Munka után édes a pihenés. Igazából máskor is, ez hangulat kérdése :) Délelőtt voltam az oviban, a múltkor már befejeztük az Egérmesét, most Tordon Ákostól a Krinolin és Kiflikandúrt kezdtem el. De ezt csak úgy ízelítő gyanánt, mert megbeszéltük az óvónénikkel, hogy nyári szünetet tartunk és majd szeptembertől folytatjuk a mesélést. Persze csak akkor, ha továbbra is lesz rá igényük. Szóval elbúcsúztam a gyerekektől pár hónapra, és nagyon jól esett kedvességük, mikor jó pihenést kívántak nekem :)
Bár igazából a meló csak most kezdődik. Elsődleges tevékenység a fűnyírás. A múlt héten megjavított fűnyíró pazarul viselkedik. Az új késsel úgy harap, mint valami sörösló. És bár a fű helyenként térdig ér (idén még nem nyírtam), de viszi mint a huzat. Szeretek füvet nyírni, csak irtó nagy a telek, ezért inkább három részletben szoktam levágni a füvet. Így is fél nap, mire a harmadával végzek, és addigra a derekam is alaposan kirázódik a helyéről. De jópofa dolog mintákat nyírni a fűbe, és szeretek minden munkát, ami látványos. Valamint külön mosolyogtató érzés, hogy ilyenkor mindig megjelennek a barázdabillegetők, és frissenvágott tarlón nézelődnek. A barázdabillegetők annyira elegáns madarak, mindig csodálom őket. Elegánsak és kecsesek, bűbájosan tipegnek a fűcsomók között. Szerencsére Grafi még nem fedezte fel őket, mert akkor lesz nemulass. Helyenként fájt lekaszabolni a rétet, mert olyan szép vadszeder foltok voltak 
benne, és most már így utólag bánom is, hogy elkapott a gépszíj, és csak toltam, toltam azt a masinát. Be kell vallanom a vége felé ez már mindig olyan fog összeszorítós küszködés, de ilyenkor valami jutalomra gondolok, ami majd jól fog esni, és ez átlendít a nehézségeken. Jelen esetben fél liter málnaszörp lebegett a szemem előtt! De hogy ez mennyire férfimunka, arra legyen itt az alábbi illusztráció, ami nem autószerelés közben készült, hanem fűnyírás után. Mert a fűnyírás nem ám babakocsi tologatás! Főleg, mikor ilyen kackiás, erőtől duzzadó szálakat kell a porba dönteni. Pillanatok alatt tele a kosár, amit üríteni kell, és többnyire eltömődik a fűnyíró "szája" is. Na azt kell kitakarítani, és attól olyan a kezem, mint egy előembernek. Vagy mint egy NCIS leletnek :) (Azóta eltelt 5 óra, vagy négyszer kezet mostam, fürödtem, hajat mostam, és a tenyerem még most is olyan mintha a Rémusz bácsi szerepre sminkelték volna.) Viszont biztos nincs klorofilhiányom, és ha jól összeszedem magam, feltehetőleg tudnék fotoszintetizálni is.
Délután eleredt az eső. Csendesen, mélabúsan szemerkélt, de nekem valahogy a fürdéstől felfrissülve, tiszta, fehér pólóban mégis jól esett a szabadban ténykednem. Hülyén hangzik, de olyan áhitatos perceim voltak. Az állatkák is megjelentek, mert közben kitartóan dörgött az ég. Ja nem is mondtam, hogy a levágott füvet raktam talicskába, és töltöttem fel vele egy gödröt, szóval igazán könnyed, merengős munka volt, amire nem is kell odafigyelni. És milyen jó, hogy ebéd előtt az összes füvet levágtam, mert most vizesen a fenének lenne kedve ott araszolni a fűben. Aztán alaposabban eleredt az eső, előbb Grafinak jött meg az esze, aztán Picúr is inkább bevonult házikójába. Sok már nekem se hiányzott, és mikor a hajamról már a szemembe csorgott az égi áldás, akkor én is feladtam a "küzdelmet". De legalább itt tudok írogatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése