5, 6, Hét

Pár napig nem volt erőm írogatni. Ha netán valakinek hiányoztam - bár ne legyek nagyképű - elnézést kérek, nagyon sokat kellett dolgoznom az elmúlt napokban. Úgy kezdődött, hogy rendeltem 2 köbméter tüzifát. Igaz, kályhám, kandallóm nincs, de ezt a fát nem is füstjelzések eregetéséhez vásároltam. Azt találtam ki, hogy .... mintha ugyanabba a folyóba lépnék ... ezt én már írtam! Na akkor rövidre fogom: elkészültem. Ennél rövidebben nem tudtam összefoglalni. Bárcsak a munka is ilyen sistergő istennyila sebességgel ment volna. De immár kipipálva, eltakarítva, rend és tisztaság az utcán is. Közben azért voltak érdekes momentumok. találkoztam például nagyon spéci bogarakkal.

Erős a gyanúm, hogy a fával együtt érkeztek. Először darázsnak néztem őket, és tiszteletteljes távolságból szemléltem őket. Aztán feltűnt, hogy nem repülnek, csak úgy bóklásznak a földön. Szerencsére jött Robi, az erdész szomszédom, és felvilágosított, hogy ezek darázscincérek. És tényleg! Most hogy közelebbről stíröltem őket, feltűnt, hogy nem sárga-feketék, hanem fekete-sárgák. Tök helyes bogarak, sárga a lábuk, és simán meg lehet tőlük ijedni. Így védekeznek a madarak ellen. Aztán ma láttam öt-hat gyurgyalagot! Óóó, ezek csodás madarak. Röpülés közben csak a hasuk látszódik jól, ami élénk kék, de amúgy hazánk legszínesebb madara. És milyen érdekesen vitorláznak a levegőben. Apropó madarak. A tornácra befészkelte magát egy rozsdafarkú. Szerencsére Grafi olyan magasra nem tud felmászni. És ha már Grafinál tartok: valamivel elcsapta a hasát. Volt itt olyan haccacáré, hogy ihaj. Előbb mint valami festékszóró a fenekével beterítette a

konyha kövét, aztán hányt is valami habosat, végül a padláson leltem egy kupac emésztetlen macskakaját. És a cica is olyan levert volt, csak bámult maga elé, mint Polgár Judit egy különösen nehéz sakkjátszmán. Szerencsére mára már virgoncabb lett. Ja és virágzik a lila akác. Tuti történt még egy csomó más érdekes dolog, de olyan a fejem, mint a szita.