Egyszer volt ...

... hol nem van, volt egyszer egy Tímea ...

Ha életed szürke, sivár és kietlen, …
ha napjaid koldusmód tengeted kiverten,

ha nincs, kiben bízz, és rosszat látsz mindenütt,
és mások viselt dolga naponta szíven üt.
Ha féltékenység gyötör, s kínzón rágja lelked,
ha minden múló nappal apátiád terjed,

ha minden femina csak bánatod hizlalja,
és panaszos hangod nincs aki meghallja.
Ha elszorul a torkod egy női név hallatán,
hess a kisördöggel, gonosz, csúf sarlatán.
Bennem találj reményt, tőlem remélj vigaszt,
dobd félre az aggályt, lökd messze a pimaszt.
Felejtsd a látszatot, ne TV-ből gyűjts választ, -
lehet, a töprengés olykor-olykor fáraszt
De tégy különbséget, ki a szoknyalovas,
és ki a mélyenérző, igazlelkű lovag

Miért gondolod szívem, hogy minden férfi csaló,
nőket hajkurászó, mézes-szavú tahó,
akit csak önös, vad vágyhormon vezérel,
kihez az értelmes emberi érzés már nem ér fel.
Nem vagyunk egyformák, … persze van gazember,
ki csak játszadozik, s flörtöl női nemmel
De én nem vagyok, amolyan érzelmi nyomorék, 

kérgesszívű, bunkó, béna kis kotorék,
ki nem törődik mással, csak a csalfa kéjjel,
délben vadul flörtöl, s pornót bámul éjjel.
Ha szeretsz, … bízol is, … a titok csak ennyi,
nem akarok mást, csak annyi lenni,

kinek adsz szavára, és mersz neki hinni,
sötét sikátorban méregpohárt inni,
Aki megnyugtat, mint egy higgadt kívülálló,
józan észérvekkel, bölcsen apelláló

szerető, barát, testvér és bölcs szülő,
meleg szeretetben melletted őszülő.