A sorrend fontos, mert nem a túrán szenvedtem balesetet, hanem azért mentem el kirándulni, mert a kezemet úgysem tudtam használni.
Hétfő este, mikor kicsit enyhült a lég, gondoltam még a helyére cipelek egy vasrácsot. Csakhogy a rács 4 x 2 méter méretű volt, és úgy néztünk ki együtt, mint a Laokoon csoport, és még akadály gyanánt ott magasodott előttem a kerítés. Aztán valahogy az ujjamra zuhant a fémszerkezet. Nem akarok ijesztő képet festeni - nincs is rá ok, legfeljebb az írói fantázia csapongása - az egyik ujjam talán eltörött, de valószínűbb, hogy csak alaposabb zúzódást szenvedett. Most borogatom és kímélem, de mivel a lábamnak semmi baja (azt az egy vérhólyagot leszámítva) ezért gondoltam olyan tevékenység után nézek, amihez az alsó végtagok kellenek.
Augusztusban lesz egy hegyi félmaraton itt a Börzsönyben. Már vagy 5 éve nem vettem részt hasonló rendezvényen, de itt az ideje újra felvenni a fonalat. Ennek okán a netről letöltöttem a tavalyi útvonal térképét, és elhatároztam, hogy bejárom, mert csak jobb, ha tudja az ember, milyen terepen kell szaporázni. (Ez nem összekeverendő azzal, ha valakire rájön a szapora). Szóval az előzetes tájékozódás szerint a táv a következő állomásokból épült fel: Diósjenői Erdészet, – Závoz-tető – Mázsaház – Verebes kaszáló – Foltán-kereszt – Musli barakk –
Nyír-rét – Hárombarát – Halmos kanyar (a Streck úton) – Kemence-patak
gázlója – Királykút-felé forduló – Mázsaház – Závoz-tető.
Diósjenőig autóval mentem, így Picúrt kénytelen voltam otthon hagyni. Bár volt már autóban, mikor állatorvoshoz mentünk, de fájós ujjal kerülni akartam minden kockázati tényezőt. Sajnos az ismerőseim nem voltak ott az Erdészetnél, mert hétfő, kedd ott szünnap. Ha nem tudjátok, elárulom, hogy Diósjenő és Kemence között egy pazar műút vezet keresztül a Börzsönyön. Bringásoknak egyszerűen ideális. Az autók ki vannak tiltva, csak az erdészet járművei tűnnek fel, meg persze néhány huncut fickó járgánya. Ha valaki szép helyen akar bringázni, ennél ideálisabb helyet keresve sem talál. A Závoz-tetőig emelkedik a terep, de onnan már csak gurulni kell Kemencéig. 10 km lejtő!!! Csodás!
Nos az előbb említett Závoz-tető az első állomás. Itt egy pihenőhely található, ahol padok is vannak, és egy hatalmas tisztás. Az út egyébként végig autóval járható úton halad, de én azért kerestem azokat a helyeket, ahol erdei ösvényeken lehet haladni. A következő hely a Mázsaház nevet viseli, - ami egyben frissítőállomás is - bár nincs itt semmi épület, csak annak az emléke. Gál-rét, majd a Verebes kaszáló, ahol egy igazi forrás is található,
méghozzá az Őzbereki forrás. A kép talán meggyőz bárkit, hogy messziről azt hittem, találtam egy eldobott kutyaházat :) Pár kilométer után már az útvonal legmagasabb pontján vagyunk, 705 méter magasan, és ez nem más, mint a Fultán kereszt. Bizony, U betűvel írva. Ugyanis most körüljártam a keresztet, és annak hátoldalán az alábbi táblát találtam.
Ettem egy kiflit, ittam teát, és fordultam Musli forrás felé. Ezen a szakaszon elég rút a terep, mert csomó kidőlt fát látni. Aztán egy táblát is találtam, ami arról tájékoztatott, hogy 2006 táján egy hatalmas vihar csavarta ki a fákat, és elkezdődött a betelepítés. Na ez örömteli! Itt is találtam egy rövidítést, ami nem a köves úton haladt, hanem egy erdei ösvényen. Persze meg kell majd gondolni, hogy érdemes-e erre menni, mert bár rövidebb, de nagy benne a szintkülönbség, mert egy völgymedren halad át, míg az út megkerüli. Pont ennél a barakknál bukkan ki az ember.
Kiérve erre a rétre éhes böglyök csapata vetette rám magát. Kapkodtam a lábam, és amennyire fájós kezem engedte, csapkodtam magam körül. Na itt majd sebesen kell futni! Viszont észrevettem egy cseresznyefát, ami azért ilyen terepen eléggé ritkaságszámba megy. Újra beértem az erdőbe, mit erdőbe, rengetegbe! Micsoda misztikus táj! Sűrű homály, egymásra hajoló ágak, olyan, mint egy alagút. Ha szembe jött volna egy hajlott hátú alak, bizony isten öreganyámnak szólítottam volna, és nekiadtam volna a kiflimet, hogy milyen jól passzol az orrához. De nem jött senki. Ballagtam tovább az úton, volt egy nagy hajtűkanyar, itt lesz majd az 5-ös frissítőállomás. Mellesleg elhaladtam a Málna-hegy mellett, és épp a Hollófészket készültem megkerülni. Ugye milyen jó nevek? Erről eszembe jutott, mennyire szeretem a térképeket. Gyerekként egyik kedvenc regényem a Fecskék és Fruskák volt. Abban is szerepel egy térkép, a borító belső oldalán. Igaz, momentán csak a Kormorán sziget jut belőle eszembe, meg a Kancsendzönga, de a lényeg, hogy akkoriban magam is térképet rajzoltam, saját, kitalált nevekkel. Esküszöm jobb játék volt, mint Transformers-t bámulni a tévében. Azt hiszem nagyon jól teszik azok a szülők, akik nem engedik tévézni a gyerkőcöt. Persze ettől még lehet kedves, értékes meséket nézni, de az legyen kiválogatva. Huh, elkanyarodtam ...
Ez a szakasz elég unalmas, de végig lefelé vezet, jól lehet haladni. Egyszercsak újra a Kemencére vezető úton találja magát az ember, és itt az utolsó frissítőpont is. Innen már "csak" vissza kell szaladni az aszfalton a Závoz-tetőt érintve egész az Erdészetig. Én más utat választottam, egy szimpi és rövid katlanban levágtam a nagy kanyarokat, és így jutottam fel Závozhoz. Nagy csapat gyerek zsibongott ott, három csinos nevelőnő társaságában. Tanácstalanul forgatták fejüket, merre tovább. Segítségükre siettem, bár "A bácsi majd megmondja merre kell menni" kissé szívenütött. Megmutattam a helyes utat, de valamiért mégsem akartak arra menni, inkább a műutat választották, amerről jöttek is. Na mindegy, én mentem tovább a sárga csíkon. Meg is találtam az erdei tanösvényt, amit annyira kerestek, átkeltem egy patakon, és már ott is voltam az erdészet oldalában. Az autóm már messziről piroslott. Kellemes tapasztalatokkal zártam a túrát. 3 óra alatt megtettem 16 kilométert, igaz rövidítettem helyenként, de szerintem a teljes táv sincs 21 km. És a szintidő 3 óra se lehet gond, hiszen akkor azért zömében futni fogok, és hátizsák sem lesz rajtam. Legközelebb majd bringával fogom tesztelni az utat, azon van hitelesebb kilométerszámláló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése