
Gondolom tudjátok, hogy Királyrétre kisvasút is jár, ezért nagyon népszerű a turisták körében. Az alábbi kép jól mutatja,
milyen gazdag választék várja a kirándulni vágyókat. Én azonban a büfét részesítettem előnyben, és vettem fél liter kólát. Megettem hozzá a maradék két szendvicset, Picúr a környék macskáival barátkozott (egyoldalúan). Találkoztam egy öltönyös turistával, aki az asztalomhoz ült, hevesen bókolt, majd megkérdezte, hogy milyen politikai szelek fújnak errefelé. Khmm. Köpni-nyelni nem tudtam, mert épp tele volt a szám, de persze semmitmondó válaszokért én sem megyek a szomszédba, tehát a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt. Negyed 4 felé járt az idő. Bizony mikor felálltam az asztaltól némi tántorgás volt felfedezhető mozgásomban. Negyed óra pihenés és úgy elgémberedtem, hogy ihaj. Mintha két dundi dinamitrudat dugtak volna az alfelembe. Ráadásul rövid, izzó gyújtózsinórral. A tengerészek mehetnek így fél éves hajókázás után. Lassan azért bejáródtak tagjaim, átkeltem egy patakon ahol Picúr kedvére lubickolhatott, és jöhetett egy újabb kaptató. Előtte még ezt fedeztem fel.
Rövid ideig a zöld jelzésen mentem, aztán a GPS-re hagyatkozva átkeltem egy sztyeppén, majd rátalálva újra az útra átvágtam a Bika réten. Bika szerencsére nem volt. Viszont dörögni kezdett az ég, és feltámadt a szél. De kimondottan jólesett. Egész felfrissültem. Sőt mikor csepegni kezdett az eső, még egy kis futáshoz is kedvet éreztem. Jót tett az izmoknak, hogy más mozgást hajtanak végre, és nem is volt nehéz futni, mert a terep is kicsit lejtett. Újra feltűntek a napelemek, majd Nógrád házai, és már éreztem az otthon illatát. Igaz innen ez még 3 km, de ilyenkor már egy kád forró víz lebeg az ember szeme előtt. Komoly esőt elkerülve értem haza, pedig dörgött veszettül Thor kalapácsa. Finom volt a meleg víz otthon, de alig tudtam kimászni a kádból. Mintha drótból lett volna hajtogatva a lábam. Az izomláz az egy dolog, de főleg a térdem tiltakozott mindennemű mozgás ellen. Szerencsére este 8 felé már egész tűrhető módon tudtam mozogni, és most már akár újra tudnék kirándulni. Huh, ilyen hosszú bejegyzést se írtam még :) Ja, és az összegzés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése