2013. július 28., vasárnap

6. nap - Valahol a Tiszán

Kicsit elakadtam az írással, mert Grafi(ka) ráfeküdt a jegyzetemre, és annyira tetszett neki, hogy álló nap azon feküdt. Csak a hűtőszekrény kinyitása tudta elcsalni őt posztjáról, de evés után rögtön újra összegömbölyödött a papír felett. Addig a zene oltárán adóztam a múzsáknak, ennek volt eredménye az előző bejegyzés.
Immár birtokomban az értékes kézirat, szóval elmondhatom, hogy szerdán nagy melegre ébredtünk. A Nap ugyanis ezen a napon is keleten kelt, és épp szemben a táborunkkal. A reggeli készülődést ifjúsági kajakosok harsány evezőcsapásai tették változatossá. 10:45-kor indultunk el, és ezúttal az induló sör szertartásán kívül Csapek bemutatott egy Demis Roussos magánszámot is. Örökbecsű darab! Egy fokkal jobban pakoltuk el a csomagokat, bár nem sikerült meginni az összes bort és kólát, de legalább immár én is tudtam evezni. Szeltük a vizet, és ahogy nézelődtem, egyszercsak a jobbparton egy napfürdőző alak tűnt fel. Közeledve olybá tűnt, mintha azok a lábak módfelett szőrösek lennének. Aztán elértük az a szöget, mikor a lábszárak boltívei alól egy érdeklődő csutkababa kandikált kifelé. Én ezidáig azt hittem a napozás női sportág, de be kell látnom, hanyatlik a világ, és ahogy van női boksz, úgy van férfi "csík nélküli napozás". Az élet nem habostorta, mondta egyszer egy bölcselő :)
Útközben lemértük, hogy ha evezünk durván 6.5-7 km-t tettünk meg óránként, míg csupán csurogva 2.2 km/h volt a sebességünk. Még csak 2 óra volt, de mi már célhoz értünk. A Szolnok alatti szakasszal az a baj, hogy homokpadok már csak elvétve fordulnak elő. Most is egy olyan helyzet állt elő, hogy még vagy 20 km-t kellett volna evezni a következő állomásig. Tehát úgy döntöttünk, itt táborozunk le. Egy háromtagú család már a parton nyaralt, volt velük egy motorcsónak és három öleb. Az egyik kutya fehér volt, nagy rózsaszín fülekkel és látszott rajta, hogy kölyök. Aztán volt még egy töltöttzokni vagy mondjak inkább a két végén elkötött szafaládét? Iszonyú kövér volt, abszolúte nélkülözte a kutyajelleget. A harmadik meg egy yorki volt. Aszalódtunk a napon, illetve két napernyő nyújtotta árnyékban szorongtunk. Aludtunk,
rejtvényt fejtettünk, tájékozódtunk a hírességek világában. A homokpad elég méretes volt, de a sátrak helyét a lapáttal vízszintesre kellett formálni. Ebédre megettük a chilis bab maradékát, vacsorára ellenben bolognai makaróni készült. Luca jó sok fát gyűjtött, és este ő volt a tábortűz felelős. Mindez történt a 328-as folyami kilométerkőnél. Vártuk a csillagok érzekését, Luca különösen rá volt hangolódva a Cassiopeia csillagképre, de mindig elaludt, mire megjelent az égbolton :)
A csillagokon kívül még a diafilmek voltak napirenden, mindenki elmesélte gyerekkorának meghatározó élményeit ezen a téren. A teljesség igénye nélkül sorolom: Cili cica a Tejúton, Telhetetlen méhecske, Két kicsi bors ökröcske, Forró vizet a kopaszra. A következő képeken már a másnap reggel önsanyargató és aszkéta életmódját vehetjük szemügyre. Mint látszik komoly tereprendezést igényelt az asztalok, székek felállítása is 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...