Versírás

Nem szoktam gyakran verset írni, és annál is ritkábban tárom azt nyilvánosság elé. Ez egy elég intim szféra, sokszor pőrére vetkezik az ember, és sebezhetővé válik, hogy a csontjáig, szívéig látnak ismeretlen látogatók. Nekem kettős hozzáállásom van a rímekhez. Ha jön a múzsa vagy ihlet, vagy nevezzük bárminek, akkor valahogy valami belső sugallat vezeti az alkotó kezét, máskor olyan a folyamat, mint valami keresztrejtvény. Két szótag, a vége rímeljen a fustély* szóra. És az ember agya kergeti ilyenkor a szavakat, mint cica a farkát. A versírásnak is vannak szabályai, trükkjei. Nem csak a rím a lényeg, bár az a legfontosabb. Kezdődik mindjárt a rímképlettel, és hogy csak a legegyszerűbbeket mondjam AABB, ABAB. Vagyis hogy melyik sor melyikkel alkot rímpárt. Aztán vannak olyan, számomra elfajzott "képletek", mint a haiku, ami még csak nem is páros sorból áll. Az ABAB képlet annyiból "engedékenyebb", hogy ott hosszabb gondolatokat lehet kifejteni, mert később következik a rím. Számomra a legfontosabb a dallam, hogy üteme, ritmusa legyen a szövegnek, és úgy tudd olvasni a költeményt, ahogy a patak szalad a medrében, zuhatagok, gátak és hullámtörők nélkül. Ehhez a szótagokat kell számolni, de valójába elég ha magadban, de leginkább hangosan felolvasod, és már érződik is, hogy helyén van-e minden. Mert sokszor nem elég, hogy a sorok szótagszáma egyezik, de a mellék- és félmondatok egységének is azonosnak kell lennie. És néha akkor is jó a dolog, ha nem egyezik a szótagszám. Na most jól megzavartam mindenkit. Persze ez így tudományosan leírva leginkább maszlag, magam is megrémültem tőle, de a legjobb próba a felolvasás. Aztán ha a rím az istennek se akar kijönni a végén, akkor jönnek a trükkök. Rokonértelmű szavak, ha azt megengedi a mondanivaló, vagy a szerző érzelemvilága. Olyanokra gondolok, mint a fut, szalad, lohol, inal, de a botorkál, lődörög, lézeng, támolyog ugyebár már más hangulatot áraszt. Nagy segítségünk lehet még, hogy egy mondaton belül a szavak felcserélhetőek, ezáltal más szó kerülhet a sor végére, és máshoz kell rímet keresni. Apró trükk a szótagszámok egyezéséhez, hogy beteszünk egy rövid és semleges szót, többnyire jelzőt - víg, bús, rőt, ződ :), kék, zord - avagy hangsúlyosan megismétlünk szavakat: "Nem, nem, nem, soha nem, nem, nem ..."** Na hogy folytatódik? Gondolj a dallamra! Apropó, ennek a dalnak kapcsán idekörmölöm, hogy ennek AAC BBC a rímképlete. Jaj, most kiestem gondolataim medréből ... De talán több szót kár is lenne erre vesztegetni, meg ki tudja kit érdekel ez rajtam kívül :) Viszont egy dolgot nagyon fontosnak tartok! Amiről itt írtam, az még nem költészet, csupán versírás. Mert itt csak a formáról volt szó, és fűzfapoéták részére íródott. Az Igazi vershez, sőt költeményhez kell Mondanivaló, sőt valami elmagyarázhatatlan, kusza és szokatlan és mégis zsigerileg érezhető mondatok, meghökkentő jelzős szerkezetek, ami egy átlagembernek eszébe sem jutna. Nekem mindig Radnóti jut ilyenkor szembe: 

"... ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, ...". 

Ez annyira szép és idilli kép, szívfacsaróan csodálatos, főleg ha belegondolunk milyen körülmények között íródott ...

Ám zuhanjunk vissza a földre, ide a hétköznapi emberek közé! A fentebbi eszmefuttatásnak az volt az apropója, hogy írtam egy verset, amire büszke vagyok, pedig alig van köze a korábban felsoroltakhoz. Tímár György egyik vidám verse ihlette, másfelől főhajtásként született, egy másik alkotó ember felé.

Tejesdoboz, kinder-tojás,
vattapamacs, mézeskalács,
kottapapír, guriga,
dekupázs és spatula.
Konzervdoboz, koszorú,
kerek, íves, homorú
zsenília, akrilfesték,
só-liszt gyurma érdekesség.

Söröskupak, szappanfőzés,
mécsesekkel elidőzés,
papírpohár, csinos girland,
fonalakból szőtt pók-firhang.
Karton, filc és fatojás,
lyukasztóval alkotás,
mindenféle csöppnyi állat
víg otthonra lel tenálad.

Dekorpapír, képkeret;
ugye, Te is élvezed?
Parafa és PET-palack,
belőlük lett kismalac.
Ruhacsipesz, szalvéta,
leutánzom biz' még ma!
Mennyi varázs, mennyi álom,
házicsoda diszkont áron.

Két év öröm, ötszáz írás,
négymillió "kukucskálás",
ezernégyszáz olvasó,
írásodtól olvadó ...
Levendulalány és kifli;
blogod ezer szívet nyit ki!
Szavaid, mint tündék, manók,
szépítik a szürke valót!

*fustély - dorong, husáng

** - Én nem leszek sohasem a játékszered (Kovács Kati)