7. nap - Tiszavárkony - Vezseny

Reggel van, reggel van, Mindenki ideges.
A ház ura üvöltve tiszta zoknit keres.
Feketés csészével boglya fejű asszony,
ajánlja az égnek, hogy reája rogyasszon.

Ez egy részlet az Új családi körből, de bevallom nem tudom ki a szerzője. Apropó reggel; még a keddi nap eseményei közül kifelejtettem, hogy Zoli korán ébredt, és bekapcsolva a rádiót érdekes párbeszédre bukkant a Gazda Híradó keretében. Egy betelefonáló érdeklődött, hogy mi okozhatja ama jelenséget, hogy püffednek a nyulai! Ha konkrét választ nem is kapott, de mi laikusok - utólag Zoli szájából - megtudtuk, hogy a nyulak nagyon kényes és tiszta jószágok! Hát ezért is jó az evezés a Tiszán, mindig bölcsebben és tapasztalatokban gazdagabban térünk meg egy-egy ilyen túráról. 

Fakopáncs hangjára ébredtünk, Zoli a reggelihez ásott egy amerikai konyhát, amit az előző képeken tudtatok megnézni. Átlagosan indult a nap, tehát a szokásos billegéssel indultunk el, de mikor lendületet kapott a kenu, akkor már egész jó volt. Útközben egyszer őzet láttunk, aki inni jött a folyóhoz. Tiszavárkonynál kikötöttünk, hogy meglátogassuk a helyi boltot vásárlás céljából, továbbá, hogy vizet vételezzünk és megszabaduljunk a  felgyülemlett szeméttől. Hármasban indultunk a faluba, Lucával és Csapekkal. A gáton lovak legeltek, sütött a nap hétágra. Kellemes meglepetésre, alig értünk be a faluba - ez alatt 200 métert kell érteni - balkéz felől már ott virított egy kék közkút. Éppen szemétszállítási nap volt, ezért bármerre néztünk kukák tömkelege ácsorgott az út szélén. Le is tettük a magunk kék zsákját. A katarzist emelendő előbb egy szilvafa sietett elibénk édes terhével, majd újabb 50 lépés után egy légkondicionált kocsma, és közvetlen tőszomszédságában egy jól felszerelt közért. És mindez a déli órákban. Mondanom se kell az italkiméréssel kezdtünk. Jólesett a hideg nedű. A sarokban egy érdekes szégyenketrec maradványai voltak láthatóak. Ücsörögtünk egy keveset, majd átslattyogtunk az élelmiszerboltba, és megvettük a csirkét, valamint néhány szafaládét.

Tehát rekordidő alatt visszaértünk Joe-hoz és Zolihoz, akik egy napernyő alatt ücsörögtek, és nézték a cirkuszi előadást. Idomítási gyakorlatok folytak a vízben. Kellékei egy ló, egy birka, meg egy kutya. Talán a brémai muzsikusok produkcióra készültek, de mi ebből csak azt láttuk, hogy a lovat a vízhez szoktatják, a többi jószág meg ott sertepertél körülötte. Egy vaskos nomád nő volt a tréner, olyan igazi ősanya. Nemsokáig tötyörögtünk, mert még hosszú út várt ránk. Mentünk tovább Rákócziújfalu irányába, ami 411-nél található. Itt akartunk éjszakázni, de mikor kikötöttünk, meghatároztuk az északi irányt, akkor némi bosszúsággal tapasztaltuk, hogy egy olyan szakaszon van a homokpad, amit 14 órán keresztül süt a nap. Erről

megerősítést kaptunk egy helybéli horgásztól, de rögtön hozzátette, hogy pár kilométerrel lejjebb van egy ugyanilyen homokpad. HITTÜNK NEKI. Mert naivak és hiszékenyek vagyunk. Ebből már sok mindent sejthettek ... Szóval újra hajóba ültünk, hogy megyünk Martfű alá, Vezsenybe. Megérkeztünk a keresett helyre, de homokpad egy szál se, csak a komp oldalában némi föveny. De a hely nem volt ideális még fürdéshez sem, nemhogy táborozáshoz! Tébláboltunk egy keveset, mert elég esélytelen volt, hogy másik alvóhelyet találjunk, és Tiszakécske is már csak 20 km-re volt. A helybéliek javasolták, hogy keressük meg a kissé fentebb lévő tisztást, és ott rendezzünk véradással egybekötött, alvóparty-t. Mert gondolhatjátok, hogy a Tisza mellett, derékig érő aljnövényzetben micsoda szúnyogorgia lehet. Közben Zoli barátkozni kezdett a révésszel, aki nem Révész, pedig Zolinak volt egy ilyen ismerőse. Zoli a lelkemre kötötte, hogy az alábbi információ mindenképp legyen a krónika része: Ha a szolnoki vízállás 200-220 de mínuszban, akkor jó a Tisza a homokpadok szempontjából. Míg Zoli társalgott mi sem unatkoztunk, Lulu és Lana "szórakoztatott" minket. Nem, ez nem két zenebohóc, hanem két kutya, ha jól emlékszem vizslák ... A kutyákkal nem lett volna baj, ellenben a gazdájukkal, aki folyton kiabálta a nevüket. Az ember agyára ment, ahogy próbálta a két kölyökkutyát egzecíroztatni, akik persze nagy ívben fütyültek rá. És ha lehet különbséget tenni a két eb között, akkor azt kell mondjam Lulu volt a debilebb.
Vezseny egyébként annyiból érdekes falu, hogy két helyen is érintkezik a Tiszával, mint azt az ábrán is láthatjátok. Közben összebarátkoztunk egy ott pihenő családdal, akik elmondták, hogy csak a szárazföldi kalózokkal kell vigyázni, hiszen mégiscsak Édentől keletre vagyunk. Na még egy jó

adalék a pihentető alváshoz. Nem szaporítom a szót, ott maradtunk. A képen érdemes megfigyelni, hogy Joe sátra 50 centire volt víztől ... mindaddig, míg nem jött egy motorcsónak, mert akkor -10-re. Ez az igazi wellness! Mondanom se kell, tüzifa se volt a közelben, ezért a krinolint főztük meg Lucáék gázfőzőjén.
Elalvás előtt Jó éjszaka helyett Lulut és Lanát kívántunk egymásra, és reméltük, hogy nem árad meg a Tisza. Időközben valami kamasz társaság is a komphoz vetődött, de megúsztuk konfliktus nélkül az éjszakát.